Ferragostói ünnepnapok a Vatikánban – Vértesaljai László SJ jegyzete

Ferenc pápa e heti tevékenységét illetően is szembeötlő az ünnepi jelleg, hiszen csak hétfőn reggel és délelőtt folytatta hivatalos tevékenységét. E napon a reggeli szentmiséjét követően nyolc órakor fogadta kihallgatáson Alfonso Amarante érseket, a Pápai Lateráni Egyetem rektorát, illetve Elena Beccalli professzor asszonyt, a Szent Szív Katolikus Egyetem rektorát. Ezt követően fél kilenckor találkozott az Apostoli Palota Kelemen termében annak a négy rendi nagykáptalannak a tagjaival, akikhez intézett beszédét hétfői adásunkban ismertettük. Végül pedig még hétfőn délelőtt fogadta Mauro Maccarinelli bencés szerzetest, a cesenai Hegyi Boldogasszony-monostor apátját.

Ezen aktív hétfői nyitány után a Vatikánban is általános ünnepnapokat tartanak, ami először is munkaszünetet jelent a hivatalok dolgozóinak. Természetesen a Szent Péter-bazilika reggel héttől este hétig továbbra is várja és fogadja a zarándokokat és a turistákat, miként hasonló nyitvatartással működik a többi római pápai bazilika is.

Ferenc pápa a hivatalos előrejelzés szerint ezen a héten nem tart audienciákat, ellenben augusztus 15-én, a Boldogságos Szűz Mária Mennybevételének főünnepén, csütörtökön délben Úrangyala imát mond a Szent Péter téren összegyűlt hívekkel. A csendes hétvégén, augusztus 18-án, vasárnap ugyancsak elimádkozza a déli Úrangyala imádságot a vatikáni dolgozószobája ablakából.

De miért is ez a nagy ünnepi megállás?

A válasz visszautal a római császárság idejébe, amikor éppen a hónap nevét adó Augustus császár – nevének jelentése: fenséges – Krisztus előtt 18-ban, tehát uralkodása 9. esztendejében elrendelte, hogy augusztus elsejét tartsák feriának, ünnepnapnak. A többes számban használt szó – feriae – valójában istenségnek szentelt ünnepet jelentett, melynek megtartására az uralkodó felszabadított a munka alól, így lett belőle a mai értelemben vett munkaszüneti nap. Az olasz nyelv hálásan őrzi ennek emlékét, amennyiben az andare in ferie azt jelenti, hogy „szabadságra menni”.

A hónap elejére tett augusztusi ünnepnap azonban az idők során egyre inkább összeolvadt a rákövetkező ünnepnapokkal, és lett belőle többnapos ünnep. El is szakadt aztán a hónap elejétől, és főként Nagyboldogasszony augusztus 15-i ünnepe köré koncentrálódott.

Ugyanis az első császár „augusztus kalendájára”, vagyis elsejére tett ünnepéhez hamar hozzákapcsolták a Vinalia rustica és a Nemoralia, vagy másképpen Consualia ünnepeit. Valójában augusztusra már befejeződött az aratás, és e nagy közösségi munkának a végén munkaszünettel egybekapcsolt ünnepeket tartottak, mint jól megérdemelt jutalmat. A Consualia szó őrzi még a termőföld és termékenység ősi latiumi Consus istenségének a nevét, akinek tiszteletére az eredeti vallási szertartásokat tartották. Ezeket a feriae ünnepnapokat Augusztus császár nevéhez kapcsolták, Feriae Augusti, vagyis Augustus ünnepe, ünnepei és innen ered tehát a ferr-agosto kifejezés – mert a császár a rá jellemző pragmatikus érzéssel elrendelte a szabadidős ünneplést az elvégzett fáradságos betakarítás után.

Amikor a keresztény középkor Keleten és Nyugaton megteremtette Mária elszenderedésének, illetve Mennybevételének ünnepét, az Assumptio augusztus 15-i ünnepe Nyugaton valójában átvette e régi római pogány ünnepek helyét, de a ferragosto gyűjtőnév maradt, ha nem is a liturgia használatában, hanem a köznyelvben. A Vatikán heti előrejelzése is konzekvens, amennyiben az említett festività, ünnepnap kifejezést használja.

A ferragosto közepe tehát Nagyboldogasszony napja, ahogy itt családiasan mondják: az Assunta, a Mennybe Fölvett ünnepe. Egészen jeles ünnep ez, elég csak a gótikus kor Sienájára gondolni, ahol ekkortájt született meg a Palio nagyszerű ünnepségsorozata. A Palio valójában egy, a Nagyboldogasszony képét hordozó Szűz Máriás selyem- vagy szövetzászló, melyet jeles művészek készítettek évről évre, hogy a város negyedeit, helyi szóval kontrádáit képviselő lovasok a város főterén, a híres Campón éppen augusztus 16-án, a liturgikus ünnep másnapján tartott lovasverseny során a szőrén megült lovaik hajmeresztő vágtája után elnyerjék a Szűzanya zászlaját. Más olasz tengerparti városokban, mint például a szicíliai Cefalúban is, a kikötőkben tartott bárkás felvonulással köszöntik a Mennybe fölvett Szűzanyát, hasonlóképpen az adriai tengerparti Monopoli városában, ahol az Assuntának külön neve is van: Tutajos Madonna.

A ferragosto, vagyis nagyjából az egész augusztus hónap igazi olasz jelenség. A derék olaszok ekkor mennek szabadságra, szinte az egész ország. Kiürülnek a városok, mint itt Rómában is, autók alig járnak, csak vakmerő turisták izzadnak az egyébként üres utcák árnyékos oldalán.

Valamilyen szinten kötelező is ez a ferragostói nagy exodus, kivonulás, legalábbis elvárásként, a rokonok, a barátok, a munkatársak részéről. Aki nem megy ferragostóra, annak magyarázkodnia kell. Az okos külföldi turista – ha teheti – nem ilyenkor látogat Itáliába, mert ebben az időben minden szálloda, panzió és vendégszoba foglalt. Most csak azok dolgoznak, akik kiszolgálják a szabadságos, ferragostós olaszokat. Ha érvényes a mondás, akkor aztán most különösen is: Dolce vita, specialmente in agosto! – Édes élet, főként augusztusban! Már azoknak, akik császári parancsra és a Nagyboldogasszony oltalma alatt megérdemelt pihenésüket töltik.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír