Ferenc pápa vasárnap délben: Mindenkit fogadjunk el és szeressünk beskatulyázás nélkül!

Az alábbiakban Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, szép vasárnapot!

A mai liturgia evangéliuma két csodáról szól, melyek látszólag összefonódnak. Amikor Jézus Jairusnak, a zsinagóga egyik elöljárójának házához megy, akinek a kislánya súlyos beteg, útközben egy vérfolyásos asszony megérinti a ruháját, ő pedig megáll, hogy meggyógyítsa. Közben az a hír érkezik, hogy Jairus lánya meghalt, Jézus azonban nem áll meg, hanem elmegy a házhoz, bemegy a kislány szobájába, megfogja a kezét, felsegíti, visszahozza az életbe (Mk 5,21–43). Két csoda, az egyik gyógyítás, a másik feltámasztás.

Ezt a két csodatételt az evangélista egyetlen epizódban beszéli el. Mindkettő fizikai érintkezés révén történik. Az asszony megérinti Jézus ruháját, Jézus pedig kézen fogja a kislányt. Miért fontos ez az érintés? Mert ez a két nő – az egyik, mert vérzik, a másik, mert meghalt – tisztátalannak számít, s ezért nem szabad velük testileg érintkezni. Jézus azonban hagyja magát megérinteni, és nem fél megérinteni. Jézus hagyja magát megérinteni, és nem fél megérinteni!

Még a fizikai gyógyítás előtt válságba sodorja azt a vallási tévhitet, amely szerint Isten szétválasztja a tisztákat és a tisztátalanokat.

Ezzel szemben Isten nem választ szét, mert mindannyian az ő gyermekei vagyunk, s a tisztátalanság nem az ételből, a betegségből vagy a halálból származik, hanem a tisztátalan szívből.

Jegyezzük meg ezt:

a testi és lelki szenvedésekkel, a lélek sebeivel, a minket összetörő helyzetekkel szemben Isten nem tart távolságot,

még a bűnnel szemben sem, Isten nem szégyell bennünket, nem ítél el bennünket, ellenkezőleg, közeledik, hogy megérinthessük, hogy megérinthessen bennünket, és mindig feltámaszt a halálból. Mindig kézen fog, hogy azt mondja nekünk: lányom, fiam, kelj fel (vö. Mk 5,41), járj, menj tovább! „Uram, bűnös vagyok!” – „Menj tovább, én bűnné tettem magam érted, hogy megmentselek!” – „De Uram, te nem vagy bűnös!” – „Nem, de elszenvedtem a bűn összes következményét, hogy megmentselek!” Ez gyönyörű!

Véssük szívünkbe ezt a képet, melyet Jézus nekünk ad: Isten kézen fog és felsegít, hagyja, hogy megérintse a fájdalmad, és megérint, hogy meggyógyítson, és visszaadja az életedet. Ő nem diszkriminál senkit, mert mindenkit szeret.

Feltehetjük magunknak a kérdést: hisszük-e, hogy Isten ilyen? Hagyjuk-e, hogy megérintsen az Úr, az ő igéje, az ő szeretete?

Érintkezünk-e testvéreinkkel, kezet nyújtunk-e nekik, hogy talpra álljanak, vagy távolságot tartunk, s kényünk-kedvünk szerint beskatulyázzuk az embereket?

Beskatulyázzuk az embereket. Felteszek egy kérdést: Vajon Isten, az Úr Jézus beskatulyázza-e az embereket? Mindenki magában válaszoljon! Isten beskatulyázza-e az embereket? És vajon én úgy élek-e, hogy állandóan beskatulyázom az embereket?

Testvéreim, nézzük Isten szívét, hogy az Egyház és a társadalom ne zárjon ki senkit, ne kezeljen senkit „tisztátalanként”, hogy minden embert, a maga élettörténetével együtt, beskatulyázás nélkül, előítéletek nélkül elfogadjunk és szeressünk, hogy minősítések nélkül szeressünk!

Imádkozzunk a Boldogságos Szűzhöz: ő, a gyengédség anyja járjon közben értünk és az egész világért!

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Üdvözöllek mindannyiatokat, rómaiak és különböző országokból érkezett zarándokok!
Külön is köszöntöm a lengyelországi skoczówi „Misyjna Jutrzenka” missziós körzet gyermekeit; valamint a Kaliforniából és Costa Ricából érkezett híveket.

Köszöntöm az Egyház Leányai szerzetesi kongregáció nővéreit, akik ezekben a napokban – egy világiakból álló csoporttal együtt – zarándokúton voltak alapítónőjük, Tiszteletreméltó Maria Oliva Bonaldo nyomdokain. Köszöntöm továbbá a Mantova melletti Gonzaga fiataljait.

Ma az első római vértanúkra emlékezünk. Mi is a vértanúság korát éljük, még inkább, mint az első századok. A világ számos táján sok testvérünk szenved hátrányos megkülönböztetést és üldözést hitük miatt, s ezáltal megtermékenyítik az Egyházat. Mások „fehér kesztyűben” érkező vértanúsággal néznek szembe. Támogassuk őket, és merítsünk ihletet Krisztus iránti szeretetük tanúságtételéből!

Június utolsó napján könyörögjünk Jézus Szentséges Szívéhez, hogy

érintse meg a háborút akaró emberek szívét, hogy megtérjenek, s a párbeszéd és a béke terveihez forduljanak!

Testvéreim, ne feledkezzünk meg a meggyötört Ukrajnáról, Palesztináról, Izraelről, Mianmarról és megannyi más helyről, ahol sokat szenvednek az emberek a háborútól!
Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem. Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra! Köszönöm!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media/ANSA

Magyar Kurír