A szentmisén Bakos Frigyes esperes, plébános és Tüttő Ágoston káplán koncelebrált.
A főpásztor bevezetőjében így fogalmazott: a betegség az életünk része, ami emberségünknek és a hitünknek is a próbatétele.
A betegséghez hozzákapcsolódik az emberi tudás, az emberi segítés, a szakmai felkészültség, a személyes elköteleződés, az együvé tartozás, ami az emberi életet képes összefogni, összekapcsolni – szögezte le Udvardy György érsek.
„Mária személyével kapcsolatban kiemelkedik, hogy ő közbenjáró. Miért? Mert érti, ismeri az Istent. Szentlélekkel eltelve élt – hangsúlyozta a szónok. – De azért is kiemelkedik az ő jelentősége, mert érti és ismeri az embert is, az ember örömre vágyását, az ember aggodalmát, az ember félelmét.”
Kiemelkedik a Szűzanya közbenjáró szerepe, ami azt jelenti, hogy Krisztusra irányítja a figyelmet.
Azt mondja: tegyetek meg mindent, amit csak mond.
A szolgák azok, akik munkájukkal órákon keresztül vagy napokon keresztül készítik elő mások örömét, ünnepét. Itt egy lakodalomról van szó, hatalmas násznépről; és ők végzik a maguk dolgát, feladatát. Ugyanakkor részesei ennek a csodának. Nem gondolták, hogy most egy olyan lakodalomba mennek szolgálni, ahol valami csoda történik. Ugyanúgy szerették volna a feladatukat végezni, mint korábban. De most nemcsak részesei a csodának, hanem az ő magatartásukban kiemelkedik a bizalom és a bátorság is – emelte ki a veszprémi érsek.
Mert nagyon nagy bizalom kell ahhoz, hogy valakinek a szavára odamenjek és odavigyek egy korsó vizet, és azt mondjam neki, kóstold meg, ez bor, ez jó lesz. Ez óriási bizalom jele. Ehhez bátorság kell.
Az ember méltóságát akarjuk megőrizni és mindig támogatni; akkor is, amikor beteg, akkor is, amikor magatehetetlen, amikor egyedül marad, és akkor is, amikor szembenézünk a földi életből való távozással.
Az emberi életnek méltósága van, mert Istentől kaptuk.
Az emberi életnek méltósága van, mert méltó módon akarjuk élni, és az emberi életnek méltósága van, mert át akarunk lépni ezen földi keretek közül az örök életbe. „Ez nem kudarc, ez nem az orvostudománynak valamiféle vesztesége, hanem éppen, hogy a méltóság megőrzéséhez való hozzájárulása. És ehhez is bátorság kell” – mondta a főpásztor.
A szentmise végén a veszprémi érsek köszönetet mondott a kórház főigazgatójának, munkatársainak, az ott lévő betegeknek, ápolóknak, hozzátartozóknak, munkatársaknak, hogy készségesek a csodára.
Adja Isten, hogy ami itt történik, még ha fájdalommal is jár, még ha a földi életből való kilépéssel is jár, ne veszteségként éljük meg, hanem az együvé tartozásnak, a csodának a részeként, mert Isten jóságát éljük meg ebben is, és mi, emberek tudjuk egymás felé közvetíteni ezt az isteni csodát – mondta a szentmise végén Udvardy György.
Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria