Ferenc pápa vasárnap délben: Ne mások hibáit keressük, hanem az Úr türelmét utánozzuk!

Kedves testvérek, jó napot kívánok!

A mai evangéliumban (vö. Mt 13,24–43) is azzal a Jézussal találkozunk, aki példázatokban Isten országáról akar beszélni az embereknek. Most csak az elsővel, a konkolyról szóló példázattal foglalkozom, melyen keresztül Jézus megismerteti velünk Isten türelmét, és megnyitja szívünket a reményre.

Jézus elmondja, hogy azon a földön, ahova jó magot vetettek, a konkoly is megjelenik. Ez a kifejezés a talajon elburjánzó összes gyomnövényt jelenti. A magunk részéről hozzátehetjük, hogy a talajt ma is sok gyomirtó és növényvédő szer pusztítja, melyek a növényre, a földre és az emberi egészségre egyaránt ártalmasak. Ezt csak zárójelben jegyeztem meg. A szolgák ekkor elmennek a gazdához, hogy megtudakolják, honnan származik a konkoly, ő pedig azt válaszolja: „Ellenséges ember műve ez” (Mt 13,28). Mert mi jó magot vetettünk! Egy ellenség, aki verseng velünk, az jött, és művelte ezt. Ők azonnal ki akarják tépni a növekvő konkolyt, a gazda azonban nem engedi, mert a gyomokkal – a konkollyal – együtt a búzát is kitéphetnék. Meg kell várni a betakarítás idejét: ezek csak akkor válnak majd szét, a konkolyt pedig majd elégetik. Ez a történet a józan észről is szól.

Ebben a példabeszédben a történelem víziója olvasható. Isten – a föld tulajdonosa – mellett, aki mindig és csak jó magvakat vet, van egy ellenfél, aki konkolyt vet, hogy megakadályozza a mag növekedését. A gazda nyíltan, világos nappal cselekszik, és célja a jó termés; a másik, az ellenfél viszont kihasználja az éjszakai sötétséget, és irigységből, ellenségesen cselekszik, hogy mindent elrontson. Az ellenfélnek, akire Jézus utal, van neve: az ördög, Isten voltaképpeni ellenfele. Szándéka az, hogy gátolja az üdvözítés munkáját, azt akarja, hogy Isten országát tisztességtelen, botránykeltő munkások akadályozzák. A jó mag és a konkoly ugyanis nem elvontan a jót és a rosszat jelképezi, hanem minket, embereket, akik követhetjük akár Istent, akár az ördögöt. Sokszor hallottuk, hogy egy családban, mely békében élt, egyszer csak elkezdődtek a veszekedések és az irigykedések…, egy lakónegyedben, mely békében élt, egyszer csak szörnyű dolgok kezdődtek… Szoktuk is mondani: „Valaki konkolyt vetett”, vagy: „A pletykáival ez a családtag konkolyt vet.” Ez a pusztító, romboló rossz terjesztése. Ezt mindig az ördög vagy a kísértésünk teszi: amikor abba a kísértésbe esünk, hogy pletykáljunk, hogy elpusztítsunk másokat.

A szolgák szándéka az, hogy azonnal eltüntessék a rosszat, vagyis a gonosz embereket, ám a gazda bölcsebb, messzebbre lát: a szolgáknak tudniuk kell várni, mert az üldöztetésnek és az ellenségeskedésnek az elviselése a keresztény hivatás része. A rosszat természetesen el kell utasítani, de a gonoszok emberekkel szemben türelemmel kell viseltetnünk. Nem a kétértelműséget rejtő képmutató toleranciáról, hanem az irgalom által enyhített igazságosságról van szó. Ha Jézus azért jött, hogy a bűnösöket keresse, és ne az igazakat, hogy a betegeket gyógyítsa, és ne az egészségeseket (vö. Mt 9,12–13), akkor a mi tevékenységünknek is – akik az ő tanítványai vagyunk – nem a gonoszak elnyomására, hanem megmentésére kell irányulnia. Itt jelenik meg a türelem!

A mai evangélium két formáját mutatja be annak, ahogy cselekedhetünk és belakhatjuk a történelmet: egyrészt ott a gazda pillantása, aki messzire lát; másrészt a szolgák pillantása, akik a problémát látják. A szolgáknak a gyom nélküli föld, a gazdának jó mag a fontos. Az Úr arra hív bennünket, hogy vegyük át az ő látásmódját, mely a jó magot figyeli, és meg tudja védeni azt a gyomok között is. Nem azok működnek együtt jól Istennel, akik mások korlátait és hibáit keresik, hanem azok, akik fel tudják ismerni az egyház és a történelem földjén csendesen növekvő jót, és gondozzák azt a teljes éretté válásig. És akkor Isten, és csak ő, megjutalmazza majd a jókat és megbünteti a rosszakat.

Szűz Mária segítsen nekünk, hogy megértsük és utánozzuk Isten türelmét, aki azt akarja, hogy senki se vesszen el gyermekei közül, akiket atyai szeretettel szeret!

A Szentatya szavai az Angelus elmondása után:

Kedves testvérek!

Ebben az időszakban, amikor a világjárvány nem mutatja a megszűnés jeleit, szeretném közelségemről biztosítani mindazokat, akik a betegséggel, valamint annak gazdasági és társadalmi következményeivel küzdenek. Különösen azokra a népekre gondolok, melyeknek szenvedését konfliktushelyzetek súlyosbítják. Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának nemrégiben hozott határozatát követve megismétlem felhívásomat a globális és azonnali tűzszünetre, amely a szükséges humanitárius segítségnyújtáshoz nélkülözhetetlen békét és biztonságot lehetővé teszi.

Aggodalommal követem a fegyveres feszültségek utóbbi napokban történő kiújulását a kaukázusi térségben, Örményország és Azerbajdzsán között. Biztosítom imáimról azok családjait, akik az összecsapások során életüket vesztették, és hangot adok azon reményemnek, hogy a nemzetközi közösség elkötelezettségével, valamint az érintett felek közötti párbeszédnek és a felek jóindulatának köszönhetően tartós, békés megoldást lehet elérni, mely azoknak a szeretett népeknek a javát tartja szem előtt.

Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, római hívek, Olaszországból és más országokból érkezett zarándokok!

Áldott vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír