Fiatal papok továbbképzését tartották a debreceni püspöki székházban

Balogh Gyula a továbbképzésen a papi identitás folyamatos elmélyítésének fontosságáról, a lelkipásztorkodáshoz szükséges „belső tűzről”, annak táplálásáról és a kialvását előidéző okokról beszélt. A továbbképzés mindhárom napján Palánki Ferenc megyéspüspök szentmisét mutatott be a székház kápolnájában. A lelkivezető elmélkedései, előadásai, a délutáni kerekasztal beszélgetések, közös imaalkalmak segítették a témákban való elmélyülést.

A plébános a továbbképzés második napján a pozitív benyomásról számolt be. Elmondta, a beszélgetésekben az motiválta, hogy segítse a fiatal papokat visszavezetni a forráshoz, ahhoz a mondathoz, amivel elindultak a papi hivatásukban. A papok az életükre, hivatásukra, feladataikra, döntésükre, nehezebb élethelyzetükre vonatkozóan primíciás jelmondatuk megtartó erejéről osztották meg személyes tapasztalataikat. Nem feledkeztek el vezérgondolatukról, nyíltan beszéltek a próbatételeikről, de a fény soha nem aludt ki a szívükben.

A szentmiséken azon szentírási részek hangzottak el, amelyek a papi identitásra mutattak rá. Szó volt a meghívásról, amelyben Jézus a szívükbe, lelkükbe ülteti azt, amire meghívja őket: az igehirdetésre, betegek gyógyítására és az ördög kiűzésére. Balogh Gyula megélt példákat osztott meg a fiatal papokkal. Kórházlátogatások alkalmával számos gyógyulást megtapasztalt már, amelyek során nem pusztán fizikai gyógyulást, hanem a szentségek fölvétele után a lélekben megélt béke látható jelét tapasztalta meg az arcokon. Továbbá hangsúlyozta, hogy az emberek viselkedésében, beszédében jelen lévő gonosszal szemben nap mint nap fel kell venni a harcot. Ilyenkor egy-egy fohászban ki kell mondani Jézus és a Szűzanya nevét, hiszen a gonosz erre a két névre haragszik a legjobban.

A második nap a csodálatos halfogás története hangzott el a szentmisén (Jn 21,1–14). Ennek egyik üzenete, hogy az Úr akkor jelenik meg, amikor a tanítványok egész éjjel nem fogtak semmit. Ha próbatétel előtt állunk, és fáj a lelkünk, Jézus egyszer csak megjelenik. A kifinomult lélek észreveszi ezt. „Az Isten itt állt a hátam mögött s én megkerültem érte a világot” – idézte itt József Attilát a plébános.

A spirituális a papi identitás megerősítésében azt a fontos kérdést is feltette a résztvevő papoknak, hogy milyen az istenképük, mi a legnagyobb titka Istennek, amit feltár bennük. A plébános arra hívta fel a papok figyelmét, hogy nézzenek rá egy-egy életszakaszuk istenkapcsolatára, és arra, hogy most mit jelent, milyen számukra az Isten. Milyen az istenképük a szenvedésben, az elbukásban, a csendes magányban, a lelki békében. Isten ma is meg akar lepni, és új képet akar bemutatni önmagáról. A beszélgetéseik során a karizmatikus mozgalmak is szóba kerültek, ezen belül a Fokoláre Mozgalom, amelynek Balogh Gyula plébános maga is tagja. A mozgalmakban együtt megélt imádkozás, dicsőítés fölerősíti a hívekben az egymás iránti szeretetüket, azt az egységet, amelyet Jézus az utolsó vacsorán kér: „Legyenek mindnyájan egyek” (Jn 17,21).

A továbbképzés során a lelkivezető többek között kitért a papi közösségek megtartó erejére, a közös kirándulások fontosságára, amelyek megerősítik őket közös útjukban, a papi szolgálatukban. A fiatal papok továbbképzésére a résztvevők két rövid elmélkedéssel is készültek, amelyeket a Debrecen Televízió stábja rögzített. Az elmélkedések a Debrecen Televízió Erőnk Forrása című felekezeti magazinműsora következő adásaiban lesz majd látható.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír