Ferenc pápa a vatikáni amatőr sportegyesület tagjaihoz: A fegyelmezettség a tanítványi szerepre utal

A pápa szeretettel köszöntötte – mint fogalmazott – „munkatársait”, hiszen a megjelentek mindnyájan a Római Kúria és a Vatikánvárosi Állam különböző munkaterületein dolgoznak; egyúttal sportolók, a Sport a Vatikánban amatőr sportegyesület tagjai.

Az első vatikáni labdarúgó-bajnokságot 1972-ben rendezték meg, VI. Pál pápasága alatt. Ezt az évfordulót azonban messze megelőzi egy esemény: 502 évvel ezelőtt, 1521-ben játszották az első firenzei labdarúgó-mérkőzést a Vatikán Belvedere-udvarán, X. Leó pápa jelenlétében – mondta rövid történeti áttekintésében Ferenc pápa. – X. Leó a firenzei Medici család tagjaként a Vatikánban bevezette a firenzei futballt, mely a labdarúgás egyik legkorábbi elődje volt Európában.

A vatikáni amatőr sportegyesület ma már sokféle sportágat egyesít. A különböző bajnokságok során a vatikáni sportolók arra hívattak, hogy tanúskodjanak a Szentszékhez fűződő kapcsolataikról – folytatta beszédét a Szentatya.

A továbbiakban abból a képből indult ki, amelyet Szent Pál a Korinthusiaknak írt első levelében használ: „Nem tudjátok, hogy a pályán küzdők mind futnak ugyan, de a díjat csak egy nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! A versenyzők valamennyien megtartóztató életet élnek, minden tekintetben. Ők hervadó koszorúért, mi pedig hervadhatatlanért” (1Kor 9,24–25); a Filippieknek írt levélben pedig hozzáteszi: „Nem mintha már elértem volna vagy már célba értem volna, de futok utána, hogy magamhoz ragadjam, ahogy Krisztus is magához ragadott engem.” (Fil 3,12) Ez a két bibliai szöveg lehetővé teszi, hogy az egészséges versengést olyan tevékenységként értelmezzük, amely hozzájárulhat a szellemi érlelődéshez.

Ferenc pápa három fogalomra hivatkozott, melyek alapvetőek a sportolók számára: az edzés, a fegyelem és a motiváció.

Az edzés hallatán az ember egyből a fáradságra gondol, hiszen az edzés fáradságos erőfeszítés és áldozat. Ennek alapja a sport iránti szenvedély. Önzetlen szenvedély, amit „amatőrnek” hívunk. Ez a szó eredetileg egy bizonyos tevékenység iránti szeretetet fejez ki – hangsúlyozta a Szentatya. – A szó olasz megfelelője a dilettante (magyarul dilettáns) pejoratív jelentést is hordoz, pedig az a diletto, latinul dilectus szóból ered, aminek jelentése a szerető tetszés, amivel valaki egy tevékenységet folytat. Ha megvan ez a hozzáállás, akkor egészséges a verseny. Ha különféle érdekek kerekednek felül, az elrontja a versenyt. Ez az amatőr jelleg a sport kulcsa – szögezte le a pápa.

A következő fogalom a fegyelem, amely az oktatás, a képzés egyik szempontja. Egy sportoló nemcsak akkor fegyelmezett, amikor betartja a szabályokat. Persze ez is fontos és szükséges, de

a fegyelem, a disciplina a discipulusra, a tanítványra utal, vagyis olyan emberre, aki akar tanulni, aki nem érzi magát megérkezettnek, késznek arra, hogy tanítson mindenkit.

Az igazi sportoló mindig igyekszik tanulni, fejlődni és tovább javulni. Ez pedig fegyelmet igényel, hogy képesek legyünk uralkodni magunkon, hogy kijavítsuk magunkban azt az indulatosságot, amely többé-kevésbé mindannyiunkban megvan. A fegyelem lehetővé teszi, hogy mindenki kivegye a maga részét, és így a csapat a legjobbat nyújtsa.

Végül a motivációról szólt Ferenc pápa Szent Pált idézve: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam.” (2Tim 4,7) A motiváció a sportoló számára is tökéletes pecsétje a hivatáshoz való ragaszkodásának. Egy versenyen az adja a lökést, ami jó eredményre vezet, ez pedig a motiváció, vagyis a belső erő. Ezt nem a számszerű eredmény igazolja, hanem az, hogy mennyire voltunk hűségesek és következetesek a hivatásunkhoz. A vatikáni sportolók összefogásának és együttműködésének módja példaértékű lehet a Római Kúria dikasztériumai számára, miként a Vatikánvárosi Állam igazgatóságai számára is.

A sport az élet metaforája

– fogalmazott a pápa, végül áldását adta a vatikáni amatőr sportegyesület tagjaira.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír