Festa dei Ceri – Olaszország legrégebbi fesztiválja

A nem mindennapi felvonulásról – amely ötvözi a vallási hagyományokat, a közösségi összetartozást és a középkor kultúráját – szól az egész május, de év közben sem feledkeznek el a település patrónusáról: ott van a szobra az utcasarkokon, a templomokban, bárokban és éttermekben – némelyikük a nevét is viseli –, és csak a koporsójából is legalább három megtekinthető a városban, közülük egy a kifejezetten a szent életének emléket állító múzeumban.

Szent Ubaldo Baldassini (1085 körül – 1160) Gubbio püspöke volt: a hagyomány úgy emlékezik rá mint szent életű, irgalmas szívű, bölcs és bátor vezetőre, aki jóindulattal fordult a szegények felé, kerülte a pompát, és akit már életében rendkívüli tisztelet vett körül. Mivel képes volt békét teremteni a városban fel-feltörő polgári viszályokban, és külső támadóktól is hathatósan védte Gubbiót, úgy tartják számon, mint a városka atyját.

Miután 1192-ben III. Celesztin pápa szentté avatta, tisztelete tovább terjedt, ünnepnapját pedig május 16-ra, égi születésnapjára tűzte ki az Egyház. Nyughelye, amely 1508 óta a város fölé magasodó hegy neki szentelt templomában található, máig népszerű zarándokhely.

A Festa dei Ceri – vagyis a gyertyák ünnepe – is Szent Ubaldo, valamint Szent György és Szent Antal személye köré szerveződik. Az éjszakába nyúló ünnepség hajnali öt órakor veszi kezdetét. Az ünnep fő látványossága a három hatalmas, mintegy négy méter magas, közel féltonnás faalkotmány, a ceri (azaz gyertyák) körmenete, egész pontosan futtatása (corsa).

A különös ünnep résztvevői három csapatot alkotnak: a sárga mezt viselő kőművesek és kőfaragók patrónusa Szent Ubaldo; a kereskedők meze piros, védőszentjük Szent György; a fekete színben futó földműveseké és pásztoroké pedig Remete Szent Antal.

Az ünnepség leglátványosabb része az alzata, amikor azok a férfiak, akiknek az adott évben a megtisztelő capodieci, azaz kapitányi szerep jutott, ők egy-egy korsót a tömeg közé hajítanak (ez a közösség bevonását szimbolizálja, a jelenlévők igyekeznek megszerezni az üvegcserepeket, hogy eltegyék emlékbe őket – a szerk.), majd függőleges helyzetbe állítják a faépítményeket, a szentek szobrai a magasba emelkednek, a gyertyahordozók (ceraioli) a vállukra veszik a gyertyákat, és megkezdődik a corsa, azaz a futás a középkori városka szűk utcáin keresztül meredek útvonalon felfelé, egészen az Ingino-hegy tetején található Szent Ubaldo-bazilikáig.

Az egyes szerepek gyakorta családi örökségként, apáról fiúra szállnak, és minden esetben nagy megtiszteltetést jelentenek. A futás pedig szó szerint értendő: a gubbióiak mindent beleadnak a testvéri versengésbe, ahogy erről az ünnepről készült fényképek és filmek is tanúskodnak. Persze a versengés jelképes, hiszen ki más csapata is érhetne fel elsőként a hegyre, mint a város atyjáé, Szent Ubaldóé – így jelezvén: halála után is őrködik Gubbio és lakosai fölött.

Az esemény az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára is felkerült: ez az esemény – amely kizárólag a koronavírus-járvány legveszedelmesebb időszakában maradt el 1160 óta – nemcsak vallási ünnep, de a gubbióiak történeti, kulturális összetartozásának, identitásának megjelenítője is.

Szöveg: Kámán Veronika

Fotó: Wikipedia; Gubbio hivatalos Facebook-oldala

Magyar Kurír