Fisher Szent János püspök, vértanú és Morus Szent Tamás vértanú

Fisher János Beverlyben (Yorkshire) született 1479 körül. Tizennégy évesen Cambridge-be került, ahol előbb bakkalaureátust, majd doktori fokozatot szerzett teológiából. Huszonöt éves korában pappá szentelték. Lelkipásztor, tudós és humanista volt. Protektorrá, majd az egyetem kancellárjává nevezték ki. VII. Henrik édesanyja, Margaret Beaufort őt választotta gyóntatójává és tanácsadójává; Fisher János hatására alapított két teológiai tanszéket, egyet Cambridge-ben, egyet pedig Oxfordban.

1504-ben, mindössze harmincöt évesen Rochester püspökévé nevezték ki. Szerényen élt, szigorú napirendet követett, mint egy szerzetes. Püspökként is sokszor látogatta a betegeket és a szegényeket. Egyetlen szenvedélye volt: a könyvek. Azzal a szándékkal, hogy könyvtárát majd a Cambridge-i Egyetem örökli, olyan könyvtárat hozott létre, amely hamarosan Európa legkiválóbb gyűjteményei közé tartozott.

Továbbra is ő vezette a cambridge-i egyetemet, amelyet valósággal felvirágoztatott: görög és héber tanszéket hozott létre, rengeteg könyvvel gazdagította az egyetem könyvtárát. Meghívta professzornak a híres humanistát, Rotterdami Erasmust. Fisher János negyvennyolc éves korában kezdett görögül tanulni, ötvenegy évesen pedig héberül.

Az általános fanatizmus és vallásháborúk korában mindig megőrizte józanságát. Írt egy négykötetes könyvet Luther ellen, de a Katolikus Egyház visszaélési fölött sem hunyt szemet. Így írt erről könyvében: „Szeretném, ha a római pápák megreformálnák püspökeik erkölcseit, amennyiben a nagyravágyást, mohóságot és fényűző életet száműznék belőlük.” Amikor valaki gratulált neki a Luther elleni könyv megírásáért, azt válaszolta: „Talán jobb lett volna, ha helyette inkább imádkozom.”

Amikor VIII. Henrik király 1522-ben beleszeretett Boleyn Annába, és minden eszközt felhasznált, hogy Aragóniai Katalinnal kötött házasságát felbontassa, támaszt keresett a rochesteri püspökben. Ám csalódnia kellett. Fisher János kijelentette: egy házasságot, amely húsz éve fennáll, sem isteni, sem emberi hatalom nem bonthat föl; ennek a meggyőződésének hangsúlyozására kész saját életét is feláldozni. Ekkor valóságos hajtóvadászat kezdődött ellene. Kétszer bebörtönözték, meg akarták mérgezni, rálőttek. Püspöktársai sem tartottak ki, „kompromisszumos javaslatot” terjesztettek elé. „A várat azok árulják el, akiknek védeniök kellene” – jegyezte meg.

Végül VIII. Henrik elérte célját. A parlament elfogadta a szupremáciáról szóló törvényt, amely az angol egyház fejévé nyilvánította a királyt. Ekkor végképp eldőlt Rochester püspökének sorsa. Tíz hónapra londoni Towerba zárták. A pápa eközben kinevezte bíborossá. Henrik dühöngött: „Csak küldjön neki bíborsapkát a pápa – mondta –, majd gondoskodom róla, hogy ne legyen feje, amelyre föltehesse!”

1535. június 22-én végezték ki. A hosszú raboskodás annyira elgyengítette az idős férfit, hogy székben kellett a vesztőhelyre vinni. De amikor a vérpadon állt, hangja erős volt. Kijelentette, hogy a szent Katolikus Egyházért hal meg, és kérte az embereket, imádkozzanak érte, hogy a végsőkig állhatatos maradjon. Azután elimádkozta a Te Deumot és a zsoltárt: „Tebenned bízom, Uram...” Megbocsátott hóhérjának, és fejét a tőkére hajtotta. Fejét póznára tűzve a londoni hídra állították, és ott hagyták elrettentésül tizennégy napig. Két hét után barátja, Morus Tamás feje került ugyanoda.

Istenünk, ki Fisher János életében az igaz hitet a vértanúságban teljesítetted be, kérünk, engedd, hogy szentjeid közbenjárásától megerősödve a hitet, amit szavunkkal vallunk, életünk tanúságával is bizonyítsuk.

*

Morus Tamás Londonban született 1478. február 7-én. Apja bíró volt, s fiát igen korán iskolába küldte. Tamás tizenhárom éves korában egy érsek udvarába került apródnak, aki hamarosan az Oxfordi Egyetemre küldte. Tanulmányait Londonban fejezte be. Huszonhárom éves korában már ügyvéd volt. Három évvel később politikai pályára lépett, és tagja lett a parlamentnek. Lelkes humanista volt, szoros barátság fűzte Rotterdami Erasmushoz.

Hosszú időn át fontolgatta, hogy pap vagy szerzetes lesz. Különösen a karthauzi szerzetesrendhez vonzódott. Ám végül belátta, hogy nincs papi hivatása, és megnősült. Jane Colttal kötött házassága boldog volt, három lányuk és egy fiuk született.

Politikusként és íróként is tevékenykedett; sok verséből lett népdal. Utópia című könyve a világirodalom klasszikusai közé tartozik, a korai kapitalista Anglia visszaéléseit bírálja benne.

1511-ben, hatévi házasság után meghalt a felesége. Néhány héten belül újra megházasodott. Sokan ezt rossz néven vették, de mihez kezdett volna a fiatal, elfoglalt politikus négy kicsi gyermekkel? Második felesége özvegy volt, és hét évvel idősebb nála. Hogy művészetkedvelő férje kedvében járjon, hárfán, lanton és fuvolán muzsikálni tanult, és gyermekeinek is jóságos anyja lett.

Rowland Lockey: Morus Tamás családja (1594 körül)

Morus Tamás mind sűrűbben kapott fontos jogászi, politikai és diplomáciai megbízatásokat. Legnagyobb sikere egy franciaországi diplomáciai küldetés volt, amellyel döntően hozzájárult, hogy létrejöjjön a cambriai béke, amely véget vetett I. Ferenc francia király és V. Károly császár szűnni nem akaró viszálykodásainak.

1509-ben VIII. Henrik lépett az angol trónra. Amikor nem sikerült Aragóniai Katalinnal kötött házasságát érvényteleníttetnie, elhatározta, hogy a német fejedelmi családok példájára elszakad Rómától. Hogy ezt a néppel elfogadtassa, szüksége volt egy politikusra, aki a diplomáciában jártas, és mind a világi, mind az egyházi hatóságok előtt népszerű. Választása Morus Tamásra esett, ezért 1529-ben kinevezte kancellárjává. Azt remélte, hogy személyében szövetségesre lel. Morus Tamásnak kezdetben sikerült távol tartania magát a király első házasságának érvényességéről folyó vitától, de a feszültség egyre nőtt közte és a király között. Morus Tamás benyújtotta lemondását, de Henrik kérésére mégis maradt. Könyveket és tanulmányokat írt a protestáns eszmék ellen, miközben a király egyre inkább átvette azokat.

1532-ben a kancellár ismét benyújtotta lemondását, és ezúttal a király el is fogadta azt. Ezzel Morus Tamás elveszítette fizetését, és családja nehéz anyagi helyzetbe került. „Ha másképpen nem megy, mindnyájan koldustarisznyát fogunk, és az ajtók előtt a Salve Reginát énekeljük. Így együtt maradhatunk, és boldogok lehetünk” – vigasztalta családját.

Másfél éven át visszavonultan, csak az irodalomnak élt. Közben a király feleségül vette Boleyn Annát. Morus Tamás a meghívás ellenére nem ment el a koronázásra. A király tombolt a sérelem miatt.

A kivégzések emlékhelye Londonban

A pápa a király második házasságát érvénytelennek nyilvánította, és kimondta a kiközösítést. Henrik azzal válaszolt, hogy a parlamenttel elfogadtatta a szupremáciáról szóló törvényt. Minden királyi tisztviselőnek, egyházi személynek és akadémikusnak esküt kellett tennie az új törvényre. Sok katolikus, még a püspökök és a papok közül is néhányan úgy próbáltak segíteni magukon, hogy csendben hozzátették az eskühöz: „amennyiben ezzel nem szegem meg Isten parancsát”. Morus Tamás azonban nem választott ilyen kiskaput. Megtagadta az eskütételt, ezért a Towerbe zárták. Félrevezetésül azt mondták neki, hogy bebörtönzött barátja, Fisher János már letette az esküt, ám ő ezt nem hitte el. A tárgyalóteremben leszögezte, hogy világi uralkodó nem igényelhet magának vallási jogokat. Margit leányának a fogságban írt levelei a legfontosabb lelki írásai közé tartoznak.

1535. július 6-án vezették a vesztőhelyre. Ugyanolyan nyugodt és derűs volt, mint mindig. Vejét arra kérte, hogy adjon egy aranyat a hóhérnak.

Fisher Jánost és Morus Tamást haláluk után négyszáz évvel, 1935-ben avatta szentté XI. Piusz pápa, kijelentve: „Ilyen védőket kívánok hitünknek!”

1980-ban – bár ők határozottan ellenezték az angol reformációt – mindkettejüket felvették az anglikán egyház (Church of England) liturgikus naptárába. Július 6-án (Morus Tamás kivégzésének napján) mint „a reformáció vértanúiról” emlékeznek meg róluk.

Istenünk, ki Morus Tamás életében az igaz hitet a vértanúságban teljesítetted be, kérünk, engedd, hogy szentjeid közbenjárásától megerősödve a hitet, amit szavunkkal vallunk, életünk tanúságával is bizonyítsuk.

Forrás: Diós István: A szentek élete, Magyar katolikus lexikon

Fotó: Wikipédia

Magyar Kurír