Fókabőrbe kötött egyházi énekeskönyv lehet Norvégia legősibb kódexe

Egyedülálló felfedezés

Amikor az intézmény munkatársa, az olasz származású Chiara Palandri restaurátor először meglátta  a szőrös fókabőrbe kötött, nyolc lapból álló kódexet, azonnal tudta, hogy valami egészen különleges dologról van szó.

A könyv korábban évszázadokon át a bergeni Hagenes család tulajdonában volt, a hagyomány szerint egy nyugat-norvégiai kolostorból származik. Ez év elején a család átadta a kódexet a Norvég Nemzeti Könyvtárnak (Nasjonalbiblioteket).

„Minden régi kéziratot és könyvet alaposan megvizsgálunk: állapotfelmérést végzünk, keressük a sérüléseket, a penészt, és megállapítjuk, fizikailag mennyire stabil a kézirat” – mondja Arthur Tennøe, a könyvtár vizuális média és konzerválási osztályának vezetője.

A kis könyv kopott és sérült volt, de Palandri rögtön észrevette, hogy egyedülálló. „Ilyen kötést még soha nem láttam” – mondta a Science Norway-nek.

A 13. századból – vagy még régebbről

A kötet merev és igen sérülékeny, ezért csak restaurátorok vehetik kézbe.

A nyolc vallásos éneket tartalmazó, ma Hagenes-kéziratként ismert kódex a 13. századból származik. „Ez csak előzetes becslés. Lehet, hogy még régebbi” – állapítja meg Chiara Palandri.

1200 körül a kereszténység már szilárdan meggyökeresedett Norvégiában. „Élénk keresztény élet zajlott: plébániatemplomok, nagyvárosi székesegyházak, kolostorok működtek, és szoros kapcsolatban álltak más európai országok tudományos és egyházi hálózataival” – magyarázza Åslaug Ommundsen, a Bergeni Egyetem középkori latin professzora.

A Norvég Nemzeti Könyvtár épülete Oslóban (Gorm K. Gaare/Nasjonalbiblioteket)

A múlt nagy része elveszett

Kevés középkori kézírásos dokumentum maradt fenn Norvégiában. 1537-től az ország protestánssá vált. A régi, kézzel írott katolikus könyvek elavultak, érdektelenné váltak. Megjelentek a nyomtatott könyvek, a régi pergameneket pedig újabb papírkönyvek kötésére használták fel.

Az idő múltával a középkori szövegek új értéket kaptak, de azokban az évszázadokban, amikor Dánia uralta Norvégiát, a régi könyveket és kéziratokat kivitték az országból: a dán uralkodó igényt tartott a múlt fontos relikviáira.

A középkori norvég kéziratok nagy része ma Koppenhágában és a Vatikánban található. Tennøe elmondta: azon dolgoznak, hogy ezeket a norvég közönség és a kutatók számára hozzáférhetőbbé tegyék.

Egy könyv mindennapi használatra

„Kulturális örökségünk legősibb darabjai közül sok nem maradt fenn” – mutat rá Tennøe. Ezért különösen értékes a kis könyv, amely most a Norvég Nemzeti Könyvtárba került.

„Nagyon kevés kéziratunk van ebből az időszakból, kutatásaink gyakran töredékekre támaszkodnak. Amikor hallottuk, hogy több kézzel írott lap érkezett, ráadásul eredeti kötésben, hihetetlennek tűnt. Ez jelentősen bővíti a tudásunkat” – emeli ki Ommundsen. Ő különösen értékeli, hogy a könyv láthatóan mindennapi használatra készült. „A kora újkori könyvgyűjtők általában az aranyozással, gyönyörű illusztrációkkal díszített vagy ritka szövegeket tartalmazó luxuskiadványok iránt érdeklődtek. Ez a könyv viszont hihetetlenül autentikus: olyan, amit egy pap vagy kántor nap mint nap magával vitt a templomba.”

A kéziratban zenei jelölések is találhatók, amelyek megmutatják, hogyan kellett énekelni a dalokat. „Ez a fajta jelölés, a neuma a dallam felidézésének eszköze. Az énekeseknek már ismerniük kellett a dallamot ahhoz, hogy elő tudják adni” – magyarázza Åslaug Ommundsen.

A szőrös fókabőrből készült kötés (Nina Kristiansen/Science Norway)

Francia segítség

A szöveg állatbőrre íródott, a pergamen borjúbőrből készült. A fókabőr kötés azonban rendkívül szokatlan.

Palandri külföldi kollégáihoz fordult, és egy francia kutató válaszolt, aki fókabőr könyvkötésekről írta a doktori disszertációját. „Azt mondta, hogy a mi könyvünk nem hasonlít az általa vizsgáltakra, de északi – talán norvég – eredetre utal” – mondja Palandri.

Norvégiai latin

Espen Due-Karlsen, a Norvég Nemzeti Könyvtár kutatója tüzetesen megvizsgálta a szöveget. Latinul íródott, de a rusztikus íráskép – durvább vonalvezetéssel, kevésbé szabályos betűformákkal – erősen utal a norvégiai eredetre. 

Ommundsen szerint a kézírás gyakorlati használatra készült. „Ügyes írástudó, helyi stílussal. Nem státuszszimbólumot akart alkotni, hanem azért írt, mert valakinek szüksége volt ezekre az énekekre” – összegzi.

A kódexben úgynevezett szekvenciák találhatók – ünnepi himnuszok, amelyeket szentek tiszteletére vagy ünnepnapokon énekeltek a szentmisén, az evangélium felolvasása előtt. Máriáról szóló és mindenszentek ünnepére írt éneket is tartalmaz a kötet.

Csak két hasonlóan régi norvég könyv maradt fenn

Mindössze két másik hasonló korú norvég könyv ismert: a kviknei zsoltároskönyv a 13. század első feléből, eredeti faborítóval, melyet szintén a Norvég Nemzeti Könyvtár gyűjteményében őriznek, és egy eredeti kötés nélküli prédikációskönyv, amely Koppenhágában található.

„A fókabőr borítású könyv minden eleme eredeti. Ez teszi a középkorból fennmaradt második teljes kötetté” – hangsúlyozza Palandri.

A Norvégia partjainál is honos borjúfóka (Phoca vitulina)

Hol úszott a fóka, hol legelt a borjú?

Nyolc lapja maradt fenn, de eredetileg több volt. A gerinc ugyanis vastagabb, mint a tartalom, és kutatása során Palandri lyukakat, pergamenmaradványokat, varrásnyomokat talált. Fehérjevizsgálatra mintát vett a lapokból és a borítóból annak megerősítésére, hogy a borító fókabőrből, a pergamen pedig borjúbőrből készült. A következő lépés a DNS-vizsgálat. „A DNS megmutatja, melyik fókafaj bőréből készült a borító, és hol élt a borjú, amelynek bőréből a pergamen készült” – mondja Palandri.

Egyes fókák messzire úsznak, mások egy területen maradnak. Ha a vízi emlős helyi faj egyede volt, és a kérődző jószág is a norvég rónákat szelte, a könyv eredete bizonyossá válik.

Kirakós, amivel tudósok játszanak

A kódexet szíj tartotta össze, amelyből mára csak foszlányok maradtak. „Eleinte nem figyeltünk rá, de most gyanítjuk, hogy rénszarvasbőrből készült. Újabb vizsgálatokkal megerősítjük” – teszi hozzá Palandri.

„Ha a könyv minden része egy időben készült, akkor minden helyére kerül a kirakósban. Akkor biztosan kijelenthetjük, hogy a könyv norvég.”

November elején a Norvég Nemzeti Könyvtár nagyszabású szemináriumot tartott, melyen középkori kéziratok kutatói vettek részt a világ számos tájáról. A konferencia középpontjában a fókabőr kötésű kódex állt. A tudományos találkozó keretében a résztvevők elkészítették a könyv másolatát. „Ez részben játék, de közben megismerhetjük, hogyan állíthatták össze eredetileg” – mondta a rendezvény előtt Palandri.

A kötet írásképe

A középkorban főként a szerzetesek tudtak írni. A szöveg itt nagyon egyenletes és mívesen kivitelezett. Az egyes oldalak szélén apró pontok láthatók. „Ezeket a vonalak meghúzásához használták” – mondja Palandri.

A szöveg fekete és piros tintával íródott,  piros és kékeszöld színű kezdőbetűkkel. A tinta azonban nem segít annak megállapításában, hogy a könyv Norvégiából származik-e, mert a középkorban mindenhol ugyanazokat a színeket használták.

A Hagenes-kézirat egyik borjúbőr pergamenlapjának részlete 
(Are Flågan/Nasjonalbiblioteket)

Állagmegóvás és hozzáférés egyensúlya

A Norvég Nemzeti Könyvtár számára a régi szövegek megőrzése igazi kötéltánc, mindig meg kell találni a kényes egyensúlyt. „Meg kell óvnunk a régi könyveket és kéziratokat a károsodástól, ugyanakkor az anyag azért van, hogy használják is” – mondja Tennøe.

A Norvég Nemzeti Könyvtár régi könyvek fényképezésére szakosodott munkatársa rendkívül nagy felbontású digitális felvételeket készített a kódexről. Ez lehetővé teszi a kutatók számára, hogy a szöveget és magát a kötetet anélkül tanulmányozzák, hogy hozzá kellene érniük. „A digitalizálás rengeteget segít. Ma már nem kell fizikailag lapozgatni az anyagot ahhoz, hogy tanulmányozzuk” – teszi hozzá Tennøe.

„Nagyon ritkán vesszük elő a könyvet, és igyekszünk a lehető legkevesebbet kézbe venni” – mondja Palandri. 

A restaurátorok azonban továbbra is tanulnak a 800 éves tárgyból.

A Norvég Nemzeti Könyvtár Hagenes-kéziratot bemutató videója itt látható.

Forrás: Sciencenorway.no

Fotó: Nasjonalbiblioteket (Norvég Nemzeti Könyvtár), Science Norway, Wikipédia

Székács István/Magyar Kurír