Az ünnepélyes szentmise előtt a zarándokok keresztúti ájtatosságot végeztek, majd együtt elimádkozták a szentkúti imát, így fohászkodva:
Szentkúti Szűzanyánk, köszöntünk téged. Kérünk, e szent helyen áldj meg minket. Hozzád jöttünk, mert a szívünk oly nagyon nehéz, bajainkra, barátainkra, sebeinkre nézni.”
A szentmise elején Mokos János devecseri plébániai kormányzó köszöntötte a híveket és a vendég papokat.
A Szűzanya hívta egybe a közösséget ezen a szent helyen, ahol oly sok imameghallgatás és gyógyulás történt már, és ahol mindenki lelki erőt meríthet – mondta Mokos János atya. Megköszönte Mail József címzetes apátnak, hogy „eljött ide és tanít minket arról, mit is jelent, amikor Mária a foglyokat szabadítja, mit is jelent, amikor Mária minket szabadít meg”.
A szentmisét Mail József kanonok, címzetes apát, főesperes, plébániai kormányzó mutatta be.
Homíliájában hangsúlyozta: Mária közbenjárása ma is időszerű.
Nemcsak a múlt foglyaiért, hanem a modern kor megkötözöttjeiért, a szenvedélybetegségektől, függőségektől és lelki terhektől szenvedőkért is könyöröghetünk a Szűzanyához.
Ők a mai élet foglyai, akik szeretnének megszabadulni, de sokszor erőtlenek. A Szűzanya közbenjárására azonban ma is történnek szabadulások.
A főcelebráns a szentkút jelentőségéről is beszélt: „A forrás és a kút mindig életet jelent. A víz a keresztség, a tisztulás, a bűnbánat szimbóluma. A Boldogságos Szűz Mária szobra ennél a kútnál annak jele, hogy
mindig tiszta forrásból akarunk meríteni.
Ez a hely a hit erejét jelenti, ahol megfogalmazhatjuk életünk értelmét, és hálát adhatunk égi édesanyánknak, aki közvetíti kéréseinket Fia felé.”
A Devecser és Kolontár között található szentkút vallási jelentősége hosszú múltra tekint vissza. Egy 1805-ös feljegyzés szerint már az 1700-as években is rendszeresen jártak ide zarándokok, akik hittek a kút vizének gyógyerejében. A 20. század első felében élénk vallási élet folyt itt: Anna-napon tartották a búcsút, amelyre messze földről érkeztek hívek.
A szocializmus idején a csoportos zarándoklatokat betiltották, de a rendszerváltás után új életre kelt a hely. A kis kápolnát felújították, és az 1990-es évek közepétől ismét rendszeressé váltak a zarándoklatok.
2003 óta minden év szeptember utolsó vasárnapján tartják a szentmisével egybekötött búcsút.
A 2010-es vörösiszap-katasztrófa idején a szentkút környékét ugyan ellepte a vörösiszap, de magát a kutat nem öntötte el. Azóta a búcsúi zarándokok száma megtöbbszöröződött.
Az idén szeptember 28-án bemutatott ünnepi szentmisén koncelebrált Tál Zoltán ajkai esperes-plébános, Szijártó László várpalotai esperes-plébános, Németh József somlóvásárhelyi plébános és Tódor Szabolcs búcsúszentlászlói helyettes esperes-plébános.
Zenei szolgálattal közreműködött az ajkai Szent Cecília kórus, Kövesiné Pasinszky Anna Magdolna karnagy vezetésével.
A szentmise végén Mokos János köszönetet mondott mindazoknak, akik segítették az ünnep megszervezését, külön kiemelve Sidó Lászlót, a szentkút gondnokát.
Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria










