Szent Ágoston (354-430) Szent Ambrussal, Szent Jeromossal és I. Nagy Szent Gergellyel együtt egyike a négy kiemelkedő nyugati egyházatyának. A világirodalom és az egyháztörténelem egyik legjelentősebb, mindmáig meghatározó alakja. Vallomások című önéletírása több mint 1600 éve a konfesszióirodalom mintája, benne ezekkel a sorokkal: „Magadnak teremtettél engem, s nyugtalan a lelkem, míg benned meg nem nyugszik.”
Christian Duguay filmje a Vallomások alapján, kibővítve természetesen fikciós elemekkel dolgozza fel Szent Ágoston életét. Kr.u. 430-ban Hippo városát a Geiserich vezette vandál hadak ostromolják. Ágoston püspök tisztában van a realitásokkal, tudja, hogy a Hippót védő római katonaság ereje nem elegendő ahhoz, hogy visszaverje az ostromot. Szeretne békét kötni Geiserichkel. Ágostonnal ellentétben azonban ifjúkori barátja, Valerius kormányzó – akivel közben eltávolodtak egymástól – hallani sem akar arról, hogy megadják magukat. Vakon bízik abban, hogy napokon belül megérkezik Rómából a császári flotta, és elűzi a vandálokat.
Közben Rómából hír érkezik, hogy a pápa hajókat küld Hippóba, hogy kimenekítse Ágoston püspököt, s a könyveit. Ágoston azonban úgy érzi, nem hagyhatja el az Isten által rábízott várost és lakóit. Hű írnokának, Possidiusnak idézi fel az életét, születésétől kezdve.
Az ifjú Ágoston példaképe a híres szónok és ügyvéd, Macrobius, csodálja őt, mert mindenkivel képes elhitetni, amit akar. Macrobiust egyáltalán nem érdekli az igazság, csak hogy ki meggyőzőbb. Ágoston sokáig követi ezt az elvet, híres szónok lesz, aki minden perét megnyeri, holott tisztában van azzal, hogy bűnösöket ment fel, de élvezi az életet.
Közben látjuk, amint Ágoston anyja, Monica Istenhez imádkozik fiának a lelki tisztulásáért, hogy jusson el Krisztus hitére. Két egymással kibékíthetetlen világkép áll egymással szemben, melyek között lehetetlen a közeledés, a híd megteremtése.
Ágoston első megrendülése akkor következik be, amikor a bíróság felmenti az általa védett Geturiust, aki a saját felesége életére tört. Amikor aztán Geturius nem sokkal később valóban meggyilkolja a feleségét, Ágoston lelkiismerete megmozdul, s elhatározza, hogy ettől kezdve a Macrobius-félék ellen fog harcolni. A taníttatását korábban pénzzel segítő olajkereskedő, Romanianius hatására manicheista lesz, azt remélve, hogy megtalálja végre az igazságot. Rendkívüli képességeivel hamar kiemelkedik Mani követői közül, de lelki megnyugvást itt sem talál.
A harmadik lehetőséget Valerius csillantja fel Ágoston előtt. A Római Birodalom akkori központjába, Mediolonaumba (a mai Milánó) csábítja őt. Az anyacsászárnő, Jusztina – a gyermekcsászár, II. Valentiniánusz anyja – megelégelte a szentéletű Ambrus püspök népszerűségét, s olyan szónokot keres, aki aláássa a hitelét, hogy a hívek elforduljanak tőle. Valerius a saját céljainak szándékozik felhasználni Ágostont, politikai karrierre tör, konzul akar lenni. Megmutatkozik ekkor az ifjú Ágoston személyiségének kettőssége: kivételes képességei ekkor még nincsenek összhangban jellemének szilárdságával. Mivel úgy érzi, anyja, Monica és ágyasa, Kalinda, valamint gyermekük, Adeodátus csak a terhére lennének céljai megvalósításában, Karthágóból titokban elszökik tőlük.
Ágoston és Ambrus püspök párharca a film egyik legdrámaibb része. Ambrus bátran szembefordul az anyacsászárnővel is, amikor kiáll egy köztiszteletre méltó, mindig Róma érdekeit szem előtt tartó nemes mellett, aki elszegényedett, s emiatt Jusztina katonái elhurcolták. Az igazságot szenvedélyesen kutató, de nem lelő Ágostonnal Ambrus közli a bizonyosságot: „Nem, Augustinus! Nem! Az igazságot nem találjuk meg. Az igazság találja meg az embert!... Mert az igazság egy személy, ő Jézus Krisztus, az Isten Fia!”
Ágoston végül két megrázó élmény hatására enged Jézus Krisztus hívásának: az egyik, hogy elhagyja őt az ágyasa, Kalinda, mert nem akar a földi karrierje útjában állni. Emellett egyik szónoklatának a hatására az anyacsászárnő parancsot ad Valeriusnak, hogy a katonaság segítségével vegyék el Ambrus püspök templomát, s adják át az ariánusoknak. A vasba öltözött, felfegyverzett katonaság áll szemben Ambrussal és fegyvertelen híveivel. Valerius parancsára a katonák a védtelen hívőkre támadnak, vérengzést hajtva végre köztük. Ágoston tekintete riadt, mintha kezdene tudatosulni benne, hogy mindezért ő is felelős.
Ágoston képtelen megnyugodni. A film hűségesen követi a Vallomásokat, a lelkileg meghasonlott Ágoston a kertben hangokat hall: „Tolle, lege! (Vedd és olvasd!” Az isteni hívásnak engedelmeskedő Ágoston vállalja a kegyvesztettséget, azt, hogy elűzik a császári udvarból.
A vandáloktól ostromolt Hippo püspöke, Ágoston mindent elkövet azért, hogy a város és a lakosság megmeneküljön a pusztulástól. Életét is kockáztatva egyszemélyes békekövetként felkeresi a vandálok táborát, hogy rávegye vezérüket, Geiserichet: ne dúlja fel a várost, kímélje meg az emberek életét. Ágoston szelíd, de határozott, és szavai megérintik a vandál vezért. Geiserich elfogadja Ágoston ajánlatát, de a katonai dicsőséget mindennél előrébb tartó Valerius hallani sem akar megadásról.
Ágoston, noha a pápa érte küldött hajóján Rómába menekülhetne, nem hagyja magára a népet. Könyveit is lerakatja a hajóról, hogy minél több hippói polgár férhessen fel rá, s menekülhessen meg a biztos pusztulástól. Ágoston az életét áldozza másokért, a rábízott hívekért.
A film végén a pusztulás képeit látjuk, a vandálok által felgyújtott Hippót, a tengerben pedig a megsemmisített római flotta roncsait. Valerius arcán a totális reménytelenség, kezében a tőr, háta mögött a lobogó tűz. A Krisztus békéjét hirdető Ágoston szavai nem jutottak el egykori barátja szívéhez, de a vandál vezéréhez igen. Geiserich akadályozza meg, hogy az egyik vandál katona a tűzbe vesse Ágoston műveit, amelyet ma is több millióan olvasnak világszerte. Halála pillanatában Ágoston kezéből kiesik a még évtizedekkel korábban Ambrus püspöktől kapott üvegcse, melyből kifogyott a tinta. Teljesítve földi küldetését Ágoston széttárja a karját, mintha Krisztus nevében az egész világot megáldaná földi halála pillanatában.
Szent Ágoston – Az igazság nyomában I-II.
Olasz-német történelmi film, 2010., 183 perc
Rendezte: Christian Duguay
Forgatókönyvíró: Francescho Arlanoch, Florian Henckel von Donnersmarck
Főbb szereplők:
Franco Nero: Augustinus püspök
Alessandro Preziosi: az ifjú Augustinus
Gerald Alexander: Held: az idős Valerianus
Johannes Brandrup: a fiatal Valerius
Monica Guersitore: Monica
Katy Louise Saunders: Lucilla
Jay Benedict: Ambrus püspök
Kiadja: Etalon Film Kft.
Bodnár Dánil/Magyar Kurír