Ferenc pápa szombati miséjén a vírussal megfertőződött fogyatékkal élőkért imádkozott

A szentmise elején a pápa megemlítette, hogy levelet kapott egy szerzetesnőtől, aki a halláskárosultak által használt jelnyelv tolmácsaként végzi szolgálatát. Az apáca elmesélte, hogy milyen nehéz azoknak az egészségügyi dolgozóknak – orvosoknak és ápolóknak – a munkája, akik a koronavírustól megfertőződött fogyatékkal élőket gondozzák. „Imádkozzunk értük, akik mindig e személyeket szolgálják” – kérte Ferenc pápa.

Majd homíliája első részében Az apostolok cselekedetei egy részletét kommentálta, amelyben a vallási elöljárók megfenyegetik Pétert és Jánost, hogy ne tanítsanak Jézus nevében. A két apostol azonban bátran és merészen válaszol: „Ítéljétek meg magatok, helyes volna-e Isten előtt, hogy inkább rátok hallgassunk, mint az Istenre. Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk.” A merészség fontos kifejezés, ami az igehirdetők jellemzője. A görög szó parrhesia (parrézia, bátorság, szókimondás). A keresztény bátorság ösztönöz arra, hogy szabadsággal beszéljünk. A vallási vezetőknek a szíve bezárult e merészség előtt, megromlott. A Szentlélek nem tud behatolni ezekbe a szívekbe. Péter, aki korábban gyáva volt, a vallási elöljárók előtt bátran megszólalt. Bátorsága a Szentlélektől származott. A keresztény ember a teljes igazságot mondja, mert hű önmagához.

Vissza kell nyerni a merészséget, ami a keresztény bátorság, hogy előrehaladjunk. E merészség nélkül nem vagyunk jó keresztények – jegyezte meg a Szentatya. – Ha nem vagyunk bátrak, és ha álláspontunk megmagyarázásához belesodródunk az ideológiákba vagy esettani elemzésekbe, akkor hiányzik belőlünk a merészség, a keresztény stílus, a beszéd szabadsága, hogy mindent elmondjunk, vagyis a bátorság.

A vallási vezetők e merészség „áldozatai” voltak, mert sarokba szorította őket: nem tudták, mit tegyenek a tanítványokkal. Ahelyett, hogy elfogadták volna az igazságot, ahogy az a szemük elé tárult, inkább bezárt szívükkel a diplomácia és a kompromisszum útját keresték. Úgy döntöttek, hogy megijesztik a tanítványokat azzal, hogy büntetés vár rájuk, és azt remélték, hogy ezáltal elhallgatnak. Nem tudták, hogy kerüljenek ki ebből a helyzetből. Nem fordult meg a fejükben, hogy talán igazat beszélnek. Szívük bezárult és megkeményedett: romlottá vált a szívük. Ez egy drámai helyzet: a Szentlélek, aki az igehirdetés merészségében, őrültségében nyilvánul meg, nem tud behatolni a megromlott szívekbe. Ezért legyünk óvatosak. Vétkesek lehetünk, de romlottak nem! – figyelmeztetett a pápa. 

A vallási elöljárók szavaira Péter azonban bátran válaszol. Honnan származik ez a bátorság Péterben, aki megtagadta korábban Jézust? Mi történt a szívével? Elnyerte a Szentlélek ajándékát: a merészséget, a bátorságot. A parrézia kegyelem, amit a Szentlélek hoz el pünkösdkor. Az apostolok azt követően kezdték hirdetni az evangéliumot, hogy elnyerték ezt az ajándékot. Ez a bátorság új volt számukra. Ez az önmagukhoz való hűség a keresztény emberek jele: bátran megmondják a teljes igazságot. Erre hívja a tanítványokat az Úr – folytatta Ferenc pápa.

Az első olvasmány után aztán a napi evangéliumról elmélkedett, amelyben Jézus megfeddi a tanítványokat szívük keménysége miatt, mert nem hisznek azoknak, akik feltámadása után látták Őt. Majd arra buzdítja őket, hogy menjenek el az egész világra, és bátran hirdessék az evangéliumot minden teremtménynek. A küldetés a Szentlélektől születik. Arra kéri Jézus a tanítványait, hogy bátran, merészen, félelem nélkül induljanak a világba. Az Úr adja meg nekünk, hogy mindig bátrak tudjunk lenni. Ez nem azt jelenti, hogy meggondolatlanok vagyunk. Nem. A keresztény bátorság mindig óvatos! – zárta szombat reggeli homíliáját a pápa.

A szentmise végén Ferenc pápa emlékeztetett, hogy az Isteni Irgalmasság vasárnapján délelőtt 11 órakor szentmisét mutat be a Vatikán közelében lévő Santo Spirito in Sassia-templomban.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír