A flow-élménnyel jobbá tehető a világ – Csíkszentmihályi Mihály a Párbeszéd Házában

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A kérdésre, hogy mit jelent a flow, a tudós pszichológus felidézte: gyermekkorától kezdve érdekelte, hogy mitől válik egy ember élete értelmessé. Nagyon korán elkezdett vallással, művészettel, filozófiával foglalkozni, és végül Carl Jung hatására a pszichológiánál kötött ki. Rámutatott: társadalmi kutatások igazolták, hogy például az Amerikai Egyesült Államokban, ha valaki néhány ezer dollárral él a szegénységi küszöb fölött, attól nem válik boldoggá, tehát az anyagi jövedelem önmagában nem befolyásolja az emberek boldogságát. Ezért negyven évvel ezelőtt elkezdett kutatásaiban kiemelt figyelmet fordított arra, hogy kiderítse, hol van az a pont, amikor boldognak érezzük magunkat a hétköznapokban. Kreatív embereket, művészeket, zenészeket, tudósokat, sportolókat, egyszerű embereket interjúvolt meg – munkatársaival együtt nyolcezer beszélgetést rögzített. Próbálta megérteni, hogy miért teszik fel az emberek az életüket olyan dolgokra, amelyek nem biztos, hogy hírnevet, vagyont hoznak a számukra, ellenben megéri a fáradságot, mert értelmet ad az életüknek.

A beszélgetésekből egyértelművé vált: alkotás vagy az örömmel végzett egyéb munka közben létrejön az extázis állapota, amikor magunkon kívül vagyunk. Ilyenkor az ember egy alternatív valóságot él meg, az időérzékelése is megváltozik, mert úgy érzi, mintha állna az óra. Ez az élmény olyan intenzív, mintha a személy megszűnne létezni ezekben a percekben. Nem érdeklik a mindennapi gondok, és az sem, hogy éhes vagy szomjas. Mintha nem is ő alkotna, hanem valami erő mozgatná. Az interjúalanyok úgy írták le ezt a folyamatot, mint egy spontán áramlatot, ezért a professzor „flow-élménynek” nevezte el ezt az állapotot, mely a legkülönbözőbb élethelyzetekben bekövetkezik. Egy költő például úgy írta le ezt az élményt, mint egy égen lebegő ajtó megnyitását. Hasonló történik más területeken is, bármilyen tevékenység kiválthatja ezt az érzést: sportolás, művészeti alkotás, gyerekekkel játszás vagy akár éppen a futószalag melletti munka. Ez azt jelenti, hogy a flow nem a tartalomtól függ, hanem a tevékenység minőségétől.

A legfontosabb feladat, hogy legyen előttünk egy konkrét cél. A kihívás sem lehet túl magas, de túl alacsony se, mindig optimális szintre helyezzük. A megfelelő mérték révén lehet a legjobban teljesíteni, és ehhez viszonyíthatjuk a képességünket. Ez azért fontos, mert az eredmény befolyásolja a hogylétünket: ha jól teljesítünk, jól érezzük magunkat, és boldogok vagyunk; ha pedig nem tudunk teljesíteni, rossz hangulatunk lesz, a kudarcsorozat pedig depressziót okoz. A tevékenység közben nem tapasztalunk boldogságérzetet, ahhoz túl erősen koncentrálunk, de utólag létrejön az önmegerősítés, a kiteljesedés és az elégedettség érzése. A flow-csatornába akkor kerülnek az emberek, ha azt csinálják, amit igazán szeretnek. Zongorázni, festeni, a legjobb barátnak, férjnek, apának lenni, vagy dolgozni, ha a munka flow-élményt jelent. Akiknek gyakran van ilyen élményük, azoknak az életminőségük is jobb – mondta a professzor. Hozzátette: élete során gyakran volt flow-élménye, nemcsak a hivatása teljesítése – írás, tanítás, kutatás – közben, hanem korábbi hobbijainak – sziklamászás, festés – művelése közben is.

A nemzetközi hírű pszichológus Sajgó Szabolcsnak a flow és az erkölcs közötti kapcsolatra vonatkozó kérdésére azt válaszolta: lehet ezt az élményt rosszra is használni. A háborúban harcoló katonák például átélik a flowhoz hasonló élményt, de ennek során embereket ölnek meg. Vagy egy sakkmester, aki bezárkózik a saját világába, és semmi más nem érdekli. Az nem nevezhető flow-élménynek, ha az ember mások kárára cselekszik.

Csíkszentmihályi Mihály felidézte, hogy szülei példáján keresztül ő már gyermekkorában megismerte a flow-élményt. Egyúttal hivatkozott Platón görög filozófusra, aki csaknem kétezerötszáz évvel ezelőtt kristálytisztán leírta: a legfontosabb, amit a felnőttek tehetnek, hogy megpróbálják a jóra és a szépre tanítani a gyerekeiket. A valódi flow-élmény lényege, hogy az ember semmit ne tegyen muszájból. Ha ezt sikerül megvalósítani, akkor jobbá lehet tenni általa a világot.

A beszélgetés végén Sajgó Szabolcs SJ emlékeztetett rá, hogy Csíkszentmihályi professzorra nagy hatást gyakoroltak a francia jezsuita teológus, Pierre Teilhard de Chardin gondolatai, aki vallotta: „Kötelességünk, hogy meghaladjuk önmagunkat, még akkor is, ha képességeink határai nem is látszanak pontosan. Kollaboránsok vagyunk a teremtésben.” A pszichológus hozzátette: az általa elképzelt komplex személyiségek olyan társadalmat építhetnek, amelyben egy-egy helyi feladat teljesítésére kis közösségek, „evolúciós sejtek” alakulhatnak, amelyekben sok lehetőség van az önként vállalt munkára, a szolidaritásra, a flow-tevékenységre.

Fotó: Urbán Máté

Bodnár Dániel/Magyar Kurír