Ferenc pápa: Találjunk időt Jézus hallgatására, és fedezzük fel az ő szeretetét!

Ferenc pápa vasárnap déli beszédének teljes magyar fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai liturgia evangéliuma az Úr és a köztünk lévő kötelékről szól (vö. Jn 10,27–30). Jézus egy kedves, gyönyörű képet használ rá, a juhokkal lévő pásztor képét. Ezt három igével magyarázza: „Juhaim – mondja Jézus – hallgatnak szavamra, én ismerem őket, és ők követnek engem” (Jn 10,27). Három ige: hallgat, ismer, követ. Nézzük ezt a három igét.

Először is, a juhok hallgatnak a pásztor hangjára. A kezdeményezés mindig az Úrtól származik. Minden az ő kegyelméből indul ki: ő az, aki hív bennünket a vele való közösségre. Ez a közösség azonban csak akkor jön létre, ha megnyílunk a hallgatásra. Ha süketek maradunk, nem jöhet létre ez a közösség.

Meg kell nyílnunk a hallgatásra! A hallgatás, a meghallás rendelkezésre állást, tanulékonyságot, párbeszédre szánt időt jelent.

Ma elárasztanak bennünket a szavak és az a sietség, hogy mindig mondanunk és tennünk kell valamit, sőt hányszor előfordul, hogy két ember beszélget, és az egyik meg sem várja, hogy a másik befejezze a mondandóját, félbeszakítja, és válaszol… De ha nem hagyjuk a másikat beszélni, akkor nincs meghallgatás. Ez korunk egyik baja. Ma elárasztanak bennünket a szavak és az a sietség, hogy mindig mondanunk kell valamit, félünk a csendtől. Mennyire nehezünkre esik, hogy meghallgassuk egymást! Végig kell hallgatnunk egymást, engednünk kell, hogy a másik kifejezze magát, meg kell hallgatnunk egymást a családban, meg kell hallgatnunk egymást az iskolában, meg kell hallgatnunk egymást a munkahelyen, sőt, az Egyházban is! Az Úr számára [elsősorban nem az a fontos, hogy beszéljünk], hanem mindenekelőtt az, hogy hallgassuk őt.

Ő az Atya Igéje, a keresztény ember pedig a hallgatás gyermeke, aki arra hivatott, hogy Isten mindig velünk lévő Igéjével együtt éljen.

Kérdezzük meg ma magunktól, vajon a hallgatás gyermekei vagyunk-e, találunk-e időt Isten Igéjére, adunk-e teret és figyelmet testvéreinknek. Vajon végig tudjuk-e hallgatni, amíg a másik teljesen kifejezi magát, anélkül, hogy félbeszakítanánk a beszédét? Aki meghallgatja a többieket, az meg tudja hallgatni az Urat is, és fordítva. És egy nagyon szép dolgot tapasztal meg, nevezetesen azt, hogy

maga az Úr is hallgat bennünket: meghallgat, amikor imádkozunk hozzá, amikor kitárjuk előtte a lelkünket, amikor segítségül hívjuk.

A Jézusra hallgatás így válik azzá az úttá, amelyen felfedezhetjük, hogy ő ismer bennünket. Itt van a második ige, amely a jó pásztorra vonatkozik: ő ismeri a juhait. De ez nem csak azt jelenti, hogy sok mindent tud rólunk: bibliai értelemben az ismer azt is jelenti, hogy szeret. Azt jelenti, hogy az Úr, miközben „olvas bennünk”, szeret és nem ítél el bennünket. Ha hallgatunk rá, akkor felfedezzük, hogy az Úr szeret bennünket. Az Úr szeretetét úgy fedezhetjük fel, ha hallgatunk rá. Ekkor a vele való kapcsolat többé nem lesz személytelen, hideg vagy felületes. Jézus meleg barátságot, bizalmas kapcsolatot, meghittséget keres. Egy új és csodálatos tudást akar adni nekünk: annak tudását, hogy ő mindig szeret bennünket, és ezért sosem hagy magunkra. Ha együtt vagyunk a jó pásztorral, átéljük azt, amit a zsoltár mond: „Ha a sötétség völgyében járok is, nem félek a semmi rossztól, mert te velem vagy” (Zsolt 23,4). Különösen a szenvedések, a megfáradások, a válságok során, melyek mind sötét időszakok: ő támogat bennünket, velünk van ezekben az időszakokban. Így éppen a nehéz helyzetekben fedezhetjük fel, hogy az Úr ismer és szeret bennünket. Tegyük fel magunknak a kérdést: én engedem-e, hogy az Úr megismerjen engem? Teret adok-e neki az életemben, eléje viszem-e azt, amit megélek? És annyi alkalom után, amikor megtapasztaltam az ő közelségét, együttérzését, gyengédségét, milyen elképzelésem van az Úrról? Az Úr közel van, az Úr jó pásztor!

Végül a harmadik ige: a juhok, akik hallgatnak [a jó pásztorra], és ráébrednek, hogy [a jó pásztor] ismeri őket, követik őt: hallgatnak rá, érzik, hogy az Úr ismeri őket, és követik az Urat, aki a pásztoruk. És mit tesznek, azok, akik követik Krisztust? Oda mennek, ahová ő megy, ugyanazon az úton, ugyanabban az irányban.

Ő elindul, hogy megkeresse az elveszetteket (vö. Lk 15,4), érdeklődik a távol élőkről, szívén viseli a szenvedők helyzetét, sír a sírókkal, kinyújtja kezét a felebarátja felé, és a vállára veszi.

És én mit teszek? Csak engedem, hogy Jézus szeressen? Abból, hogy engedem magam szeretni, továbblépek-e, elkezdem-e szeretni és utánozni őt?

A Boldogságos Szűz segítsen bennünket, hogy hallgassunk Krisztusra, hogy egyre jobban megismerjük őt, és kövessük őt a szolgálat útján! Hallgassunk rá, ismerjük meg őt és kövessük őt!

*

A Szentatya szavai a Regina Caeli elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Tegnap a perui San Ramónban boldoggá avatták María Agostina Rivas Lópezt, ismertebb nevén Aguchita szerzetesnővért, a Jó Pásztor Szeretete – Szűzanyáról nevezett – Kongregációjának tagját, akit a hit iránti gyűlöletből gyilkoltak meg 1990-ben. Ez a hősies misszionárius, bár tudta, hogy életét kockáztatja, mindig közel maradt a szegényekhez, különösen a bennszülött nőkhöz és a parasztasszonyokhoz, tanúságot téve az igazságosság és a béke evangéliumáról. Példája ébressze vágyat mindenkiben, hogy hűségesen és bátran szolgálja Krisztust! Tapsoljuk meg az új boldogot!

Ma tartjuk a hivatások világnapját, melynek témája: „Meghívást kaptunk az emberi család építésére.” A keresztény közösségek minden földrészen kérjék az Úrtól a papságra, a megszentelt életre, a missziós életre és a házasságra szóló hivatás ajándékát! Ezen a napon mindannyiunknak, akik meg vagyunk keresztelve, éreznünk kell, hogy meghívást kaptunk Jézus követésére, arra, hogy igent mondjunk neki, utánozzuk őt, felfedezzük az életünk odaadásából fakadó örömet, hogy örömmel és lelkesedéssel szolgáljuk az evangéliumot. Ebben az összefüggésben szeretném kifejezni jókívánságaimat a római egyházmegye új papjainak, akiket ma délelőtt szenteltek fel a Lateráni Szent János-bazilikában.

Éppen ebben az órában sok hívő gyűlik össze a Pompeji kegyhelyén lévő Mária-kegykép körül, hogy a Boldog Bartolo Longo szívéből született „könyörgéssel” forduljanak hozzá. Lelkileg térdre borulva a Boldogságos Szűz előtt, rá bízom megannyi nép erős békevágyát, akik a világ különböző részein a háború értelmetlen csapásától szenvednek. Különösen az ukrán nép szenvedéseit és könnyeit viszem a Boldogságos Szűz elé.

Kérlek benneteket, hogy a háború őrületével szemben továbbra is naponta imádkozzuk a rózsafüzért a békéért.

Imádkozzunk a nemzetek vezetőiért is, hogy ne veszítsék el „az emberek szimatát”, akik békét akarnak, és tudják, hogy a fegyverek sosem hozzák el azt.

Imádkozzunk a kubai főváros, Havanna egyik nagy szállodájában történt robbanás áldozataiért is. A feltámadt Krisztus vezesse őket az Atya házába, és adjon vigaszt családtagjaiknak!

Üdvözöllek mindannyiatokat, rómaiak, Olaszországból és sok más országból érkezett zarándokok! Külön köszöntöm az Amerikai Egyesült Államokból, Lengyelországból és a franciaországi nantes-i egyházmegyéből érkezett hívőket. Üdvözlöm a Passzionista Családot, mely alapításának háromszázadik évfordulóját ünnepli; a fibromyalgiában szenvedőket, akiknek kívánom, hogy megkapják a szükséges segítséget; valamint a nápolyi, Pomigliano D’arco-i, Reggio Calabria-i és foggiai hívőket, a Bergamo melletti zognói plébánia és a római San Ferdinando-plébánia bérmálkozó fiataljait. Külön köszöntöm a Perugia melletti Macchiéban élő ukrán menekültek csoportját és az őket befogadó családokat. Köszöntöm a latin-amerikai Szent Egyed Közösség vezetőit is.

Sok országban ma tartják az anyák napját. Szeretettel emlékezzünk meg az édesanyákról – tapsoljuk meg őket –, azokról is, akik már nincsenek itt velünk, de a szívünkben élnek! Minden édesanyáért imádkozunk, szeretjük őket, és minden jót kívánunk nekik!

Áldott vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír