Fogjuk vissza vágyainkat – Horváth Tamás előadása a Rókahegyi görög esték keretében

Az egyházi jogszabályok két fő csoportra oszthatók: az egyik az isteni jog, mely valóban Istentől származik, a másik az egyházi jog, mely az isteni szándék kibontása. A kettő nem választható el, hiszen Isten a törvényhozó – hangzott el az előadáson.

A tízparancsolat megbonthatatlan egységet alkot, a parancsok összefüggnek egymással, hiszen egyesítik Istennel és az emberekkel kapcsolatos életünket. Láthatjuk, mennyire összefügg a tizedik parancsolat – mely a szív szándékára vonatkozik – az ötödikkel, a hetedikkel és a kilencedikkel. Mert

a sóvárgás, a vágy, a mohóság, az irigység, a kapzsiság, önzés, vagyis a birtoklási vágy elérhet olyan mértéket, ami a többi parancsolat megszegését vonja maga után. A tizedik parancs tulajdonképpen arról szól: fogjuk vissza vágyainkat.

Az előadó rávilágított arra, hogy az Ó- és Újszövetség a birtokviszonyban függnek össze. A X. parancs szerinti ószövetségi tiltás („Se házát, se mezejét, se másféle jószágát ne kívánd”) minimalista törvénynek tűnik ahhoz képest, amit Jézus kér: „Ha tökéletes akarsz lenni, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között…” 

Lássunk példákat a birtoklásvágyra az Ószövetségből: Dávid király megöleti Uriást, hogy Betsabéval élhessen, Acháb király felesége, Izebel megöleti Nábotot, hogy férje birtokolhassa Nábot szőlőjét. A bűnös vágy könyörtelenné, elvakulttá, gonosszá tesz.

A gazdag „elrákosítja” maga körül az életet, a szegény természetesen birtokolja azt és a természetet, amit Istentől ajándékba kapott. Ha erről az ajándékról azonnal lemondunk, önzetlenséget gyakorolunk. Le kell mondanunk mindenről, akkor tudjuk „bírni a földet” – és ez a szelídség. 

A pogány imájában nyomást gyakorol az Istenre, a szelíd elfogadja Isten akaratát, gondoskodását. Az Ószövetségben Ábrahám volt az első, aki le tudott mondani mindenről Isten kérésére, majd Mózes, aki kivezette népét Egyiptomból, és az égből kapott kenyérből mindenkinek csak szükségletének megfelelő mennyiséget engedett gyűjteni.

Mind az Ó-, mind az Újszövetségben nagy veszélyforrás az irigység, mely a szomorúság egy fajtája, ezért a szeretet visszautasítása. Nem kell bántanunk a gazdagot, és nem kell elszegényednünk, hanem meg kell akadályoznunk függőségünket a földi javaktól. Meg kell próbálnunk megvalósítani a birtoklás/ajándékozás kényes egységét.

Az Újszövetségben és a szent atyáknál is találunk a kapzsiságra, kamatra vonatkozó intelmeket. Sőt Nagy Szent Bazilnál azt olvashatjuk: csak akkor szentelhető pappá valaki, ha szétosztja a kamatokkal szerzett vagyonát, és „kigyógyult a pénzszeretet betegségéből”.

Az előadás végén egy tanács is elhangzott: személyes felelősségünk van a világban az evangéliumi szegénység megvalósításában.

Ez a világ elmúlik, ne ragaszkodjunk hozzá.

A mély teológiai tartalmú előadás elvezetett az ószövetségi parancstól az újszövetségi szelídséghez, mely a szeretettel valósítható meg (lásd: „Szeretethimnusz”).

Szöveg: Obbágy Veronika

Fotó: Obbágy Veronika, Zajácz Tiborné

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír