Folytassuk a szeretet tetteit! – Hála a Fokoláre Mozgalom pakisztáni gyerekeket támogató gyűjtéséért

A Fokoláre Mozgalom két elkötelezett tagja öt éve csatlakozott egy Pakisztánban működő szociális központ programjához, amelynek keretében adományokat gyűjtenek a szegény gyerekek iskoláztatásához. Elmesélték, hogy nagyon hátrányos helyzetű hindu és keresztény, kaszton kívüli gyerekeket támogatnak, akik segítségük nélkül nem járhatnának iskolába. Nagy nyomorban élnek, többen a híd alatt. Pakisztánban április elején kezdődött a tanév, idén közel 10 millió forintos támogatást tudtak nyújtani, és ezzel száz gyerek tanulását biztosítani. A központ a gyerekek családjait is segíti a megélhetésben.

Köszönetet mondtak Nagy Károly atyának és a templom közösségének is. Ha minden adományozó eljönne, tele lenne a templom – jegyezték meg –, de mivel sokan távolabbi településekről küldenek adományt, ők imájukkal vannak csak jelen. A pakisztáni közösség is küldött üzenetet, kifejezték hálájukat a támogatásért. Az oltárt ez alkalomból egy szép hímzett terítő takarta, amelyet korábban Pakisztánból kaptak ajándékba, az ottaniak hálájának jeleként.

Nagy Károly atya a napi evangéliumhoz kapcsolódó homíliájában is a pakisztáni segélyakciót állította a középpontba. „A csodálatos kenyérszaporítás utáni napon…” – e szavakkal kezdődött az aznapi evangéliumi rész. A pakisztáni akció is csodálatos kenyérszaporítás, kicsiben kezdődött, fillérekkel, 100 forintos gyűjtéssel, és az évek során sok millió forint gyűlt össze. Sok gyermek taníttatását sikerült kifizetni, ez lett „az öt kenyérből és a két halból”.

„Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre” – tanította az aznapi evangéliumban Jézus, előkészítve eucharisztikus beszédét. Mi marad meg az örök életre? – tette fel a kérdést Nagy Károly. A szeretet és a szeretet cselekedetei. Az emberek siettek Jézushoz, hogy testük jóllakjon, és ő megtanította, hogy van más is, ami megmarad az örök életre, ezért fáradozzunk. A mennyországba csak a jó cselekedeteket vihetjük magunkkal. „Amit egynek a legkisebbek közül tesztek, azt nekem teszitek” – Jézus másik tanítását idézve emlékeztetett a kitaszítottakra, a kaszton kívüli kicsinyekre. Jézusban hinni azt jelenti, komolyan venni ezt a tanítását is – ahogyan tette az is, aki száz forintot adott, vagy aki ezret, vagy aki három gyerek egész éves tanulását támogatta. Végül azt kérte, folytassuk így az életünket, táplálkozva az Oltáriszentséggel, gyűjtve, ami megmarad az örök életre, a szeretet tetteit folytatva.

A szentmise könyörgéseiben megköszönték, hogy egy kicsi megvalósulhatott abból, amit Ferenc pápa kér: egy szegény, szegényekért élő Egyház. Kérték az Urat a szegény gyerekekért, az éhező családokért, a gondozóikért, pedagógusaikért, a támogatóikért és új segítőkért. A szentmise végén megrendítő imádság hangzott el a békéért Ukrajna, Jemen, Mianmar, Szudán, a Közép-afrikai Köztársaság és az egész világ számára, a föld minden pontján és az emberek szívében. Különösen imádkoztak az elfeledett konfliktusokért, és hogy legyen vége a háború tüzének és győzzön a párbeszéd a békekeresés útján Ukrajna és Oroszország között.

Szerző: Thullner Zsuzsanna

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír