A megyéspüspök a szentmise elején köszöntötte a szentelésük jubileumát ünneplő papokat.
Szentbeszédében Székely János – utalva az evangéliumban elhangzottakra – kiemelte: Jézus nem szolgáknak, hanem barátainak nevezte az apostolokat. Feltárta előttük titkait, ahogy a barátoknak szokás, közel engedte őket a szívéhez.
Ti is arra kaptatok meghívást Jézustól, hogy az ő barátai legyetek. Titeket is közel enged szívéhez, feltárja titkait, átadja önmagát nektek, hogy másnak is ajándékozzátok őt.
Mit is jelent a papi szolgálat ajándéka, amelyet papként is élnetek kell? – tette fel a kérdést Székely János.
A diakónus Istentől megérintett ember.
Olyan, mint az apostolok, akik alig ismerték Jézust, de ahogy megszólította őket, azonnal elhagytak mindent érte.
A diakónus sugárzó ember:
só és világosság, az evangélium hirdetője.
A világnak szüksége van olyan emberekre, akik az evangéliumot hirdetik, ezzel vigaszt és reményt adnak az embereknek.
A diakónus szolgálóvá rendelt ember, hiszen Krisztus is azt mondta: nem azért jöttem, hogy nekem szolgáljanak, hanem, hogy én szolgáljak másokat és odaadjam az életemet váltságul sokakért.
Ez Jézus útja: a búzamag útja, amely elhal, hogy sokszoros termést hozzon.
Legyetek jókedvű adakozók, akik örömmel adják oda az életüket – mondta a szombathelyi megyéspüspök, majd néhány személyes jótanáccsal is bátorította Tihamért és Ágostont.
A szentbeszédet követte a szentelési szertartás.
A szentmise végén a diakónusokkal, valamint a jubiláns papokkal együtt imádkoztak Szent Márton oltáránál, kérve a szent közbenjárását.
Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria