Ferreri Szent Vince, a hitszónok próféta

Az 1350-ben Valenciában, tehetős katolikus családban született Domonkos-rendi szerzetes az evangélium hirdetésének szentelte életét. Miután 17 évesen belépett a domonkos rendbe és ott elvégezte tanulmányait, először tanított, majd később az Egyház – abban az időben meglehetősen zaklatott – ügyei (egyházszakadás, általános erkölcsi züllöttség) felé fordult figyelme. Megjárta az ellenpápák udvarát, nem fogadott el rangot, de minden tekintélyét bevetette mindkét oldalon, hogy a szakadás megszűnjön az Egyházban. Egy súlyos betegségből való csodás gyógyulását követően 1399-től vándorprédikátornak állt, bejárta egész Nyugat-Európát.

Karizmatikus személyiségével, szigorú önmegtartóztató életének példájával és nagy hatású beszédeivel nemcsak a katolikusokhoz szólt, hanem a zsidókhoz (megtérített egy híres rabbit is), a mórokhoz (akkoriban a muszlimok elfoglalták Spanyolország egy részét), és kora eretnekeihez (katarok, valdensek) is. Prédikációiban kiemelt helyen foglalkozott az Antikrisztussal és a világvégével. Ezzel azonban nem félelmet akart kelteni, azt vallotta, hogy az istenfélelemnek a szeretetben kell feloldódnia, szeretetté válnia. Elkötelezett követőinek egy csoportja elkísérte őt vándorútján, prédikációit gyakran ezres tömeg hallgatta. Jövendölései kortársai sorsára vonatkozóan sorra valóra váltak, ezért prófétaként tisztelték.

Minden évben hazatért Valenciába hálaadó misét bemutatni megkeresztelésének évfordulóján. A franciák és angolok között dúló százéves háború diplomáciai megoldásán munkálkodó prédikátort a hazafelé vezető úton, a bretagne-i Vannes-ban szólította magához az Úr. Ereklyéi a vannes-i katedrálisban és Valenciában találhatók.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye/Famiglia Cristiana

Magyar Kurír