Ferenc pápa szerint is holtig tanul a jó pap

Ferenc pápa mindenekelőtt háláját, szeretetét és közelségét fejezte ki a világ valamennyi papjának és diakónusának. Megvallotta, hogy sokszor óva inti őket a klerikalizmus és a lelki elvilágiasodás veszélyeitől, de jól tudja, hogy a papok nagy többsége odaadóan és hittel dolgozik Isten szent népe javára, számos nehézséggel, lelkipásztori, spirituális kihívásokkal küszködve.

A pápa a plenáris ülésen megvitatott minden témával foglalkozott, kezdve a képzés központi kérdésével. Ez a kérdés különösen az elmúlt években sokszor előkerült, és a 2016-ban kiadott Ratio Fundamentalis Institutionis Sacerdotalis (A papképzés általános szabályzata) legújabb változata is említi. 

A pap is az Urat követő tanítvány, ezért képzése is állandó folyamat kell hogy legyen.

Ezt alátámasztja az a tény, hogy ma gyors változások korában élünk, ahol mindig új kérdésekre és összetett kihívásokra kell válaszolnunk. Nem ringathatjuk magunkat abban az illúzióban, hogy a szemináriumi képzés elegendő lehet, mely biztos alapokat fektet le egyszer s mindenkorra. Sokkal inkább az a feladatunk, hogy megszilárdítsuk, megerősítsük és fejlesszük mindazt, amit a szemináriumban kaptunk, és ez segítsen érettebbé válni emberileg, spirituálisan, megfelelő nyelvezeteket találni az evangelizálásra, vagyis szembenézni korunk új kérdéseivel.

A közösségben való létet jól kifejezi A Prédikátor könyve: „Ha elestek, az egyik a másikat fölsegítheti. De jaj a magányosnak: ha elesik, nincs senki, aki fölsegítené!” (Préd 4,10) Fontos tanítás ez a papoknak: az úton ne járjanak egyedül. Sajnos azonban sok pap nagyon magányos, személyes és lelkipásztori élete viharaiban nincs kihez fordulnia.

Az állandó képzés alapvető feladata, hogy a testvéri kapcsolatok erős hálóját szője. A püspök, a papok egymás között, a szerzetesek és szerzetesnők, a társulatok, a mozgalmak közösségében elengedhetetlen, hogy a papok otthon érezzék magukat.

A Klérus Dikasztériuma elkezdett egy világszintű hálózatot építeni, aminek folytatására buzdította őket a pápa, hogy támogatást nyújtson a papoknak. Ebben a vatikáni szerv kulcsfontosságú szerepet játszik.

Beszéde harmadik gondolataként a hivatásgondozás témáját fejtette ki a pápa. Isten népének egyik nagy kihívása az a tény, hogy a világ egyre több részén erősen csökken a papi és szerzetesi hivatások száma, egyes országokban szinte megszűnni látszik. Válságban van a házasság hivatása is, a vele járó elkötelezettséggel és küldetéssel együtt. Ezért az elmúlt években a Szentatya a hivatások világnapjára írt üzeneteiben tágabb értelemben foglalkozott a keresztény hivatások összességével, és a keresztségből következő tanítványi hivatásra helyezte a hangsúlyt.

Nem törődhetünk bele a ténybe, hogy sok fiatal nem látja maga előtt a radikális életfelajánlás lehetőségét. Ehelyett együtt kell gondolkodniuk, és figyelnük kell a Lélek jeleire,

és ezt a feladatot a Pápai Művek egyházi hivatásokért végzett munkán keresztül is elvégezhetik.  Keressenek kapcsolódási pontokat a helyi egyházakkal, hálózatban osszák meg egymással a bevált megoldásokat.

A Klérus Dikasztériuma plenáris ülésének és ehhez kapcsolódóan a pápa beszédének utolsó témája az állandó diakonátus volt. Ezt a fogalmat a II. Vatikáni Zsinat vezette be újra, és az elmúlt évtizedekben nagyon változatos fogadtatásra lelt. Még ma is gyakran felmerül, mi is az állandó diakónus sajátos identitása. A tavaly októberi püspöki szinódus záródokumentuma azt ajánlotta, hogy vizsgáljuk meg, hogy áll a diakónusi szolgálat zsinat utáni megvalósítása, valamint hogy a diakónus különböző feladatai közül kiemelkedjen a szeretetszolgálat és a szegények szolgálata. Fontos, hogy a Klérus Dikasztériuma megfelelő hátteret nyújtson – mutatott rá a pápa, majd azt kérte, hogy azon dolgozzanak, hogy Isten népét Krisztus szíve szerint való pásztorok vezessék, és növekedjenek a tanítványi lét örömében.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News Facebook-oldala

Magyar Kurír