Föld, nagy örömre… – Egyházzenei-filológiai séta egy jól ismert karácsonyi ének körül

A Fel nagy örömre kezdősorú karácsonyi énekünket az ország minden részén ismerik és éneklik, sőt szövegváltozatai ma már felbukkannak a Felvidéken és Erélyben is.

Ami feljegyzések alapján bizonyos, hogy az éneket Gárdonyi (akkor még Ziegler) Géza írta és szerezte 1882. évi devecseri tanítóskodása idején, és ugyanazon év karácsonyán hangzott fel először a devecseri katolikus templomban.

M. Mester Katalin devecseri nyugalmazott tanító, szociográfus-író nemrégiben rábukkant egy – öt versszakból álló – változatra, amely egyértelműen alátámasztja a fenti állítást, ráadásul úgy tűnik, hiteles első szövegváltozatnak tekinthető. A Gárdonyi Géza Emléktársaság alapító elnökségi tagja felfedezését több éves kutatómunka előzte meg, melynek során apránként bukkant rá a korabeli helyi sajtóban  (Devecseri Újság, Somlóvidék) az énekkel összefüggő információkra Gárdonyi életútját kutatva.

2022 októberében a Partiumi Keresztény Egyetem Gárdonyi Géza-emlékkonferenciát szervezez, melybe a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága is bekapcsolódik. E konferencia keretein belül a Gárdonyi-kutató is beszámol majd egyházzenei és filológiai szempontból is egyedülálló felfedezéséről, s az azt megelőző széles körű kutatásról, amelyet az alábbiak szerint foglalt össze röviden.

Gárdonyi (született Ziegler) Géza mindössze 18 éves volt, amikor tanulmányait befejezve 1881-ben a Somogy megyei Karádra került segédtanítónak. Nem sok időt töltött a településen, 1882. szeptember 5-től Veszprém megyében, Devecserben folytatta a munkát, egészen 1883. december 26-ig. (1884. január 20-a és június 29-e között már a Vas megyei Sárváron volt osztálytanító, miközben folyamatosan küzdött a szegénységgel.)

Az ifjú Gárdonyi nehéz lélekkel élte meg ezt az időszakot. 1882. október 4-én kelt naplóbejegyzése szerint a kopott ruhás néptanítót mindkét helyen szegénység, lenézés fogadta: „Haragszik rám tán az Isten is (…) Ifjú vagyok, s máris vannak perceim, melyben megutálom a világot… Mai világban csak az Én az úr, ennek a rabja mindenki. (…) Ezért áldozza fel a barátságot, embertársai érdekeit mindenki.” Keserveit feledni gyakran elővette hegedűjét, s kitartóan gyakorolt, úgy tűnt, a hangszer az egyetlen igazi, hűséges társa. Karádon, ahol fűtött szobája sem volt, éjjelente a még langyos tanterembe húzódott melegedni, hegedülni, és Devecserben sem feledkezett meg a gyakorlásról – tudjuk meg a devecseri szociográfustól.

A devecseri általános iskola ma már Gárdonyi Géza nevét viseli

Gárdonyi Géza ugyanis az Egri Érseki Római Katolikus Tanítóképzőben töltött évei alatt magas szintű zeneelméleti tudásra, sőt zeneszerzési ismeretekre is szert tett. Tanárai közül nagy hatást gyakorolt rá Zsasskovszky Ferenc, aki nem mellékesen 1846-tól (negyven éven át) az egri székesegyház karnagya volt, s öccsével, Endrével együtt rengeteget tett a magyar katolikus egyházi zene színvonalának emeléséért. Ők ketten a korszak kántortanító-képzésnek meghatározó személyiségei voltak, énekkiadványaik – többek között az 1854-ben Egerben, Tárkányi Béla egri kanonokkal közösen kiadott Katholikus egyházi énektár – igen elterjedtek és népszerűek voltak. Zsasskovszky Ferenc Manuale musico-liturgicuma (Karénekes kézikönyv, Eger, 1853) mintájára születtek meg például a korszak katolikus egyházi énektárai Német- és Csehországban is. Számos, ma is gyakran énekelt egyházi énekünk fűződik a Zsasskovszky fivérek nevéhez. Népszerű karácsonyi dallamaink közül például bizonnyal mindenki számára ismerősen csengenek a Dicsőség, mennyben az Istennek… és a Pásztorok, pásztorok… kezdetűek. Gárdonyi zenei műveltsége és felkészültsége tehát vitán felül áll, hiszen a kor egyik legjobbjától tanult.

