Ferenc pápa vasárnap délben: Hol lehetek fényforrás, melyen átsüt Isten szeretete?

Az alábbiakban Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, szép vasárnapot kívánok! Minden elismerésem, bátrak vagytok, az esőben is itt vagytok! Legyen szép vasárnapotok!

A mai evangélium (vö. Jn 1,1–18), amikor Jézusról, a testté lett Igéről beszél, azt mondja, hogy „a világosság felragyog a sötétségben, és a sötétség nem győzte le” (Jn 1,5). Vagyis arra emlékeztet bennünket, hogy milyen hatalmas Istennek a szeretete, melyet semmi sem győz le, és amely az akadályok és elutasítások ellenére továbbra is ragyog és megvilágítja utunkat.

Ezt látjuk karácsonykor, amikor Isten emberré lett Fia áttör megannyi falat és legyőz megannyi megosztottságot. Szembenéz kora „nagyjainak” zárt elméjével és szívével, akiket inkább hatalmuk védelme, mint az Úr keresése érdekelt (vö. Mt 2,3–18). Isten Fia osztozik Mária és József egyszerű életében, akik szeretettel fogadják és nevelik, de a nincstelenek korlátozott lehetőségeivel és nehézségeivel: szegények voltak. Törékenyen és védtelenül találkozik a pásztorokkal (vö. Lk 2,8–18), olyan emberekkel, akiknek szívére az élet keménysége és a társadalom megvetése sütötte rá bélyegét; majd a bölcsekkel (vö. Mt 2,1), akiket az őt megismerni akaró vágy hajt: hosszú útra vállalkoznak, és egy közönséges, szokványos házban, nagy szegénységben találnak rá.

Ezekkel a kihívásokkal és sok más, ellentmondásosnak tűnő kihívással szemben Isten sosem áll meg – jól jegyezzük meg: Isten sosem áll meg! –: ezernyi módot talál arra, hogy feltételek szabása nélkül mindannyiunkat elérjen, bárhol is vagyunk, és az emberiség legsötétebb éjszakáiban is fényes ablakokat nyisson, melyeket a sötétség nem tud befedni (vö. Iz 9,1–6).

Olyan valóság ez, amely vigasztal és bátorságot önt belénk, különösen a mai korban, amely nem könnyű, ahol nagy szükség van fényre, reményre és békére, egy olyan világban, amelyben az emberek néha annyira bonyolult helyzeteket teremtenek, amelyekből lehetetlennek tűnik kilábalni. Sok helyzetből lehetetlennek tűnik kiszabadulni, de ma Isten igéje azt üzeni nekünk, hogy ez nem így van! Sőt, arra biztat, hogy

utánozzuk a szeretet Istenét, és csillantsuk fel a remény sugarát, ahol csak lehet, minden ember számára, akivel csak találkozunk, minden közegben: családi, társadalmi, nemzetközi környezetben. Arra biztat, hogy ne féljünk megtenni az első lépést.

Ez az Úr mai meghívása: ne féljünk megtenni az első lépést: bátorság kell hozzá, de ne féljünk tőle! A szenvedőkhöz való közelségnek, a megbocsátásnak, az együttérzésnek, a kiengesztelődésnek a fényes ablakait kell kinyitnunk: ez az a sok első lépés, amit meg kell tennünk, hogy az út mindenki számára világosabb, biztonságosabb és lehetséges legyen. És ez a biztatás különleges módon felhangzik a most kezdődött jubileumi évben, és arra ösztönöz bennünket, hogy a remény hírnökei legyünk, az életre mondott egyszerű, de konkrét igenekkel, életadó döntésekkel. Tegyük ezt mindannyian: ez az üdvösség útja!

Ennek az új évnek a kezdetén megkérdezhetjük magunktól:

hogyan nyithatok fényes ablakot a környezetemben és a kapcsolataimban? Hol lehetek fényforrás, melyen átsüt Isten szeretete? Mi az első lépés, amit ma meg kell tennem?

Mária, a Jézushoz vezető csillag segítsen bennünket, hogy mindannyian az Atya szeretetének tündöklő tanúi legyünk!

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Üdvözöllek mindannyiatokat, római hívek és különféle országokból érkezett zarándokok.

Külön is köszöntöm a zágrábi főegyházmegye hittantanárait. Kedves barátaim, sok sikert kívánok mindannyiatoknak munkátokhoz, mely nagyon fontos az új nemzedékek kulturális, lelki és erkölcsi nevelése szempontjából.

Köszöntöm az orzinuovi híveket, a Massa Lombarda-i családokat, a postiomai és a porcellengói ministránsokat és lelkipásztori munkatársakat, a „Betániai Ferences Testvériség” fiataljait, a Concesióból, Szent VI. Pál pápa szülőhelyéről érkezett fiatalokat és a Szeplőtlen Szűzanya-plébániához tartozó fiatalokat. Üdvözlöm a Lecco tartománybeli oggionói esperesi kerület tizenéveseinek csoportját, akik jubileumi zarándoklat keretében érkeztek.

Továbbra is imádkozzunk, hogy béke legyen Ukrajnában, Palesztinában, Izraelben, Libanonban, Szíriában, Mianmarban és Szudánban! A nemzetközi közösség határozottan lépjen fel annak érdekében, hogy a humanitárius jogot tartsák tiszteletben a konfliktusokban. Ne érje több támadás a civileket, ne érje több támadás az iskolákat, a kórházakat, ne érje több támadás a munkahelyeket! Ne felejtsük el, hogy a háború mindig vereség, mindig!

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A holnapi viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír