Hogy kerültek a ferencesek Ciprusra?

Izraeltől 420 kilométerre, stratégiai szempontból kulcsfontosságú helyen fekszik Ciprus szigete; évszázadokon át érintette minden hajó, amely embereket vagy anyagi javakat, árut szállított Európából a Közel-Keletre, vagy fordítva. A sziget hovatartozása mindig is vita tárgyát képezte a közelében lévő partokon élő népek, a görögök és törökök között, illetve a korábbi időkben Velence és a francia uralkodók is részt vettek a vitában, mint a fő kereskedelmi útvonalak urai.

A ciprusi ferences jelenlétről szóló első videóban azt igyekezett felgöngyölíteni a Kusztódia médiaközpontja, hogyan kerültek a szigetre a ferencesek.

Stanisław Narcyz Klimas (Narciso Klimas) OFM, a lengyel származású, a Szentföldön szolgáló egyháztörténész szerint „a kérdés mindig ugyanaz: megállt-e Szent Ferenc Cipruson? Valószínűleg igen, mert az Európából érkező hajók kénytelenek voltak, fel kellett tölteni a készleteiket. Feltehetőleg a Limassolban kötöttek ki.” Narcyz Klimas testvér hozzáteszi: a legkorábbi, a ferencesek jelenlétéről tanúskodó dokumentumok még Szent Ferenc életéből, 1226-ból származnak.

Nem sokkal később még nagyobb jelentőségre tett szert Ciprus. 1291-ben a keresztesek vereséget szenvedtek a Szentföldön, így Acréból a ciprusi Nicosiába költözött a provinciális. Ekkoriban jöttek létre a rendházak: Nicosiában, Famagustában, Limassolban, Pafoson, majd Bellolocón. Ezt a gyönyörű kolostort a testvérek túl fényűzőnek ítélték a maguk számára, és átadták a ciszterci rendnek – majd amikor a ciszterciek a sziget elhagyására kényszerültek, visszakerült a ferencesekhez, akik végül a tartományfőnök rezidenciájának használták.

Narcyz Klimas megemlít egy 1328-as feljegyzést a ciprusi elöljáró döntéséről, mely szerint minden évben két szerzetest a Szentföldre küldene látogatóba, és ehhez szeretné a pápa engedélyét. Tehát azt is mondhatnánk – mutat rá Narcyz Klimas –, hogy a háborúk megszakították a ferencesek szentföldi jelenlétét, de valójában mégsem, hisz vissza-visszatérhettek.

1420 körül tudtak ismét megtelepedni a Szentföldön, a ciprusi rendházaik viszont nehéz időket éltek át a mamlúk támadások miatt, és ezzel elérkezett számukra a hanyatlás kora. Ennek ellenére a ferencesek száma csak megfogyatkozott, de soha nem tűntek el teljesen – ezt közvetett levéltári forrásokból tudjuk, például egy velencei nemesember leveléből, aki 1517-ben lehetőség után érdeklődött, hogyan tudna anyagilag segíteni a testvéreknek, hogy legyen tető a fejük fölött.

A következő feljegyzés, amely a ferencesek ciprusi jelenlétéről tanúskodik, 1593-ból való és a Larnacába való visszatérésről szól, majd 1618-ból plébániai iratok beszélnek a testvérek tevékenységéről.

Bizonyított tehát, hogy visszatértek Ciprusra a 16. század végén, 17. század elején. 1622-ben jött létre a Hitterjesztési Kongregáció (Congregatio de Propaganda Fide), ettől kezdve püspök fennhatósága alá tartozott a sziget, a ferencesek autonómiáját korlátozták. Ezzel felborult az addigi egyensúly, gyakoriak lettek a viták. A francia politikai hatalom befolyása sok problémát okozott, és a szerzetesek lelkipásztori tevékenységét is korlátozta. A renteteg nézeteltérés miatt 1684-ben a Szentszék lépett közbe, és a pápa a ferences kusztosra bízta a Közel-Kelet adminisztratív-egyházi jurisdikcióját.

Attól fogva a ferencesek foglalkoztak az egész régióban az oktatással, képzéssel, és legfőképp a pasztorációval. Amikor a törökök elfoglalták a szigetet, és sok keresztény áttért iszlám hitre gazdasági megfontolásokból, a szerzetesek mindent megtettek, hogy visszatérítsék őket. A reintegráció sok esetben sikeres volt, ez a török nyelvi befolyás miatt jól nyomon követhető a plébániai feljegyzésekben: ezeket a híveket „kódnevekkel” tüntették fel, például Lino Bombacci néven.

A sziget sok változást élt meg, és a helyi lakosság gyakori összecsapásai ellenére a szerzetesek kitartottak. Még 1974 után is, a török–görög konfliktust követően, amely végképp kettészakította Ciprust, ottmaradtak a szigeten, és lelkipásztori szolgálatot biztosítottak a keresztényeknek (erről fog szólni a következő rész).

A videót ITT lehet megtekinteni.

Fordította: Verestói Nárcisz

Forrás és fotó: Christian Media Center; Custodia Terrae Sanctae

Magyar Kurír