Ferenc pápa üzenetet küldött a Fanarba – A pannonhalmi delegáció együtt ünnepelt a pátriárkával

A Fanarba látogató delegáció a testvéri, ökumenikus, kulturális misszió keretében érkezett Isztambulba. (Fanar Isztambul egyik városrésze; az Ökumenikus Patriarkátust az ortodox egyházban így is szokás nevezni, görögül lámpást, világítótornyot jelent.) A küldöttség tagjai: Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke; Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke; Hölvényi György, a Kereszténydemokrata Néppárt európai parlamenti képviselője; Gárdos Csaba, a Magyar Államkincstár költségvetési felügyeleti igazgatója; Bús Balázs, a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) alelnöke; Erdődy Orsolya, a Budapesti Fesztiválzenekar menedzser-igazgatója; Dejcsics Konrád bencés szerzetes, a Pannonhalmi Főapátság kulturális igazgatója; Hajdu D. András fotográfus és Kuzmányi István diakónus, a Magyar Kurír igazgató-főszerkesztője.

Szent András apostol ünnepén, november 30-án délelőtt a magyar delegáció a Konstantinápolyi Ökumenikus Patriarkátus székhelyén, a Szent Györgyről nevezett patriarkális templomban részt vett az Isteni Liturgián.

Az I. Bartholomaiosz vezetésével ünnepelt ortodox Szent Liturgián Ferenc pápa képviseletében jelen volt Kurt Koch bíboros, a Keresztény Egység Előmozdítása Dikasztériumának prefektusa; Flavio Pace érsek, a dikasztérium titkára; Massimiliano Palinuro isztambuli apostoli helynök és konstantinápolyi apostoli adminisztrátor, valamint az ökumenikus patriarkátus metropolitái, papjai és ortodox hívek.

Az ünnep alkalmából a Szentatya üzenetet küldött a konstantinápolyi pátriárkának.

A római pápa és a konstantinápolyi pátriárka hagyományosan delegációt küldenek egymáshoz védőszentjeik ünnepén, június 29-én Rómába, Szent Péter és Pál ünnepére, valamint november 30-án Isztambulba, Szent András ünnepére. 

Az ökumenikus patriarkátus az ortodoxia legmagasabb szintű székhelye és központja a világon. „Első az egyenlők között” a többi patriarkátushoz képest. Konstantinápoly primátusa testesíti meg kánonjogilag az ortodoxia egységét és koordinálja tevékenységét. Egyházi fennhatósága kiterjed Isztambulra, a négy török egyházmegyére, Athosz hegyére, Krétára és Patmoszra, valamint a Dodekanészosz-szigetcsoportra (Kis-Ázsia délnyugati partjainál), továbbá az elvándorlás következtében a közép- és nyugat-európai egyházmegyékre, Amerikára, Pakisztánra és Japánra is. A patriarkátus székhelye évszázadokig a Hagia Sophia székesegyház mellett volt. Konstantinápoly 1453-as elestével áthelyezték, és 1601-től a Fanar városnegyedben található.

Az ortodox Isteni Liturgiára érkezőket a templom előterében a virágokkal gazdagon díszített Szent András-ikon fogadta, amelyet tiszteletük jeléül csókkal illettek az ünneplők.

Szent Andrást az ortodoxok „elsőként” tisztelik, akit Jézus először hívott meg az apostolok közül.

Szent András a hagyomány szerint a Boszporusz partján fekvő Bizánc településre érkezve (később az ortodox egyház és a birodalom innen kapta a nevét) hirdette Krisztus evangéliumát, és nevezte ki az első püspököt. Ezért az apostolt az Ökumenikus Patriarkátus védőszentjének tekintik.

Az ortodox templom több dolgot is megtestesít: Istent, aki egyszerre mindenütt jelen van, ugyanakkor egy konkrét helyen van; az embert, aki két részből áll, lélekből és testből; az Egyházat, amely egyrészt a mennyben van, a mennyei liturgia részese, másrészt itt a földön. Az ikonosztáz (képfal) ezt a választóvonalat húzza meg, amely azonban átjárásokkal, kapukkal biztosítja azt, hogy kapcsolat legyen a szentély és a hajó között. Az ikonok mutatják, hogy itt valami egészen más valóságról van szó – a mennyei liturgiáról. Az ikonosztáz a mennyei szentek karát próbálja közvetíteni a jelenlévők felé. A pátriárka és a papság az oltárnál, az ikonosztáz mögött van, de időről időre kijön onnan hirdetni az evangéliumot; nagy körmenetben a felajánlott adományokat bevinni, és az áldoztatáskor megint kijön. A bizánci liturgiában nagy szerepe van az éneknek, hiszen az emberi hang tudja tükrözni a mennyei kórus énekét.

A bizánci szertartás végén I. Bartholomaiosz konstantinápolyi egyetemes pátriárka a templomtérben található főpapi trónusánál köszöntötte a Katolikus Egyház képviseletében jelen lévő magas rangú delegációt. 

Kurt Koch bíboroshoz fordulva először kifejezte:

örül a testvéri látogatásnak, mint amikor Szent András apostolt eltöltötte az érzés, hogy elmenjen, és testvérének, Szent Péternek elmondja, hogy megtalálta a Messiást (Jn 1,41).

Ez az az öröm, ami pünkösd napján betöltötte az apostolok szívét, amikor megkapták a Szentlélek kegyelmét, és amivel az Egyház is végzi küldetését, hogy Krisztus tanítványává tegye a föld minden nemzetét (Mt 28,19).

A katolikus közösség az elmúlt három évben komolyan elgondolkodott küldetéséről egy olyan világban, amelyet a szekularizáció, a háborúk, a visszaélések, a szegénység, az éghajlati válság és mindenféle más csapás fenyeget – utalt a pátriárka a nemrég lezárult püspöki szinódusra. Köszönetét fejezte ki, hogy Ferenc pápa meghívására a konstantinápolyi patriarkátus delegáltja is részt vett rajta. Rámutatott, hogy a II. Vatikáni Zsinat ekkleziológiai tanításának megvalósítására tett kísérlet eredményes volt, és hozzájárul a két testvéregyház további közeledéséhez.

I. Bartholomaiosz örömét és reményét fejezte ki, hogy ennek gyümölcseként

a két egyház közötti teológiai párbeszédért felelős Nemzetközi Vegyes Bizottság munkája előrehalad, és sikerrel oldja fel és győzi le a múlt félreértéseit és vitáit.

Hálatelt szívvel emlékezett vissza a húsz évvel ezelőtt történtekre, amikor II. János Pál, meghallgatva a konstaninápolyi pátriárka kérését, visszaadta Nazianzi Szent Gergely és Aranyszájú Szent János ereklyéit az ökumenikus patriarkátusnak. Ez a gesztus döntően hozzájárult a történelmi igazságtalanságok megszüntetéséhez, a bizalmi légkör ápolásához és a két testvéregyházunk közötti kapcsolatok további erősítéséhez, és összességében jelentős mérföldkő volt a keresztény egység előmozdításában – mutatott rá a pátriárka.

Majd megjegyezte, hogy az ősszel Rómában lezárult püspöki szinódus említést tett arról, hogy a közelgő 2025. esztendő az első nikaiai ökumenikus zsinat összehívásának 1700. évfordulója lesz. I. Bartholomaiosz kifejezte reményét, hogy az esemény valóban alkalmat ad mindannyiunk számára, hogy „együtt valljuk meg a testté lett Istenbe vetett hitünket”, és hogy közösen dolgozzunk azon, hogy meghatározzuk, hogyan ünnepeljük egy közös napon Krisztus dicsőséges feltámadását, így téve közös tanúságot a világnak az üdvösség misztériumáról.

Ezért meghívta Ferenc pápát, hogy jövő tavasszal a keresztény egység szempontjából oly nagy jelentőségű évfordulót együtt ünnepeljék a Fanarban.

Ezt követően Kurt Koch bíboros, a Keresztény Egység Előmozdítása Dikasztériumának prefektusa felolvasta, majd átadta Ferenc pápa levelét és üzenetét I. Bartholomaiosznak, amit az alábbiakban teljes terjedelmében közreadunk magyar fordításban.

Bartholomaiosz Őszentségének, Konstantinápoly érsekének, egyetemes pátriárkának

Őszentsége, szeretett Testvérem Krisztusban!

András apostolnak, a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus védőszentjének liturgikus ünnepe alkalmat kínál arra, hogy az egész Katolikus Egyház és jómagam nevében szívélyes jókívánságaimat fejezzem ki Önnek, Őszentsége, a Szent Szinódus tagjainak, a papságnak, a szerzeteseknek és a fanari Szent György-székesegyházban összegyűlt híveknek. Továbbá szeretném biztosítani arról, hogy buzgón imádkozom azért, hogy az Atyaisten, minden ajándék forrása, Szent Andrásnak, az első meghívott apostolnak és Szent Péter testvérének közbenjárására bőséges mennyei áldásokkal árassza el. A küldöttség, melyet idén is küldtem, bizonyítja azt a testvéri szeretetet és mély tiszteletet, amelyet továbbra is érzek Ön iránt, Őszentsége, és az Ön lelkipásztori gondjaira bízott Egyház iránt.

Alig néhány nappal ezelőtt, november 21-én volt az Unitatis redintegratio zsinati határozat kihirdetésének hatvanadik évfordulója, mely a Katolikus Egyház hivatalos belépését jelentette az ökumenikus mozgalomba. A II. Vatikáni Zsinatnak ez a fontos dokumentuma megnyitotta az utat a többi egyházzal való párbeszéd előtt. Az Ortodox Egyházzal folytatott párbeszédünk különösen gyümölcsöző volt, és a jelenben is az.

A betakarított gyümölcsök közül az első minden bizonnyal a megújult testvériség, melyet ma különös intenzitással élünk meg, s ezért hálát adok a Mindenható Atyaistennek.

Ugyanakkor az, amit az Unitatis redintegratio a párbeszéd végső céljaként határoz meg, tudniillik a teljes közösség az összes keresztények között, egyetlen eucharisztikus kelyhen osztozva, még ortodox testvéreinkkel sem valósult meg. Ez nem meglepő, hiszen az évezredes megosztottságot nem lehet néhány évtized alatt megszüntetni. Ugyanakkor, ahogy egyes teológusok megállapítják, a teljes közösség helyreállításának célja tagadhatatlanul eszkatológiai dimenzióval rendelkezik, amennyiben az egységhez vezető út egybeesik a Jézus Krisztusban már elnyert üdvösségnek az útjával, amely üdvösségben az Egyház csak az idők végén fog teljes mértékben részesedni. Ez nem jelenti azt, hogy szem elől téveszthetjük a mindannyiunk által áhított végcélt, és nem veszíthetjük el a reményt sem, hogy ez az egység a történelem folyamán és belátható időn belül megvalósulhat. A katolikusoknak és az ortodoxoknak sosem szabad abbahagyniuk az imát és a közös munkát, hogy felkészüljenek az egység isteni ajándékának elfogadására.

A Katolikus Egyház visszafordíthatatlan elkötelezettségét a párbeszéd útja mellett megerősítette a Püspöki Szinódus legutóbbi rendes közgyűlése, amelyet 2024. október 2. és 27. között tartottunk a Vatikánban.

A szinodalitás megújult gyakorlására való törekvés a Katolikus Egyházban minden bizonnyal elősegíti a kapcsolatokat a Katolikus Egyház és az Ortodox Egyház között, mely mindig életben tartotta ezt a lényegi egyházi dimenziót. A szinódusi közgyűlés munkájának eredményeként születő konkrét döntéseken túlmenően a valódi és őszinte párbeszéd légköre volt tapasztalható a közgyűlés napjaiban. Az ellentétektől és szakadásoktól szenvedő mai világban a szinódusi közgyűlés résztvevői, annak ellenére, hogy nagyon különböző háttérrel rendelkeztek, képesek voltak meghallgatni egymást anélkül, hogy ítélkeztek volna egymásról vagy elítélték volna egymást. Az elítélés nélküli meghallgatásnak kellene lennie azon módnak is, ahogyan a katolikusok és az ortodoxok az egység felé vezető útjukat járják. Külön öröm számomra, hogy a többi egyházak képviselői is – köztük Jób pisidiai metropolita, a konstantinápolyi egyetemes pátriárka küldötte – tevékenyen részt vettek a szinodális folyamatban. Az ő jelenléte és szorgalmas munkája mindenkit gazdagított, és kézzelfogható jele volt annak a figyelemnek és támogatásnak, amelyet Ön mindig is tanúsított a szinodális folyamat iránt.

Őszentsége, az első Nikaiai Ökumenikus Zsinat közelgő 1700. évfordulója újabb alkalom lesz arra, hogy tanúságot tegyünk arról a növekvő közösségről, amely már most is létezik mindazok között, akik az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében keresztelkedtek meg. Már többször kifejeztem azt a kívánságomat, hogy ezt az eseményt Önnel együtt ünnepelhessem, és szeretnék őszintén köszönetet mondani mindazoknak, akik már elkezdtek dolgozni ennek lehetővé tételén. Ez az évforduló nem csak a két ősi Széket érinti, melyek aktívan részt vettek a zsinaton, hanem az összes keresztényeket, akik továbbra is a niceai-konstantinápolyi hitvallás szavai szerint vallják meg hitüket. Az eme fontos eseményről való megemlékezés minden bizonnyal erősíteni fogja a már meglévő kapcsolatokat, és arra ösztönzi majd az összes egyházat, hogy megújult tanúságot tegyen a mai világban. A megélt testvériség és a keresztények tanúságtétele a háború és erőszak sújtotta világunk számára is üzenet lesz.

Az Isteni Liturgia végén a bíboros és a pátriárka közösen adtak áldást

E tekintetben

örömmel csatlakozom az Ön imáihoz a békéért Ukrajnában, Palesztinában, Izraelben és Libanonban, továbbá mindazokban a térségekben, ahol háború folyik, melyet én gyakran „darabokban zajló világháborúnak” nevezek.

Ezekkel az érzésekkel küldöm Önnek, Őszentsége, szívélyes jókívánságaimat. A szent testvérek, Szent Péter és Szent András közbenjárására bízom Önt, és testvéri ölelést küldök Krisztus Urunkban.

Róma, Lateráni Szent János, 2024. november 30.

Ferenc

A pápai üzenetet fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Hajdu D. András

Kuzmányi István/Magyar Kurír