Főpásztori szentmisén emlékeztek meg Bódi Mária Magdolnáról Veszprémben

Bódi Mária Magdolna nagy ajándék a főegyházmegye számára, hiszen életére példaként tekintünk, és mint hitben előttünk járó tanítót tudjuk magunk elé állítani. Megköszönjük az ő életpéldáját, és nagy buzgósággal imádkozzunk, hogy a boldoggáavatási eljárás minél hamarabb ajándékul adja nekünk Magdolnát – mondta köszöntőjében a veszprémi érsek.

Születésnapot ünneplünk – fogalmazott szentbeszéde elején Udvardy György. – Mindig öröm, amikor egy új élet kezdődik. Persze ott van a kérdés, amely a Bibliában többször is megfogalmazódik: vajon mi lesz ebből a gyermekből? Így van ez mindannyiunk életében. Mi lesz belőlem, ki vagyok valójában, mi lesz ebből az emberből? Amikor terveket szövögetünk az életről, könnyen valami ideális körülményhalmazt képzelünk el: akkor lennék jó, eredményes, sikeres, ha a körülmények lehetővé tennék. Emberi megfontolások. Mit örököltünk, mit kaptunk: Mi van a szívünkben, mi van a múltunkban? Milyen körülmények között élek? Fontosak ezek, de rosszul tennénk, ha azt mondanánk, csak ezek határozzák meg, hogy ki vagyok és mivé válhatok.

Bódi Mária Magdolna életét szemlélve látjuk, hogy számára a körülmények nem voltak ideálisak. Akár a szegénység miatt, akár családi nehézségek miatt sok vágyát, ami ott volt a szívében, tehetségét nem volt módja kibontakoztatni úgy, ahogyan szerette volna.

De nemcsak az emberi dimenziók érvényesek, hanem Isten elgondolása is, amely nem írja át az emberi körülményeket, adottságokat, lehetőségeket, de ezeken belül erővel tud jelen lenni – hangsúlyozta a főpásztor. – Erővel, és amit hátránynak tekintünk, előnyünkre tudjuk fordítani; ami nehéznek, keresztnek tűnik, abból élet fakadhat;

amiről úgy gondoljuk, hogy elvesz valamit, Isten elgondolásában valami gyönyörű széppé tud formálódni.

Bódi Mária Magdolna világosan szembesült saját életének realitásaival, körülményeivel, de mindezeket az Istennel való kapcsolata teljesen átértékelte, átformálta.

Az Egyházban Jézus Krisztus tanítását ismerve fölfedezhetjük Isten jelenlétét az életünkben, és ez a legfontosabb – hangzott el a főpásztor tanításában. – Isten szólított létbe, és azt akarja, hogy mindig éljek, mégpedig boldogan.

Mennyire nagy szükségünk van erre a tanításra, amelyet Bódi Mária Magdolnánál megtapasztalhatunk. Mennyire szükség van arra, hogy mi, akik ismerjük Krisztust, ezt a szemléletet tudjuk erősíteni, képviselni a remény embereiként, az evangélium hírnökeiként.

Mi szükséges ahhoz, hogy az ember növekedni tudjon, hogy ne veszítse el a célt, hogy minden, ami az életében van, egy irányba mutasson? – tette fel a kérdést a veszprémi érsek. – Szükséges az isteni meghívás, az isteni cél, amely miatt érdemes küzdeni. (...) Felfedezem saját életem méltóságát, és felismerem azt is, hogy az életem szolgálat mások számára – az evangélium hirdetésében, a szegénység és a reménytelenség elleni küzdelemben; a tanításban, a szolgálatban, az apró figyelmességben, a vigasztalásban, a derűben. De szükséges, hogy ehhez legyen erőforrásom.

Prédikációjában Udvardy György érsek az istengyermeki lét mindennapi táplálékairól is beszélt, kiemelve: „Az ima ereje fordítsa istenévé mindazt, ami bennünk van, vagy ami velünk történik.” Az Istennek adott idő, az Istennek adott pár mondat, a fohász fölemeli az ember lelkét. De ugyanígy erőforrásként jelenik meg az életében a szentmise ünneplése.

Találkozni akarok azzal, aki az élet Ura, aki az életemnek az ura, aki éltetni akar.”

Reményforrás, amely bátorít, az Atyáról tanít. Honnan merítsük az erőt, ha nem abból az áldozatból, amely Krisztus áldozata? Honnan legyek kész a szolgálatra, az áldozatvállalásra, ha nem Krisztus erejéből és áldozatából? A csöppnyi kis kenyér ezt adja – fogalmazott a főpásztor. – Ő írja a naptáramat, hogy mi legyen benne, és mi ne. Az Egyház ajándékai, amelyek erőt adnak: az imádság, a szentmise, az eucharisztia vétele és természetesen a testvéri közösség, hiszen mindezt közösségben tesszük.

„Testvérek, most egy hitben előttünk járó testvérünk életére pillantunk, és hálát adunk a Jóistennek. Méltán tehetjük ezt, hiszen az életünk nem véletlen. Az életünk ajándék magunk számára és egymás számára is, így méltán adhatunk hálát az ő személyéért, életpéldájáért.” Mint az Egyház gyermekei, megajándékozottjai imádkozunk a boldoggá avatásáért. Kísérjük ezt a folyamatot sok imával, nagy vágyakozással. Kérjük, hogy a Szentlélek vezessen mindenkit, aki ebben a folyamatban részt vesz – mondta a veszprémi főpásztor.

Szentbeszéde végén Udvardy György érsek arra buzdította a főegyházmegye híveit, hogy ne szűnjenek meg imádkozni Bódi Mária Magdolna boldoggá avatásért; adjanak hálát az ő életpéldájáért, aki erőforrás, az együvé tartozást erősíti, és bátorságot ad az evangélium hirdetéséhez.

Az érseki prédikáció teljes terjedelmében ITT olvasható.

A szentmisét követően a veszprémi Mendelssohn kamarazenekar adott koncertet Bódi Mária Magdolna élete előtt tisztelegve.

Kováts Péter, a Mendelssohn kamarazenekar művészeti vezetője a hangverseny előtt elmondta: az emlékkoncertre az alkalomhoz méltó műsort állítottak össze.

Az esemény a Veszprém-Balaton Európa Kulturális Fővárosa program támogatásával valósult meg.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír