Ferenc pápa a szerzetesekhez: Kevés beszéd, sok hallgatás, ima és odafigyelés a társakra

Csütörtökön délelőtt találkozott a két kongregációhoz tartozó férfi és női szerzetesekkel a pápa, akiket emlékeztetett, hogy a nagykáptalan ünneplése nem emberi logikának felel meg, sem pedig intézményi elvárásoknak, hanem a sequela Christi, Krisztus követése követelményének.

A pápa először a Jézus és Mária Szent Szíve Kongregáció tagjaihoz fordult. Jézus példájának követése mindig magában foglalja azt, hogy figyelmesen hallgatjuk, amit sugall nekünk a Szentlélek, hogy hűen éljük meg identitásunkat és küldetésünket.

Éppen úgy, mint a tanítványok, arra kaptak meghívást, hogy hallgassák Jézus hangját, elmélyítsék a szemlélődést, megéljék és hirdessék Isten szeretetét. Ez konkrétan a rászorulók iránti szolgálaton keresztül valósul meg és az eucharisztikus és gyógyító imával. Intézményeik lelki és történelmi öröksége csak akkor élvezheti egy megújult tavasz jótékony hatását – mely újra felragyogtatja karizmájukat az emberiség történelmének jelenlegi pillanatában –, ha hűen és engedelmesen követik Krisztust.

Jézus és Mária Szent Szíve ösztönözze a férfi és női szerzeteseket arra, hogy mindig új formákat találjanak a tanúságtételre, az Isten művével való együttműködésre, mely az Egyházban valósul meg. Ferenc pápa arra szólította őket, hogy figyelmesen hallgassák meg Isten akaratát, és döntő lépéseket tegyenek Krisztus követésére. Ez nemcsak abban áll, hogy elsajátítanak egy tanítást, hanem hogy magukévá is teszik ezt az életstílust – mondta még a Jézus és Mária Szent Szíve kongregáció tagjainak a pápa.

Az Isteni Üdvözítő Nővérei Kongregációhoz szólva Ferenc pápa a nagykáptalan témáját idézte: „Járjunk együtt, szítsuk fel újra a Lélek ajándékát közöttünk, hogy hirdessük az evangéliumot és lángra lobbantsunk minden embert”. Arra biztatta őket, hogy haladjanak előre ebben a négy dologban, majd arra bátorította a nővéreket, hogy merítsenek szerzetesi intézményük karizmájából, vagyis Jézusnak az Atyához szóló imájából, amelyben minden ember üdvösségéért fohászkodott az utolsó vacsorán.

Meg kell állniuk hosszú időre imádkozni, ugyanis az táplálja a Lélek tüzét, onnan lehet újraindulni, hogy szeretetében az egész világot lángra lobbantsák, szolgálva a rászorulókat, visszaadva a reményt a csüggedőknek.

A követendő példa Mária, a misszió Sarkcsillaga, aki az evangéliumban keveset szól, sokat hallgat és a szívében őriz. Ezek a viselkedésminták ránk is érvényesek: keveset beszélni (a pletykálkodás egy pestis ám!) – megbeszélni, megnyílni egymás előtt, de nem belemenni meddő fecsegésekbe. Sokat hallgatni az imában, a csöndben, a másokra való odafigyelésben. Gyakran nem tudunk meghallgatni: a másik beszél, de a szöveg felénél már válaszolunk. Meg kell hallgatni mindent, mindent, egészen a végéig! Hallgassátok meg az Urat is, és tartsátok meg a szívetekben, hogy a remény apostolai legyetek, abban a világban, amelynek ma olyan nagy szüksége van rá.”

Ennek kapcsán a pápa felidézte a Szűzanya egyik jellemvonását: „Ő sosem saját magára mutat, hanem mindig Jézusra. Mutassuk föl másoknak Jézust, ne saját magunkat, mert mindenki számára, ma és örökké, az egyedüli reményünk az Úrban van” – búcsúzott Ferenc pápa az Isteni Üdvözítő Nővérei Kongregáció tagjaitól.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír