Ma van az autizmus világnapja. Járjunk együtt az úton az autizmussal élőkkel: nem csak értük, hanem mindenekelőtt velük együtt!
*
Miközben néhányan a hatalmasok közül – sajnálatos módon saját nacionalista érdekeik anakronisztikus követeléseikbe zárkózva – konfliktusokat provokálnak és szítanak, az egyszerű emberek figyelmeztetnek annak szükségszerűségére, hogy építsük a jövőt, amelyet vagy együtt alkotunk meg, vagy nem lesz. Most, a háború emberiségre leereszkedő sötétségében ne engedjük meghiúsulni a béke álmát!
*
Az anyák gyengédsége, akik világra hozzák az életet, és a nők jelenléte az igazi alternatívája a hatalom gonosz logikájának, amely a háborúhoz vezet. Együttérzésre és gondoskodásra van szükségünk, nem pedig a gyűlölet szavaiból táplálkozó ideológiákra.
*
Szent Pál véletlenül vetődött Málta partjaira és a segítségére siettek: olyan embert volt, akinek szüksége volt a befogadásra. Az általa megélt és hirdetett evangélium nevében tárjuk ki a szívünket és fedezzük fel újra a szükséget szenvedők szolgálatának szépségét!
*
Ne a fenyegetést lássuk a migránsban: nem egy vírus, amely ellen védekezni kell, hanem egy ember, akit be kell fogadni. A befogadás persze lemondással jár. De szent az a lemondás, amelyet egy nagyobb jóért, az ember, Isten kincse életéért teszünk meg!
*
A Mediterrán-térségnek közös európai felelősségvállalásra van szüksége, hogy újra a szolidaritás helye legyen, ne pedig a civilizáció hajótörésének előőrse.
*
A migrációs vészhelyzet növekedése – gondoljunk a szenvedő Ukrajna menekültjeire – átfogó és közös válaszokat kér tőlünk. Az nem lehet, hogy néhány ország veszi magára az egész problémát, a többiek közönyétől kísérve.
*
Halljuk meg az emberek békevágyát, gyűljünk újra össze nemzetközi békekonferenciákon. A fegyverkezésre szánt hatalmas pénzforrásokat pedig fordítsuk fejlesztésre, egészségügyre és élelmezésre!
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria