Férfiak az életszentség útján – Egyházmegyei lelkinapot tartottak férfiaknak Nyíregyházán

A lelkinapot Palánki Ferenc püspök kérésére zsolozsmával kezdték, ezzel eleget téve a Szentatya szándékának is: járjunk együtt a szinodális úton. „Sokan kívülállóként beszélnek róla, pedig az Egyház a mi édesanyánk, és ha valaki bántja, az szomorúsággal tölt el bennünket, hiszen mi is tagjai vagyunk” – fogalmazott a főpásztor, és egyben örömét fejezte ki azért, hogy ilyen sokan elfogadták a meghívását.

A találkozó fő témája ezúttal a férfi vallásossága, vallásos stílusa volt. Palánki Ferenc elmondta: az a tapasztalat, hogy a férfiak mintha távolabb lennének az Egyháztól, Istentől. Az egyházmegyei lelkinap megszervezésével abban szeretnék erősíteni, segíteni őket, hogy hogyan képviseljék férfiként Isten szeretetét a családban, a munkahelyen és a személyes életükben. Erre úgy tudunk válaszolni, ha szeretjük azokat, akik mellettünk, körülöttünk élnek.

A megyéspüspök paptársaival együtt rendszeresen részt vesz a férfiaknak szóló lelkinapokon, hiszen mint mondta, az atyaság és apaság közel áll egymáshoz. Ők is fontos szempontokat kaphatnak abban, hogyan tudják megélni a lelki atyaságukat, apaságukat. „A pap, az atya a lelkiéletet szolgálja. Tulajdonképpen egyetlen hivatás van, az élet szolgálata. A földi élet továbbadása, a nevelés az édesapák dolga, a lelkiélet továbbadásának, fejlesztésének, nevelésének szolgái pedig elsődlegesen a lelkiatyák” – fogalmazott a főpásztor.

Az előadások központi témáját, a férfi vallásos stílusát tárgyalva Szabó József miskolc-diósgyőri plébános gondolatait a kérügma, a megtérés útjának hat pontjára fűzte fel, megmutatva azt, hogyan tudják ezt férfiként megélni és férfiasan eljutni az egyetlen célra, az életszentségre. Példaként Jézusra irányította a figyelmet, aki mint valóságos Isten és valóságos ember férfiként jött el és férfiként élte meg identitását.

Szabó József, az egri szeminárium korábbi spirituálisa már többször vezetett férfiaknak szóló lelkinapot az egyházmegyében. A mély üzenetet hordozó, egzisztenciális kérdésekre irányító gondolatait olykor-olykor humoros példákkal szemlélteti, előadásmódja közkedvelt a jelenlévők körében. 

Az előadó a délelőttöt annak szentelte, hogy a jelen lévő férfiak megkeressék a saját stílusukat annak a meghívásnak a fényében, amely nem kevesebb, mint hogy „legyenek szentek” (vö. 1Pét 1,15). Ehhez kérdéseket tett fel: Mennyire vonzó számunkra az életszentség mint cél, amelyre Jézus hív? Mi jut erről eszünkbe? Hitben, elméletben el tudjuk-e képzelni magunkat az életszentségben? A plébános azt is hangsúlyozta, hogy sokszor megelégszünk a középszerűséggel. Erről viszont Szent II. János Pál úgy fogalmaz, hogy a középszerű keresztény veszélyeztetett keresztény, mert nehéz körülmények között könnyen eltávolodik Istentől, feladja a hitét, az elveit, és a rosszabbik részt választja.

Nem vonzó a szentek szenvedésekkel teli élete sem, ezért az emberek nem akarnak szentek lenni. Az életszentséget viszont reálisan kell látni. Isten abban az életállapotban hív minket az életszentségre, amiben éppen vagyunk. Bár az életszentség önmagában cél, mégis gyümölcsként tekinthetünk rá, mivel az Istennel való mély, bensőséges szeretetkapcsolatnak – amelyet az imaélet, a szentségek, az aszkézis stb. táplál – a gyümölcse az életszentség.

Szabó József a férfiaknak szóló lelkinap legfontosabb irányaként az Istennel való kapcsolatot jelölte meg, amelyben szintén megnyilvánul és kérdéseket vet fel a férfi stílus. Hogyan, milyen stílusban szeret egy férfi? Mit tart lényegesnek egy kapcsolatban? Mennyire praktikus a szeretete? Üzleti jellegű? Akkor adunk, ha kapunk? Az a stílus, ahogyan szeretünk, meghatározza az Istennel való kapcsolatunkat is.

„A kérügma első pontja: Isten személyesen szeret engem. Ez egzisztenciálisan a legmélyebb hitigazság, amelyet a legnehezebb befogadni. Nagyon meghatározó az, hogy egy férfi milyen stílusban, kontextusban hallott erről, mert általában ez a kijelentés sem stílusa a férfiaknak” – fogalmazott József atya, és arról beszélt, hogy a férfi mit tud ezzel kezdeni, mit hisz erről, mi a tapasztalata, hol helyezkedik el ebben. Alapvető kérdésként merül fel az is, Isten hogyan tudná kifejezni a szeretetét irántunk, melyek azok a csatornák, ahol el tud érni minket.

„A kérügma jelentése annak meghirdetése, hogy Isten szeret, megváltott a bűneinktől, elküldte a Szentlelket. Középpontjában Jézus Krisztus feltámadása áll. Ha valakinek ez hiányzik a vallásosságából, nehezen tud mit kezdeni a többivel, és a vallásosságban kötelességet érez” – hangsúlyozta a plébános, és hozzátette: nagyon fontos, hogy imádkozzunk azért, hogy erősödjön a kapcsolatunk Istennel, és szenvedélyes szeretettel tudjuk Őt szeretni.

Minél mélyebben szereti az ember Istent, annál mélyebben szereti a családját. Alapvetően ez minden szeretetkapcsolatát meghatározza, és az életszentség már nem ráerőszakolt dolog lesz, hanem szívből fakadó.

Szabó József tanítása az alábbi videón teljes terjedelmében megnézhető. 

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír