Ferenc pápa a Világiak Pápai Tanácsa közgyűléséhez: Isten jelen van városainkban

Ferenc pápa a közgyűléshez intézett beszédében utalt a pápai tanács munkájára, amely az utóbbi időkben a saját körülményeire alkalmazta az Evangelii gaudium apostoli buzdítását, programadó szövegként és iránytűként.

A városok globális jellege és mai kihívásai

Napjaink városainak az arculata immár globális jelleget öltött: a föld lakosságának több mint a fele városokban él. Ez a városi jelleg erős hatást gyakorol a gondolkodásmódra, a kultúrára, az életvitelre, a személyek közötti kapcsolatokra és a vallásosságra – mutatott rá a pápa.

Ebben a sokféle és összetett összefüggésben az egyház többé már nem „meghatározó előmozdítója vagy megteremtője az értelemnek. Ezektől a keresztény ember más nyelvezetet, szimbólumokat, üzeneteket és mintákat kap, amelyek az élet – a Jézus evangéliumával gyakran ellentétes – új irányait kínálják” (Evangelii gaudium 73.). A városok nagy lehetőségeket és nagy kockázatokat mutatnak: az emberi önmegvalósítás és szabadság csodálatos terei lehetnek, de éppúgy válhatnak az elembertelenedés és a boldogtalanság szörnyű helyeivé is. Úgy tűnik, hogy még a legvirágzóbb és legrendezettebb város is képes megteremteni önmagán belül a maga „ellenvárosát”. És úgy látszik, hogy a városi polgárok mellett létezik egy „nem-polgár” jelenség, ők láthatatlanok, szegények az eszközökben és híján vannak a meleg emberi érzéseknek, a „nem-helyeken” és a „nem-kapcsolatokban” élnek, lakhely- és kapcsolatnélküliek! Ők azok, akikre senki nem néz, aki iránt senki nem mutat érdeklődést – figyelmeztetett a mai veszélyekre a Szentatya.

Isten nem hagyta el a várost, ott él polgárai között

Ezzel a nehéz és fájdalmas jelenséggel szemben mindig emlékeznünk kell arra – folytatta Ferenc pápa –, hogy Isten nem hagyta el a várost. A közgyűlés témája épp azt hangsúlyozza, hogy Istennel lehet találkozni a város szívében. Igen, Isten továbbra is jelen van a mi fékevesztett és szétszórt városainkban. Éppen ezért ne hagyjuk eluralkodni magunkban a pesszimizmus és a csüggedés érzését, hanem nézzünk hittel a városra, egy olyan szemlélődő tekintettel, mely felfedezi az Istent, aki a mi városaink házaiban, utcáin és terein lakik (vö. Evangelii gaudium 71.). Isten soha nincs távol a várostól, mert soha nincs távol a az ember szívétől! Isten jelenléte kíséri ugyanis az emberek és csoportok őszinte törekvését arra, hogy megtalálják életük támaszát és értelmét. Isten ott él a polgárok között, és támogatja a szolidaritást, a testvériséget, a jóság, az igazság és az igazságosság iránti vágyat (vö. Evangelii gaudium 71.) A világi hívek hivatása arra szól, hogy félelem nélkül menjenek a városi emberekkel való találkozás elé, a hétköznapi tevékenységben, a munkában, egyénileg vagy közösségben, együtt a plébánia vagy egyházi mozgalom tagjaival, hogy lebontsák a névtelenség és közömbösség falát. Nekik kell az első lépést megtenni, hogy e városnegyedek apostolaivá legyenek – emlékeztetett a pápa, többször is utalva az apostoli buzdítására.

A világiak mint alázatos főszereplők éljenek az egyházban 

Örömmel hirdessétek az evangéliumot városlakó társaitoknak, akik közül sokaknak a szívét a Szentlélek már előkészítette, hogy befogadja tanúságtételeiteket. A városokban az apostoli munka gyakran sokkal termékenyebb, mint ahogy azt sokan elképzelik – hangsúlyozta Ferenc pápa. – Ezért fontos dolog a világiak képzése, akiket a hitnek és a reménynek olyan szemléletére kell nevelni, mely az Isten szemével tud a városra nézni. A világiak arra kaptak meghívást, hogy az egyházban mint alázatos főszereplők éljenek, és így legyenek az egész várost szolgáló keresztény élet kovásza. Tanulják meg, hogyan kell felmutatni a világnak az evangélium szívét ! Nem úgy mint egy függeléket.

Végül Ferenc pápa a Szűzanya oltalmába ajánlotta a Világiak Pápai Tanácsa közgyűlésének tagjait, aki Fiával együtt faluról falura, városról városra jár az evangélium hirdetésében.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír