Ferenc pápa vasárnap délben: Te meghallod-e az ajtódon kopogtató Urat?

Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvérek, jó napot kívánok!

Ma, advent első vasárnapján új liturgikus év kezdődik. A liturgikus évben az Egyház tagolja az idő folyását: megünnepli Jézus életének és az üdvösség történetének főbb eseményeit. Ily módon, anyaként, megvilágítja életünk útját, támogat mindennapi teendőinkben, és a Krisztussal való végső találkozás felé irányít bennünket. A mai liturgia az első „erős időszaknak”, az adventnek a megélésére hív bennünket.

Az advent a liturgikus év első „erős időszaka”, mely felkészít a karácsonyra, Krisztus születésére, és e felkészülés jegyében ez a várakozás ideje, a remény ideje. Várakozás és remény.

Szent Pál (vö. 1Kor 1,3–9) megjelöli a várakozás tárgyát. Mi az? Az „Úr megjelenése”, „az Úr feltárulása” (1Kor 7). Az apostol arra kéri a korintusi keresztényeket, és minket is, hogy figyelmüket a Jézus személyével való találkozásra összpontosítsuk. A keresztények számára a legfontosabb az Úrral való folyamatos találkozás, az Úrral való együttlét. És így, megszokva, hogy együtt vagyunk az élet Urával, felkészülünk arra, hogy majd találkozunk és együtt legyünk az Úrral az örökkévalóságban. Erre a végső találkozásra a világ végén kerül sor. De az Úr nap mint nap eljön, hogy kegyelmével jót tehessünk életünkben és mások életében. A mi Istenünk egy eljövő Isten – ne felejtsétek el ezt: Isten olyan Isten, aki jön, folyamatosan jön! Nem okoz csalódást várakozásunkban!

Az Úr sosem okoz csalódást! Lehet, hogy várakozásra késztet, egy darabig várakoztat a sötétben, hogy éretté váljon reményünk, de sosem okoz csalódást.

Az Úr mindig jön, mindig mellettünk áll. Néha nem mutatkozik meg, de mindig jön. Eljött egy konkrét történelmi pillanatban, emberré lett, hogy magára vegye bűneinket – a karácsony ünnepe Jézus első eljövetelének állít emléket, amikor a történelem egy adott pontját jött el. Aztán eljön majd az idők végén a mindenség bírájaként. De harmadszor is eljön, van egy harmadik módja is eljövetelének: mindennap eljön, hogy meglátogassa népét, meglátogasson minden férfit és nőt, aki befogadja őt az igében, a szentségekben, a testvérekben.

A Biblia azt mondja, hogy Jézus az ajtóban áll, és kopogtat. Mindennap. Szívünk ajtajában. És kopogtat. Te meghallod-e a kopogtató Urat, aki ma eljön hozzád látogatóba, aki egy nyugtalanító dologgal, egy ötlettel, egy indítással kopogtat a szíveden?

Eljött Betlehemben, eljön a világ végén, de minden egyes nap eljön hozzánk! Figyeljetek! Figyeljétek meg, mit éreztek szívetekben, amikor az Úr kopogtat!

Tudjuk, hogy az élet hullámhegyekből és hullámvölgyekből, fényből és árnyékból áll. Mindnyájan megtapasztaljuk a csalódás, a kudarc és a veszteség pillanatait. De ezeken túl a mostani járványos időszak sokakban aggodalmat, félelmet és kétségbeesést is kelt. Az a veszély fenyeget, hogy pesszimisták leszünk, bezárkózunk és fásultság vesz erőt rajtunk. Hogyan reagáljunk minderre? A mai zsoltár a következőt javasolja: „Lelkünk várja az Urat: ő a segítségünk, a mi pajzsunk. Benne örvend a szívünk” (Zsolt 32,20–21). Vagyis

a várakozó lélek, az Úrra való bizakodó várakozás erőt és bátorságot önt belénk az élet sötét időszakaiban.

És honnan származik ez a bátorság és bízó magabiztosság? Miből fakad? A reményből. És a remény nem csal meg! Ez az erény visz előre bennünket, mert általa az Úrral való találkozásra gondolunk.

Az advent állandó figyelmeztetés a reményre: emlékeztet arra, hogy Isten jelen van a történelemben, hogy azt végcéljához, beteljesedéséhez vezesse, ez pedig az Úr, az Úr Jézus Krisztus. Isten jelen van az emberiség történelmében, ő a „velünk lévő Isten”. Isten nincs távol, mindig velünk van, olyannyira, hogy sokszor kopogtat szívünk ajtaján. Isten mellettünk halad, hogy támogasson bennünket.

Az Úr nem hagy el! Kísér életünk eseményei során, hogy segítsen felfedezni utunk értelmét, a mindennapi élet értelmét, hogy bátorságot öntsön belénk a megpróbáltatás és a fájdalom idején.

Az élet viharai közepette Isten mindig kinyújtja kezét felénk, és kiszabadít a fenyegetések közül. Ez gyönyörű! A Második törvénykönyvben van egy nagyon szép szakasz, amelyben a próféta azt mondja a népnek: „Gondoljátok csak meg, melyik az a nép, amelyhez istenei olyan közel volnának, mint amennyire én közel vagyok hozzátok?” (vö. MTörv 4,7).

Egyetlen nép sincs, csak nekünk adatott meg ez a kegyelem, hogy hozzánk közel álló Istenünk van! Várjuk Istent, reméljük, hogy feltárja magát, de ő is reménykedik: reméli, hogy feltárulunk előtte!

A Boldogságos Szűz Mária, a várakozás asszonya kísérje lépteinket ebben a most kezdődő új liturgikus évben, és segítsen, hogy elvégezzük Jézus tanítványainak feladatát, melyet Péter apostol megfogalmazott. És mi ez a feladat? Megindokolni a bennünk élő reményt (vö. 1Pét 3,15).

A Szentatya szavai az Angelus elmondása után:

Kedves testvérek!

Ismételten szeretném kifejezni közelségemet a súlyos hurrikánok által sújtott közép-amerikai népekhez. Külön is szeretném megemlíteni a Szent András-szigetet, a Szent Katalin-szigetet, valamint Kolumbia északi részének csendes-óceáni partvidékét. Imádkozom minden országért, mely ettől a csapástól szenved.

Szeretettel köszöntelek benneteket, római hívők és különböző országokból érkezett zarándokok. Külön is köszöntöm azokat, akik – sajnos nagyon korlátozott számban – az új bíborosok kinevezése alkalmából jöttek, melyre tegnap délután került sor. Imádkozzunk a bíborosok testületének tizenhárom új tagjáért!

Áldott vasárnapot és szép adventi utat kívánok mindnyájatoknak! Próbáljunk meg jót kihozni abból a nehéz helyzetből is, amelyet a világjárvány ránk kényszerít: nagyobb józanság, tapintatos és tisztelettudó odafigyelés az esetleg rászoruló szomszédainkra, pár percnyi egyszerű családi ima.

Ez a három dolog sokat segít nekünk: nagyobb józanság, tapintatos és tisztelettudó odafigyelés az esetleg rászoruló szomszédainkra, és aztán, ami nagyon fontos, pár percnyi egyszerű családi ima.

Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican.va

Magyar Kurír