Fogadalmi szentmisét ünnepeltek Székesfehérváron a Szent István-i országfelajánlásra emlékezve

Az ünnepi mise után a Nemzeti Emlékhelyen, Szent Imre síremlékénél a főpásztor megújította Szent István király országfelajánlását a Boldogságos Szűz Máriának, ezt követően Cser-Palkovics András, a város polgármestere mondott beszédet .

A Szent István-i országfelajánlás emlékét méltón őrizve a Ruff Tamás karnagy vezényelte Székesfehérvári Helyőrségi Zenekar kíséretével az egykori szakrális főváros főterét végigjárva, ünnepi körmenetben vitték a Magyar Szent Család – Szent István, Boldog Gizella és Szent Imre – ereklyéit a püspöki palotából a székesegyházba Ugrits Tamás pasztorális helynök, püspöki irodaigazgató vezetésével. A megjelent papság, köztük Francz Kaspar kanonok, a város cserkészei, katolikus iskolásai, a helyi közéleti vezetők, a közintézmények, társadalmi szervezetek képviselői, a Hagyományőrző Koronaőrök, a Történelmi Vitézi Rend és a lovagrendek tagjai, a rendvédelmi és társadalmi szervezetek képviselői, az oktatási intézmények és egyházközségek küldöttei zászlókkal vonultak végig a menetben, hogy hitvalló módon fejezzék ki a szentek iránti tiszteletüket. A Magyar Szent Család ereklyéit a Szent István király-székesegyház oltárára helyezték el.

A lelkünk megtelik érzelemmel, hálával, hittel és reménnyel – kezdte beszédét Spányi Antal megyéspüspök, aki visszaemlékezett az egy évvel ezelőtti fogadalmi szentmisére, amikor a hívek négy év után visszakapták a teljesen felújított székesegyházat. Majd az ünnep jelentőségét hangsúlyozta, miszerint a magyarok, akik lelkükben is igazán magyarok, egy különleges eseményről emlékeznek meg ezen a napon: „Ünneplünk, emlékezünk, az egész várossal, az egész országgal, nemzettel.

985 évvel ezelőtt itt, ebben a városban a halálra készülő szent király az egyetlen biztosat választotta nemzetének és országának: koronáját Máriának, a Magyarok Nagyasszonyának ajánlotta. Erre a gesztusra, hosszú királysága legjelentősebb tettére emlékezik ma minden magyar.

Sokfelé ismétlik el ezen a napon és majd 20-án is a király nyomán a felajánlás szavait; sokan emlékeznek arra, hogy a történelem tanúsága szerint mit köszönhetünk ennek az uralkodónak, felajánló gesztusának. Mi itt ezt akkor tehetjük és ott tehetjük, ahol Szent István is tette, augusztus 14-én, a halála előtti napon, a korán tragikus körülmények között meghalt Imre sírjánál, ahol ez az esemény, a felajánlás 1038-ban megtörténhetett.”

Sokan emlékeznek ma arra, hogy a történelem tanúsága szerint mit köszönhetünk ennek a felajánlásnak – folytatta a főpásztor, aki kiemelte a Szent István által mutatott példát. – „Amikor kellett, a király harcolt, tárgyalt és szövetségeseket keresett. Így védelmezte az általa alapított fiatal államot.

Amikor azt látta, hogy emberileg nincs út előtte, mikor kiszolgáltatottnak látta magát és nemzetét is, nem kétségbe esett, hanem megtalálta az egyetlen biztos utat.

Nem kesergett, hogy kikben csalódott. Nem panaszkodott, hogy nincs biztosítva az utódlás és általa a magyarok védelme. Erős férfiként, felelős vezetőként a felelős ember gesztusát, a hit gesztusát tette: Isten felé fordult. Így biztosította a jövőt a magyaroknak, nekünk, mindannyiunknak.”

Spányi Antal megyéspüspök arról is beszélt, hogy Szent István megkeresztelkedésétől kezdve komolyan vette a keresztény tanítást, az Egyház útmutatását, és mindig igyekezett felelősen aszerint élni. Így élte életét családjában, ezen az úton járva vezette saját példáján keresztül is őseinket.

A király tudta, hogy felajánlása addig védi az övéit, ameddig nem csak a bajban kiáltanak segítségért, hanem életüket is az egyházi értékek szerint élik. A mai magyarság számára ez fontos üzenete.

Szent István a sok lehetségesnek gondolt út közül ki tudta választani azt, ami az élethez vezetett. Amikor az erkölcs szilárd alapokon állt, élt és fejlődött a nemzet. Amikor más utak csábították a nemzetet és vezetőit, mindig sok baj ütötte fel a fejét.

A népet és az országot azok tartották meg, akik a nehézségekben – akár az üldözöttségben is – ki tudtak tartani meggyőződésükben; akik a Szent István-i utat tudták, merték választani. Azok voltak a nemzet oszlopai, akik tudtak imádkozni, vállalva a nehézséget és mellőzöttséget, de kitartottak a régi hagyományok, a keresztény tanítások mellett.”

– hangsúlyozta a főpásztor.

„Ma, amikor sokféle fenyegetettséget tapasztalunk, és azt látjuk, hogy más elvekhez igazodó emberek elfelejtik a Szent István-i útmutatást, más irányt szeretnének adni életünknek, fel kell ismernünk, hogy ismét választás előtt állunk. A tét pedig ma sem kevesebb, mint 1038-ban, hiszen az élet és halál között választhatunk. – emelte ki a püspök. – A király sziklaszilárdan kitartott, és hű volt önmagához, lelkiismeretéhez, Egyházához; nekünk is ezt a kitartást, hűséget kell gyakorolnunk.

Mindannyiunk felelőssége, hogy a ránk hagyott utat védelmezzük, azt el ne hagyjuk, bármilyen kecsegtető ígéretek is kísértenek meg minket. Felelősek vagyunk azért, amit elfogadtunk. Azért, amit a gyermekek lelkéhez közel engedünk.

Felelősséggel tartozunk ezer év magyar és keresztény kultúrájáért, Európa szellemi és lelki kincseiért.”

A megyéspüspök azzal zárta szavait, hogy gyakran elcsüggedünk, s olyankor komor kérdéseket teszünk fel: »Mi lesz a világgal? Mi lesz a jövőnkkel? Mi lesz Európával, mindazzal, ami olyan szorosan hozzátartozik az életünkhöz?«  – Ez az elbizonytalanodás, a gyengeség jele – szögezte le.

Nem engedhetünk ennek a kísértésnek, bármilyen erők próbálják elhitetni velünk, hogy mi kicsik és gyengék vagyunk, s erőtlen a hangunk.

Ha felelősen gondolkodunk, távlatokat nézünk, vállaljuk azt, ami nem könnyű, de kitartunk hagyományaink mellett, ha nem hagyjuk elbizonytalanítani magunkat, és nem akarunk lelkiismeretünk szavával és az emberi értelem igazságaival ellentétes eszméknek engedni, akkor bizton hihetjük, hogy

a Magyarok Nagyasszonya oltalma alatt, Szent István és a Magyar Szent Család tagjainak imáitól kísérve a pokol kapui sem vesznek erőt Mária Országán a jövőben sem!

Kérjük hát: Isten, áldd meg a magyart!”

A szentmise után a Magyar Szent Család ereklyéit körmenetben vitték át a Nemzeti Emlékhelyre, Szent István király és Szent Imre herceg síremlékéhez, ahol Cser-Palkovics András polgármester mondott beszédet. „Mindig különleges érzés és felelősség ezen a helyen beszélni, ahol a legméltóbban emlékezhetünk, és hívhatjuk fel arra a figyelmet, hogyan hatnak ezek az egykori gondolatok a mában – mondta Cser-Palkovics András polgármester a Nemzeti Emlékhelyen. – Különös felelősség Székesfehérvár polgárának lenni. A Királyi Napok sem csak egy összművészeti rendezvénysorozat, hanem tudatosan vállalja fel azokat az értékeket, amik nélkül ma nem lehetnénk itt: hogy mindez hitünknek és annak köszönhető, hogy Szent István király a hazát és a nemzetet ebben a városban ajánlotta Szűz Mária oltalmába.”

A városvezető beszélt a polgármesteri irodában található, Pekár István készítette gobelinről, amin a város életfája látható, és a négy fontos történelmi esemény fölött ott van Szent István országfelajánlása. Mint mondta, ez is azt üzeni nekünk, hogy mindez nem pusztán egy történelmi esemény volt, hanem annál sokkal több. Éppen ezért nemcsak az a dolgunk, hogy történelmi eseményként emlékezzünk a Királyi Napokon Szent István országfelajánlására.

Ez a hitünk alapját adja, amit meg kell élnünk az ünnepen és a szürke hétköznapokon egyaránt, ami értéket ad mindannyiunknak.

Arra is emlékeztetett, hogy 985 éve történt Szent István országfelajánlása, és hamarosan, mindössze 15 év múlva következik az ezredik évforduló. „2031 és 2038 pedig olyan kerek évfordulók lesznek, melyekre méltón kell majd emlékeznünk. Ezekre a várost lélekben és megjelenésében is fel kell tudnunk készíteni.”

A beszéd után Spányi Antal megyéspüspök elimádkozta a felajánló imát, majd Cser-Palkovics András polgármester, Vargha Tamás, Törő Gábor és Tessely Zoltán országgyűlési képviselők, valamint Molnár Krisztián, a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke közösen koszorúzta meg Szent István király és Szent Imre herceg síremlékét. A koszorúzást követően a résztvevők elénekelték a Boldogasszony Anyánk kezdetű éneket, majd visszakísérték a Magyar Szent Család ereklyéit a püspöki palotába.

Székesfehérvár fogadalmi ünnepének fényét a Hermann László Zeneművészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészeti Iskola népzene tanszakos növendékei és barátaik énekes, zenés előadása emelte, Berki Lilla vezetésével és Széplaki Zoltán közreműködésével.

Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Szöveg: Berta Kata

Fotó: Berta Gábor

Magyar Kurír