Ferenc pápa videoüzenetet küldött a latin-amerikai szerzetesek kongresszusa résztvevőinek

A pápa üzenetében köszönetét fejezte ki a résztvevőknek, emlékeztetve őket, mennyire fontos a megszentelt élet számára a hit inkulturációjának kihívása. Az egység nem egyformaságot, egyöntetűséget, hanem sokrétű összhangot jelent – utalt Ferenc pápa Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításának tanítására, hangsúlyozva, hogy a Szentlélek az, aki az összhangot megteremti. Egy sokszínű összhangot, hogy összefogja a különbözőségeket és érvényre juttassa a sajátságokat egy egészséges és a kultúrák közötti kapcsolatokra nyitott lelkiség szerint.

A megszentelt élet élők jelenléte szükséges ahhoz, hogy kifejlődhessen az inkulturáció, és az evangelizáció eszköze legyen. Egy nem inkulturált hit nem hiteles – emlékeztetett rá a pápa, majd arra hívta a kongresszus résztvevőit, hogy lépjenek be abba a valóságba, amely felfedi számukra az egyes népek lelkében jelen lévő kultúra valódi jelentőségét.

Lépjenek be a hívő nép életébe, tisztelettel lépjenek be szokásaikba, hagyományaikba, törekedjenek missziójuk folytatására, ami a hit inkulturációja és a kultúra evangelizálása.

Ez egy egymással összefüggő, kétirányú küldetés: inkulturálni a hitet és evangelizálni a kultúrát – hangsúlyozta a latin-amerikai szerzeteseknek küldött videoüzenetében Ferenc pápa, arra buzdítva őket, hogy juttassák érvényre azt, amit a Szentlélek elvetett a népek körében, amely ajándék mindenki számára. Ha nem jön létre az inkulturáció, akkor a keresztény élet, és még inkább a megszentelt élet eltévelyedett és nevetséges gnosztikus pozíciókba kerül.

A megszentelt élet tapasztalt a szeretetközösségben, úton lévő és előmozdítja a testvériséget. Napjainkban azonban szembe kell néznie a „túlélés kísértésével” is. A pápa üzenetében itt arra utalt, hogy gyakran a szerzetesi kongregációk csökkenő létszámából vonnak le következtetéseket. Ez a túlélés kísértése.

Le kell mondani a számok kritériumáról, a hatékonyság kritériumáról, amely félénk tanítványokká alakít át, akik bezárkóznak a múltba és a nosztalgiára hagyatkoznak.

A nosztalgia alapjában véve a szerzetesi élet vészjelzője.

A pápa ezután megjelölte a legbölcsebb stratégiát: ha együtt haladunk az Úrral a remény útjain, felismerve, hogy a jövő a Szentlélek kizárólagos vezetése alatt áll. A szerzetesek lépjenek be Isten hívő szent népébe, tartsák tiszteletben Isten hívő szent népét, evangelizáljanak, tegyenek tanúságot és a többit hagyják a Szentlélekre.

A pápa emlékeztetett rá:

az öröm a Krisztusban való élet legmagasabb rendű kifejezése, a legjobb tanúságtétel, amelyet Isten szent népének adhatunk, miközben szolgáljuk és elkísérjük az Atyával való találkozás felé vezető zarándokúton.

Az öröm több formája közül a pápa a békét és a humorérzéket emelte ki. Emlékeztetett rá, hogy a Gaudete et exsultate kezdetű, az életszentségre vonatkozó apostoli buzdításában külön fejezetet szentelt a humorérzéknek. Ugyanis nagyon szomorú, amikor Istennek szentelt személyeknek nincs humorérzékük, mindent komolyan vesznek. Legyenek Jézussal és töltse el őket az öröm, legyen humorérzékük, amely az életszentségre vezet.

A pápa végül Isten áldását kérte a kongresszus résztvevő számára és azért fohászkodott, hogy a Szentlélek világítsa meg őket kegyelmével, hogy mindig a találkozás és a testvériség emberei legyenek. Szűz Mária őrködjön felettük, aki tudja, hogy mi a találkozás, a testvériség, a türelem, az inkulturáció. Üzenete végén Ferenc pápa ez alkalommal is azzal a kéréssel fordult a szerzetesekhez, hogy ne feledkezzenek el imádkozni érte, mert nagy szüksége van rá.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír