A gyász hegyéről a mindennapok felé – A Magasságok és mélységek című filmről

Kultúra – 2022. október 3., hétfő | 14:48

Felállni egy teljesen vert helyzetből mindig rendkívüli erőfeszítést kíván; két kisgyermekkel és a világ kíváncsi figyelmének súlya alatt pedig még inkább embert próbáló feladat. Ebből a tapasztalatból növekedni úgy, hogy az mások számára is erőforrást nyújtson, az önmaghaladást jelenti.

Magasságok és mélységek címmel figyelemre méltó, hatásos, ugyanakkor mértéktartó film született Sterczer Hilda életének egy meghatározó időszakáról, amely átalakította őt.

Erőss Zsolt 2013-ban Kiss Péter hegymászótársával indult el megmászni a Himalája egy újabb nyolcezer méteres csúcsát, ahonnan nem tért vissza. Felesége és egyben sporttársa, Hilda két kisgyermekükkel várta haza. Amikor kiderült, hogy valószínűleg baj van, ő tudta elsőként kimondani élő televízió-adásban: Zsolt most már a hegyen marad, örökre. Úgy tűnhet, hogy a gyász folyamatában ezzel a tagadás fázisán már túl is jutott. A helyzet mégsem ilyen egyszerű. Rutinos hegymászóként tudta ugyan, hogy két éjszakát egyedül, ilyen magasságban, mászószereléssel túlélni nem lehet. A lélek mégis másként működik, nem lehet megspórolni semmit. A traumafeldolgozás tudományos kutatásai során bizonyították, miként követik egymást a gyász lépései. Ami reményt adhat, az az, hogy az utat végig lehet járni. A nehézséget eközben az jelenti, hogy ez az út mégis mindenkinél más és más. Ezzel szemebesül Hilda is, aki eleinte hárít, elutasítja a segítők, a szakemberek támogatását, azt mondja, csak össze kell szednie magát, ha pihenhet, minden rendben lesz. Ám a gyászt, a veszteséget nem lehet kialudni. Végül elfogadja a pszichológus szavait, amelyek rímelnek a hegymászók alapigazságára: A hegyről le is kell tudni jönni, mert a csúcson van az ember a legtávolabb az élettől. És akkor is le kell jönni, ha valakit fent kell hagyni.

Sterczer Hilda megérkezett az életbe. Elvégezte a gyászmunkát, mentálhigiénés szakemberré vált, könyv született a veszteségfeldolgozásáról (2019-ben jelent meg a Harmat Kiadó gondozásában A hópárduc felesége című interjúkötet), s eközben férje emlékére létrehozta a Hópárduc Alapítványt, ahol figyelemzavaros gyermekeknek segítenek falmászás által.  Mindemellett rendszeresen tart előadásokat a talpra állásról és a megküzdésről.

Hogyan volt ez lehetséges? Magasságok és mélységek címmel ennek az útnak az első szakaszáról készített filmet Csoma Sándor rendező, aki a forgatókönyvet is jegyzi. Az ötletes és organikusan illeszkedő filmes megoldások mellett olykor dokumentarista jegyeket is mutató alkotás méltó emlékezés Erőss Zsoltra és felemlő történet egy asszony helytállásáról. A kiváló színészválasztás a film egyik sarokköve. Erőss Zsoltnak és a hazai színészi középgeneráció egyik legjobbjának, Trill Zsoltnak a fizikai hasonlósága szembetűnő, emiatt szinte adta magát a választás, míg a főszerepet játszó Pál Emőke megtalálása igazi kincs. Jelenléte rendkívül kifinomult és erőteljes minden képkockán, ezáltal hiteles kapcsolódási pontot kínál a néző számára az események átélésére. A rendező is gyakran inspirálódott a színésznő tekintetéből, ha elakadt a forgatókönyv írásában.

Az idősebb kisgyermek, Gerda karakterét megformáló Nagy Enikő, bár elsőfilmes alakítását látjuk, szuggesztíven és bámulatos profizmussal lesz egyenrangú partnere filmbéli édesanyjának. Hilda kétségbeesett fohászkodása a Teremtőhöz jelzi a spirituális horizontot, miközben az, hogy a megküzdésben ez milyen mértékben volt jelen az útján, nem bomlik ki a filmben. A gyermekekkel a kis esti ima, akár valós elem, akár nem, igazán megkapó és őszinte. Az alkotók szerencsésen elkerülik az élő személyek és a megtörtént események játékfilmes feldolgozásának ismert és veszélyes buktatóit, így pátoszmentes film született, amely kifejezetten jótékony hatással lehet a kutatások alapján világviszonylatban is meglehetősen kedvezőtlen lelki és mentális állapotú társadalmunkra. A film dramaturgiájának egyik eleme az a fajta ügyetlenség, amellyel gyakran viszonyulunk a nehéz helyzetbe került emberekhez, akár segítő szándékkal is.

A film narratív íve stabilan, szépen megáll; ezzel együtt némi hiányérzetet kelt, hogy Hilda útjának kicsit nagyobb részét is érdemes lett volna megmutatni, hiszen lényegében csak a trauma utáni sokkot láthatjuk és az első lépéseket az újrakezdésből, miközben karcolatot kapunk Hilda és Zsolt kapcsolatáról, szerelméről. Összességében egy értékes és fontos film készült, amely izgalmas beszélgetést inspirálhat szűkebb körben és tágabb közösségben egyaránt.

A Magasságok és mélységek című filmet szeptember 22-től vetítik a mozik.

Szerző: Hajnal Gergely

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2022. szeptember 25-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.

Kapcsolódó fotógaléria