A Gárdonyi-kutató arról is beszámol, hogy a vékony dongájú tanító szegénysége ellenére nem volt elveszett ember: nyomorúságát, a sok zenélés mellett, egészséges humorérzékkel, alkotómunkával, írással, festéssel oldotta fel. Hegedűje mellett időről időre tolla után is nyúlt, s ha meglehetős rendszertelenséggel is, de dunántúli és fővárosi lapok közölték írásait, elbeszéléseit és verseit (Zalamegye, Somogy, Veszprém és Vidéke, Pápai Lapok, Vasmegyei Lapok, Dunántúl, Ország-Világ, Budapesti Néplap, Pesti Hírlap, Néptanítók Lapja, Fővárosi Gyorsíró stb.). Gyorsan múló ifjonti szerelmi vágyakozásait és a lelkét makacsul mardosó csalódásait versbe öntötte (1882-ben első – soha el nem készült – regénye megírásába is belefogott), illetve 1883-tól különböző, jobbára ismeretlen élclapokban (Füstölő, Pipa János) jelentek meg kisebb szatirikus történetei.

Simon M. Veronika:  Magyar Művészek Virtuális Galéria – Az ifjú Gárdonyi

Publikációinak híre természetesen Devecserbe is elért. Tima Lajos, a város köztiszteletben álló főtanítója ekkoriban éppen lányának keresett vőlegényjelöltet. Sajnálta nagyon, hogy Gárdonyi foltozott nadrágjával, félszeg fellépésével első ránézésre alkalmatlannak tűnt a vő szerepére. Bár talán az sem mellékes körülmény, hogy az ifjú tanító tetszését sem nyerte el Tima Hermin. (Az ő szíve a pékék lányáért, Gergely Katicáért dobogott.) Mindenesetre alig telt el egy esztendő, Tima Lajos mégis igen-igen megkedvelte a jól orgonáló, remekül hegedülő, kiváló zenei érzékkel és felkészültséggel bíró fiatalembert, felismerve tehetségét. A Somlóvidék című lap 1936. december 27-i számában Diósy Géza kegyesrendi gimnáziumi tanár ezt írta cikkében: „Tima Lajos, ő mint kántor, jeles zongorista, a káplán pedig a flóta művésze lévén, lassanként összemelegedtek a már akkor is kitűnően hegedülő Gárdonyival. (…) egyházzenei énekek szerzésére buzdították. Először egy temetési éneket szerzett gyermekkara, majd 1882 karácsonykor az éjféli misén kedves hangú szerzeménnyel köszöntötte az isteni Kisdedet: Fel nagy örömre, ma született, / Aki után a föld epedett…”

A szerzemény történetével kapcsolatban azon túl, hogy Tima Lajos bátorítására született, akad egy másik igen figyelemre méltó helytörténeti tény is – hívja fel a figyelmet a szöveg felfedezője. Devecsertől nagyjából tíz kilométerre fekszik Tüskevár. Itt élt egy vallását gyakorló katolikus atyafi, Szabó Mátyás (született az 1800-as évek derekán). Az ő imakönyvének (Ájtatossági kalauz. Az év minden részeire és ünnepeire alkalmazott imádságok és szent énekekből szerkesztette Házy Alajos. Pest, 1871) belső lapjain kézírással, tintaceruzás bejegyzéssel szerepel az ének római számmal megjelölt öt versszaka, ám az alábbi kezdősorral: „Föld, nagy örömre, most született... – s még folytatódik, kissé más szöveggel, s hárommal több versszakkal, mint ahogyan napjainkban énekeljük.

A ma is énekelt két versszakos változat 
(Liturgikus népénektár)

Ahogyan arra Balázs Géza nyelvész, néprajzkutató is rámutat: számos korabeli, egyébként konkrét szerző által jegyzett ének vált „népénekké”, amikor a hívek énekelni kezdték. Az énekek pedig ezt követően elkezdtek önálló életet élni. Ez magyarázza sok más népénekünk esetében is a különböző helyesírási változatokat és a felbukkanó szövegvariánsokat is, ahogyan Gárdonyi művénél is tapasztalható.

Joggal merül fel tehát ebben az esetben is a kérdés, hogy vajon melyik lehetett az eredeti szövegváltozat? A filológus szemével nézve a hosszabb, öt versszakos verzió azt engedi sejteni, hogy talán az lehet az eredeti, hiszen gyakori jelenség a szövegek rövidülése. Ellentmond viszont a feltételezésnek, hogy ebben néhány komolyabb ritmikai buktató is fellelhető, amelyek viszont mintha egy Gárdonyiénál avatatlanabb tollra utalnának. M. Mester Katalin lerja, hogy a fülbemászó dallamú, indulóra emlékeztető, pergő ritmusú karácsonyi ének a szájhagyomány útján hamar szárnyra kelt, és a jó kántorok révén hamar elterjedt a környéken, majd az egész országban, Zalától Hevesig. Lehetséges volna, hogy a meglévő szöveget utólag alakították a könnyebb énekelhetőség szerint, vagy egyéb szövegrészekkel toldották meg? (Az sem kizárható egyébként, hogy maga Gárdonyi is egy már korábban hallott anyagból dolgozott.)

Szabó Mátyás egyházzene-történeti jelentőséggel is bíró imakönyve úgy tűnik, választ ad a fenti kérdésekre. A könyvecskét, melynek csücskében a lapszélen az 1883-as dátum olvasható, Szabó Mátyás egyik unokája, a Vöröstón is kántor-tanítóskodó Molnár László (1928, Nagyvázsony – 2010, Veszprém), majd az ő elhunyta után felesége, Kasza Etelka nyugalmazott középiskolai tanár őrizte meg. A benne található öt versszakos szöveget pedig a devecseri nyugalmazott tanító mint Gárdonyi-kutató tette közzé.

Ájtatossági kalauz. Szerkesztette: Házy Alajos, Pest, 1871.
(Fotó: M. Mester Katalin)

Néhány filológiai szempontból (is) érdekes példa: a Gárdonyinak tulajdonított szövegben az ének első sora a „Föld” minden lakóját szólítja imára, jelezvén, hogy „most” született a kisded, a Megváltó. Ez a későbbiekben könnyedén alakulhatott „föl”, majd a könnyebb kiejtés kedvéért „fel” határozószóvá, anélkül, hogy lényegében csorbult volna a mondanivaló. Egy másik izgalmas eltérés figyelhető meg a 2. versszak 5. sorában: ma már így énekeljük: „Rá meleget a marha lehel”, míg az 1883-ban lejegyzett változatban kicsit bonyolultabb, de ritmikailag ugyancsak jó megoldással találkozunk: „Rámelegít a marha lehely” (a marhák szájából áradó hő tartja melegen az istállót). Az első versszak utolsó sora pedig ma is több variációban él: „Nézd csak örömmel Istenedet!” vagy „Nézd a te édes Istenedet!” – az imakönyv szövegváltozata szerint ez utóbbi lehet az eredeti.

Gárdonyi Géza segédtanító szerzeménye tehát 1882 karácsonyán, december 24-én, szenteste, a devecseri római katolikus templomban hangzott el először az éjféli misén, és az ottani éjféli misén éneklő gyermekek hangján csendült fel. Ennek emlékét őrzi a Páduai Szent Antal-templom homlokfalán elhelyezett bronz emléktábla, amely Lesenyei Márta alkotása (2002).

Lesenyei Márta bronz domborműve a devecseri katolikus templom homlokzatán

M. Mester Katalin az imakönyv megőrzőivel rokoni kapcsolatban áll, így az elmondások alapján azt is tudni véli, hogy a helyi papot akkoriban az igen vallásos Szabó Mihály vitte minden vasárnap lovas kocsijával egyik faluból a másikba szentmisét tartani, így esett, hogy a karácsonyi éneket az ő imakönyvében feltételezett legelső szövegváltozatában lejegyezték. Devecser plébánosa ebben az időben Supka Márton – aki egyébként az iskolaszék elnöki pozícióját is betöltötte –, káplánja pedig Orbán Mihály volt (Diósy Géza is őrá utal feljebb említett cikkében).

Föl(d), nagy örömre, most született,
Aki után a Föld epedett,
Mária karján égi a fény,
Isteni kisded szűznek ölén,
Egyszerű pásztor, jöjj közelebb,
Nézd a te édes Istenedet!

Nem ragyogó fény közt nyugoszik,
Bársonyos ágya nincs neki itt,
Csak ez a szalma, koldusi hely,
Rámelegít a marha lehel(y),
Egyszerű pásztor, térdeden állj,
Mert ez az égi és földi király!

Népe, szerelme nem fogadá,
Mennyei fényét eltakará,
Mária, József csöpp gyermeke,
Egyedül nékik nagy öröme,
Egyszerű pásztor, porba borulj,
Rád az áldásnak harmata hull!

Emberi testbe szállt le közénk,
Mégis öröktül ád üde fényt,
Ő szövi életünk fonalát,
Ő töri szét a bűn rabigát,
Egyszerű pásztor, bölcs te valál,
Mert hitet, üdvöt, nála talál(sz).

Őt Jeruzsálem számkiveti,
De születését ég jelöli,
Angyali ének zengi körül,
Őt, kinek ég és földi örül,
Egyszerű pásztor, mélyen imádd,
Mennyei üdvöt, ez neked ád!

A felfedezésnek köszönhetően Keller Péter, Gárdonyi dédunokája, a Gárdonyi Géza Emléktársaság elnökségi tagjának örömteli engedélyével, a fülbemászó dallamú, indulóra emlékeztető karácsonyi ének 139 év után az ajkai Szent István Király Római Katolikus Iskola diákjainak előadásában, Németh Noémi vezényletével és Elischer Balázs orgonakíséretével idén december 14-én ismét az 1883-ban lejegyzett öt versszakos ének csendült fel a tósokberéndi (Ajka) Szent István Király-templomban.

A szöveg megtalálásának történetével röviden az Ajka TV december 17-i, Ajkai Tükör címet viselő magazinműsora is foglalkozott (14:00 perctől).  A karácsonyi ének és M. Mester Katalin személyes beszámolója az alábbi videóra kattintva hallgatható meg:

Forrás: M. Mester Katalin, Gárdonyi Géza Emléktársaság; M. Mester Katalin (Devecser) – Balázs Géza (Budapest): Fel, nagy örömre. Gárdonyi karácsonyi éneke. Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága

Magyar Kurír
(he)