Ferenc pápa a szingapúri fiatalokhoz: Kockáztassatok, lépjetek ki a komfortzónátokból!

Az érsek köszöntőbeszéde után néhány fogyatékkal élő fiatal az egység és a remény üzenetét hordozó táncot adott elő. A miniszter köszöntője után pedig egy hindu fiatal, egy szikh fiatal és egy katolikus fiatal mondta el tanúságtételét. Ezt követte volna a Szentatya beszéde, ő azonban félretette az előre megírt szöveget, és kötetlenül társalgott a fiatalokkal. Beszéde után a fiatalok ígéretet tettek az egység és a remény iránti elköteleződésre.

A találkozó végén, a csoportkép elkészítése után két fiatal megmutatta Ferenc pápának az Együtt az egységben és a reményben című kiállítást, aki kérésükre néhány ecsetvonással befejezett egy festményt. Végül a Szentatya köszöntötte a találkozón részt vevő vallási vezetőket, majd elindult a szingapúri repülőtérre.

Az alábbiakban Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Köszönöm! Köszönöm szavaitokat! Három szó különösen megérintett abból, amit mondtatok: a „szalonkritikusok”, a „komfortzóna” és a „technológia”, melyet kénytelenek vagyunk használni, használata ugyanakkor kockázattal is jár.

Ez az a beszéd, amelyet előre elkészítettem, de most inkább haladjunk [enélkül].

A fiatalok bátrak, és a fiatalok szeretik keresni az igazságot. Úton kell lenni, teremtőkészséggel kell élni. A fiataloknak vigyázniuk kell arra, hogy ne essenek az általad említett hibába, hogy tudniillik „szalonkritikusok” legyenek: csak mondják és mondják… Persze a fiataloknak kritikusnak kell lenniük. Nem normális az, ha egy fiatal, nem kritizál… De építő jellegűnek kell lennie kritikájában, mert van romboló kritika is, mely sokat beszél, de nem készít új utat. Minden fiataltól, mindenkitől kérdezem: te kritikus vagy-e? Van-e bátorságod kritizálni, és van-e bátorságod engedni, hogy mások kritizáljanak téged? Mert ha te kritizálsz, a másik is kritizál téged. Ez a fiatalok közötti őszinte párbeszéd.

A fiataloknak bátraknak kell lenniük ahhoz, hogy építsenek, hogy előrehaladjanak, hogy kilépjenek a „komfortzónájukból”.

Az a fiatal, aki úgy dönt, hogy mindig „komfortos” életmódot folytat, az elhízik! De nem is a hasa, hanem az elméje hízik el! Ezért mondom a fiataloknak: „Kockáztassatok, menjetek ki! Ne féljetek!”

A félelem zsarnokként működik: megbénít, megakaszt. Igaz, hogy a fiatalok hibáznak. Sokszor hibáznak. És jó lenne, ha mindnyájan, fiatalok, elgondolkodnátok: hányszor hibáztam? Hibáztam, mert útnak indultam. Hibáztam, mert úton voltam. Ez normális, az a fontos, hogy felismerjétek, ha hibáztatok. Felteszek egy kérdést, lássuk, melyiktek válaszol.

Melyik a rosszabb? Hibázni, mert úton vagyok, vagy nem hibázni, mert bezárkózom? Mindenki, a második! Az a fiatal, aki nem kockáztat, aki fél hibát elkövetni, az öreg! Értitek?

Beszéltetek a médiáról, ma már sok mindenre képesek vagyunk, sokféleképpen használhatjuk a médiát, van mobiltelefonunk, televíziónk. Kérdezem tőletek: jó vagy nem jó használni a médiát? Gondoljunk arra, hogy ha egy fiatal nem használja a médiát… Az milyen fiatal? Zárkózott. Az a fiatal, aki teljesen a média rabjaként él… Az milyen fiatal? Szétszórt fiatal. Minden fiatalnak használnia kell a médiát, de úgy használjuk, hogy segítsen előrehaladni, ne pedig úgy, hogy rabjává váljunk. Értitek? Egyetértetek?

Az egyik dolog, ami leginkább lenyűgözött a fiatalokkal, veletek kapcsolatban, a vallásközi párbeszédre való képességetek. Ez nagyon fontos, mert ha elkezdtek vitatkozni: „Az én vallásom fontosabb, mint a tied…”, „Az enyém az igaz, a tied nem igaz…” Hová vezet ez? Hová? Válaszoljon valaki! Hová? [Valaki azt válaszolja: „Pusztulásba.”] Így van. Minden vallás út Istenhez. Mondok egy párhuzamot. Olyanok, mint a különböző nyelvek, nyelvjárások, hogy eljussunk hozzá. De Isten mindenki számára Isten. És mivel Isten mindenki számára Isten, mindannyian Isten gyermekei vagyunk. „De az én Istenem fontosabb, mint a tied!” Igaz ez? Csak egy Isten van, és mi, a vallásaink nyelvek, utak Isten felé. Van, aki szikh, van, aki muszlim, van, aki hindu, van, aki keresztény, de ezek különböző utak. Értitek?

A fiatalok vallásközi párbeszédéhez bátorság kell. A fiatalkor a bátorság kora, de lehet, hogy olyan dolgokhoz van bátorságod, amelyek nem segítenek téged. Ezzel szemben lehetsz bátor az előrehaladáshoz és a párbeszédhez.

Az egyik dolog, ami sokat segít, az a tisztelet, a párbeszéd. Mondok nektek valamit. Nem tudom, itt, ebben a városban előfordul-e, de más városokban igen. A fiatalok között van egy csúnya dolog: a zaklatás. Titeket kérdezlek: ki a legbátrabb, aki elmondja, mit gondol a zaklatásról? [Néhány fiatal válaszol.] Tetszett nekem, mindegyik a zaklatás más-más aspektusát fogalmazta meg. De mindig, akár verbális, akár fizikai bántalmazás, mindig agresszióról van szó. Mindig. Gondoljatok csak bele, az iskolákban vagy a fiatalok csoportjaiban vagy a gyermekek csoportjaiban azokat bántalmazzák, akik gyengébbek. Például egy fogyatékos fiút vagy lányt. Mi pedig itt egy gyönyörű táncot láttunk fogyatékos gyerekekkel! Mindenkinek megvannak a maga képességei és fogyatékosságai. Vajon mindannyiunknak vannak képességei? [Válaszolják: Igen!] És mindannyiunknak vannak fogyatékosságai? [Válaszolják: Igen!] A pápának is? Yes, all, all! [Igen, mindenkinek!] És mivel nekünk is vannak fogyatékosságaink,

tiszteletben kell tartanunk mások fogyatékosságait. You agree? [Egyetértetek?] Ez fontos. Miért mondom ezt? Mert ezeknek a dolgoknak a leküzdése segít abban, amit ti csináltok, a vallásközi párbeszédben. Mert a vallásközi párbeszéd a mások iránti tiszteletre épül. És ez nagyon fontos.

Van-e kérdésetek? Nincs? Szeretném megköszönni és megismételni, amit Raaj mondott nekünk: tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy megmaradjon a bátor hozzáállásunk és támogassunk olyan teret, ahová a fiatalok beléphetnek és párbeszédet folytathatnak. Mert párbeszédetek olyan párbeszéd, amely utat teremt, utat nyit. És

ha fiatalként párbeszédet folytattok, akkor felnőttként is párbeszédet fogtok folytatni, állampolgárként, politikusként is párbeszédet fogtok folytatni.

És szeretnék valamit mondani a történelemről: minden diktatúra a történelemben az első dolog, amit tesz: megszünteti a párbeszédet. Köszönöm ezeket a kérdéseket, és örülök, hogy találkozhatom a fiatalokkal, hogy találkozhatom ezekkel a bátor, szinte „arcátlan” fiatalokkal; derék emberek! Kívánom, hogy mindannyian, fiatalok, reménykedve menjetek előre, és ne visszafelé! Vállaljatok kockázatot! Különben a hasatok nő! God bless you and pray for me, I do for you! [Isten áldjon meg benneteket, és imádkozzatok értem! Én is imádkozom értetek!]

És most csendben imádkozzunk egymásért! Csendben.

Isten áldjon meg mindannyiunkat! És ha majd eltelik egy kis idő, és már nem lesztek többé fiatalok, hanem felnőttek, sőt nagyszülők lesztek, tanítsátok meg mindezt a gyerekeknek! God bless you and pray for me, don’t forget! [Isten áldjon meg benneteket, és imádkozzatok értem! Ne felejtsétek el!] But pray for, not against! [De értem imádkozzatok, ne ellenem!]

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír