Formálódás, elfogadás, bizalom – Bepillantás a gyulafehérvári papi szeminárium közösségi életébe

Formálódás, elfogadás, bizalom… Kulcsszavak, amelyek meghatároznak minden közösséget. Ezek mentén szervezik meg a gyulafehérvári szemináriumban a szerdánkénti osztálynapokat, amelyek lényegében a közösséggé kovácsolódás eszközei. A hét többi napjától eltérően a papnövendékek szerda délutánonként „fellélegezhetnek” egy kicsit: a tanórákat követően ilyenkor a felelős vezető irányításával minden évfolyam saját szentmisén vesz részt, majd az „osztálytársak" tematikus beszélgetések, játékok, séták mellett töltenek együtt szabadidőt.

„Elsőévesként jó tapasztalatként élem meg a szerdai osztálynapokat, a társakkal igazán megnyílhatunk egymásnak. Számunkra érdekes, illetve hasznos témákat járhatunk körbe, közösen szervezhetjük meg az aznapi délutáni programunkat. Vacsora után a legjobb a közös filmnézés vagy esti séta, netán a társasjáték. A szerdai közös délutánon több eseményre kerülhet sor, amely kikapcsol, felfrissít és ezek által újult erővel tovább tudjuk folytatni a munkánkat. Mindezek mellett kirándulásra is sor kerül.

Évfolyamunk vezetőtanárával, Kiss Endre spirituális atyával Berethalomra látogattunk el, ahol megtekintettük az erődtemplomot és ellátogattunk Segesvárra. Ott felkerestük a katolikus templomot, körbejártuk a középkori utcákat, és a diáklépcsőn keresztül a hegyi templomot. A kirándulás minden téren jót tett az évfolyamnak: közösségalkotás szempontjából együtt lenni, nevetni és kimozdulni a megszokottból.

Ezek a délutánok kilépők, kitekintők a hétköznapokból és alkalmat nyújtanak olyan dolgokra, amelyek kikapcsolnak, lelkesítenek és erőt adnak a mindenkori folytatáshoz.” (Bege Lóránd, I. évfolyam)

„Bár mindennap egy helyen tartózkodunk, együtt lakunk, étkezünk, imádkozunk, előadásokon veszünk részt, vagyis tulajdonképpen szinte minden tevékenységet együtt végzünk, mégis olyan sokszor elmegyünk egymás mellett.

Talán a szerdai osztálynapok szépségét és célját abban tudnám összefoglalni, hogy pont erre az »egymás mellett való elmenésre« ajánl ellenszert, hogy legyen időnk évfolyamtársainkkal kötetlenebb időt tölteni, jobban megismerni egymást és saját magunkat. Ugyanis a mindenkori másodév ez utóbbi, az önismeret témájában építi fel szerdai foglalkozásait Farkas Ervin atya irányításával. Önismereti feladatok, filmek és az ezek köré épített beszélgetések tették színesebbé a szerdai osztálynapokat. És a közös főzésünket sem felejthetem ki. Ezen sorozatot pedig ebben a félévben egy közös kirándulással zártuk Nagyszebenben.

Mindenképpen gyümölcsözőnek látom ezen programpontot, ugyanis ennek hatására, hál’ Istennek már ki mertünk mozdulni kicsit a komfortzónánkból, és önszántunkból megszerveztünk egy-egy évfolyamestet vagy -délutánt, ami éppenséggel nem volt a kötelező programpontok között. Így bizakodóbban várom, hogy mit hoz a második félév, és remélem – nemcsak én, hanem az egész évfolyam is reméli –, hogy lesz folytatás.” (Kováts Álmos Botond, II. évfolyam)

„Ha az osztálynapokra gondolok, ki kell emelnem a közösség építő erejét. Igaz, hogy sok közös program van, amelyen a kispapi közösség együtt vesz részt, például imaalkalmak, tanórák, étkezések meg hasonlók, de olyan tevékenység, amelyben jobban megismerjük a mellettünk élőt, annak a véleményét, értékeit, belső szépségét, leginkább az osztálynapokon adódik.

Egy évfolyami filmnézés és a film közös értelmezése, a kirándulás élményeinek együtt való megélése, vagy akár a társasjáték mind olyan lehetőségek, amelyeken – ha nyitott vagy – személyiséged csak gazdagodni tud.

Felejthetetlenek a konyhás délutánok is, amikor mint egymásnak gondoskodó társai, az évfolyamok tagjai egymást követően arra törekednek, hogy minél leleményesebb és ízletesebb vacsorákat készítsenek elő társaiknak és elöljáróiknak.

Nagyon hálás vagyok ezért a kezdeményezésért, mely egyre kézzelfoghatóbbá kezdi tenni megtermett gyümölcseit közösségünk életében.” (Barna Miklós István, III. évfolyam)

„Számomra az osztálynapok idén is a kikapcsolódást és az évfolyamtársakra való fokozott (oda)figyelést jelentették.

Az idei évben, mivel a gyakorlati év küszöbén állunk, hasznos tanácsokkal látott el bennünket »osztályfőnükünk«, Hurgoi János, aki személyes tapasztalatait felelevenítve próbált nekünk támpontokat adni, hogy mire is figyeljünk az előttünk álló év során. Erre azonban nemcsak beszélgetések, hanem játékok keretében is sor került, előtérbe helyezve az önismeret kiemelt fontosságát, egy adott helyzetben való megfelelő eljárást, igaz kereszténynek maradást. Kiemelném még a közös vacsorakészítést, valamint a marosvásárhelyi főesperességre való látogatásunkat, amelyekben mind azt a célt látom, hogy évfolyamunk, habár kevés létszámot számlál, valódi közösséggé válhasson.” (Lázár Hunor Imre, IV. évfolyam)

A VI. évfolyamos diakónusok Kerekes László segédpüspök vezetésével Torockón, Szász János plébánosnál tettek látogatást.

Forrás és fotó: Seminarium.ro/Romkat.ro

Magyar Kurír