Ferenc pápa teljes beszéde a Nemzetközi Katolikus Törvényhozói Hálózat találkozójának résztvevőihez

A 2010-ben többek között Christoph Schönborn bíboros, bécsi érsek által alapított testület Rómában és Frascatiban augusztus 26 és 29. között rendezett ülésén részt vett Orbán Viktor miniszterelnök. A pápai audiencián magyar részről jelen volt Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, zsinati elnök, Novák Katalin, családokért felelős tárca nélküli miniszter, Azbej Tristan, a magyar kormány üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps Program (HHP) megvalósításáért felelős államtitkár, Nacsa Lőrinc, a KDNP országgyűlési képviselője.

Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Szeretnék elnézést kérni, amiért nem állva beszélek, de még mindig a műtét utáni lábadozás időszakában vagyok, s ezért ülve kell beszélnem. Elnézést kérek!

Hölgyeim és Uraim!

Örülök, hogy a történelem e kritikus időszakában ismét találkozhatom Önökkel, különböző országok parlamenti képviselőivel. Köszönöm Schönborn bíboros úr és Alting von Geusau úr üdvözlő, bevezető szavait. És szeretném kifejezni örömömet, amiért Őszentsége, II. Ignác Efrém, a szír ortodox egyház pátriárkája is itt van velünk.

A Nemzetközi Katolikus Törvényhozók Hálózatának 2010-es megalakulása óta Önök az evangélium tanúiként kísérték, támogatták és előmozdították a Szentszék munkáját országaik és az egész nemzetközi közösség szolgálatában.

Hálás vagyok az Egyház iránti szeretetükért és az Egyház küldetésében való együttműködésükért.

Mai találkozónkra egy nagyon nehéz időszakban kerül sor. Tombol a koronavírus-világjárvány. Bizonyára jelentős előrelépést tettünk a hatékony vakcinák előállítása és szétosztása terén, de még mindig sok a tennivaló. Már több mint kétszázmillió megerősített fertőzésről tudunk, és négymillió ember halt meg e szörnyű csapás következtében, mely nagy gazdasági és társadalmi hanyatlást okozott.

Az Önök parlamenti képviselői szerepe ezért ma fontosabb, mint valaha. Mivel a közjó szolgálatára választották meg Önöket, most az a feladatuk, hogy politikai tevékenységükkel együttműködjenek közösségük és az egész társadalom teljes megújításában. Nem csak a vírus legyőzése, de még csak nem is a világjárvány előtti állapothoz való visszatérés a feladat, nem, az vereség lenne, hanem a válság által feltárt és felerősített mély okokkal való szembenézés: ilyenek a szegénység, a társadalmi egyenlőtlenség, a széles körű munkanélküliség és az oktatáshoz való hozzáférés hiánya. Testvéreim, egy válságból nem ugyanúgy jövünk ki: vagy jobbak vagy rosszabbak leszünk!

A válságból nem lábalhatunk ki egyedül: vagy együtt lábalunk ki, vagy sehogy!

A felfordulás és a politikai polarizáció korában a parlamenti képviselők és általában véve a politikusok nem mindig élveznek nagy megbecsülést. Ez nem újdonság Önök előtt. Mi lehet azonban magasabb rendű hivatás, mint a közjó szolgálata és az, hogy elsőbbséget adunk mindenki jólétének, és azt a személyes érdekeink elé helyezzük? Mindig ez kell, hogy az Önök célja legyen, mert a jó politika nélkülözhetetlen az egyetemes testvériséghez és a társadalmi békéhez (vö. Fratelli tutti enciklika, 176).

Különösen napjainkban az egyik legnagyobb kihívás ebben az összefüggésben a technológia közjó érdekében történő kezelése. A tudomány és a modern technológia csodái javították életminőségünket. „Joggal örülünk ezeknek a vívmányoknak, és méltán lelkesítenek bennünket azok a tág lehetőségek, amelyeket a folyamatos fejlesztések nyitnak meg előttünk, mert a tudomány és a technológia az Isten által adott emberi kreativitás csodálatos termékei” (Laudato si’ enciklika, 102). Ha azonban ezeket az innovációkat saját erőikre és a piaci erőkre hagyják, és nem kapnak megfelelő iránymutatást az országgyűléstől és más, társadalmi felelősségtudattól vezérelt hatóságoktól, akkor ezek az innovációk az emberi méltóságot veszélyeztethetik.

Nem arról van szó, hogy a technológiai fejlődést hátráltassuk. A politikának és a szabályozásnak az eszközei azonban lehetővé teszik a parlamenti képviselők számára, hogy megvédjék az emberi méltóságot, ha az veszélybe kerül. Gondolok itt például a gyermekpornográfia csapására, a személyes adatokkal való visszaélésre, az olyan kritikus infrastruktúrák elleni támadásokra, mint például kórházak, a közösségi hálózatokon keresztül terjesztett valótlanságokra és így tovább. A figyelmes jogalkotás irányíthatja és irányítania is kell a technológia fejlődését és alkalmazását a közjó érdekében. Ezért melegen bátorítom Önöket, Testvéreim, hogy

vállalják fel a tudományos és technológiai fejlődésben rejlő kockázatok és lehetőségek komoly és alapos erkölcsi átgondolásának feladatát,

hogy a jogalkotás és az ezeket szabályozó nemzetközi normák a haladás öncélúsága helyett a teljes körű emberi fejlődés és a béke előmozdítására összpontosíthassanak.

A parlamenti képviselők természetesen tükrözik az általuk képviseltek erősségeit és gyengéit, megvannak a maguk sajátosságai, amelyeket mindenki javának szolgálatába kell állítaniuk. A polgárok elkötelezett munkája a társadalmi, civil és politikai részvétel különböző területein elengedhetetlen fontosságú.

Mindannyiunknak elő kell mozdítanunk a szolidaritás szellemét, kezdve a leggyengébbek és a leghátrányosabb helyzetűek szükségleteivel.

Ahhoz azonban, hogy a világjárvány által súlyosan megpróbált világot meggyógyítsuk, és hogy egy befogadóbb és fenntarthatóbb jövőt építsünk, melyben a technológia az emberi szükségleteket szolgálja, és nem szigetel el bennünket egymástól, nemcsak felelős polgárokra van szükség, hanem felkészült és a közjó elve által vezérelt vezetőkre is.

Kedves Barátaim, adja meg Önöknek az Úr, hogy az elme, a szív és a lélek megújulásának kovásza legyenek, a legkiszolgáltatottabbak iránti politikai szeretet tanúságtevői, hogy őket szolgálva mindenben, amit tesznek, az Urat szolgálják!

Áldásomat adom Önökre, családjaikra és munkájukra! És Önöket is kérem, hogy imádkozzanak értem. Köszönöm!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír