Fotókiállítás mutatja be a szíriai háborút és a máltai segítséget

A kiállítást Bielik István fotóriporternek és Solymári Dániel humanitárius szakembernek, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársának képeiből állították össze. A tárlat megnyitóján Romhányi Tamás, a szeretetszolgálat kommunikációs vezetője elmondta, a képek arra hivatottak, hogy közelebb hozzák, átélhetővé tegyék az ottani világot, a háború következményeit. „Ennek a kiállításnak a célja, hogy egy picit választ kapjunk azokra a kérdésekre, melyek titokban mindenkiben ott vannak: mi közünk van hozzá, mit tudunk tenni, hogyan hidalhatjuk át ezt a távolságot?”

Megnyitó gondolataiban Snell György esztergom-budapesti segédpüspök hangsúlyozta, sok békétlenség közepette készülünk a karácsonyra hazánkban és a világban is. „Az ősegyházat a vértanúk korának nevezték, de a mai Egyház életét tízszeresen a vértanúk korának kell nevezni. Amikor ezeket a képeket szemléljük, döbbenten láthatjuk, milyen világban élünk. Azt szeretném, ha imádságainkban megtalálnánk azt az utat, amely egyik embertől a másikig vezet, mert a betlehemi jászolban fekvő, megtestesült Megváltó és a kereszten életét értünk odaadó Úr Jézus mindnyájunkért jött a földre, és azt szeretné, hogy amit meg tudunk tenni egymásért imádságban, anyagiakban, megtegyük azért, hogy valóban eljöjjön az az idő, amikor békesség lesz a földön.”

Snell György beszéde végén azt kérte, imádkozzunk a Szíriában és más országokban hitükért üldözöttekért és a háborútól szenvedőkért. „Tegyük meg legalább ezt, és a máltaiak talán még ennél is többet tudnak tenni ott a helyszínen.”

Kozma Imre felhívta a figyelmet arra, hogy a magyarok Szent István és Szent László boldog örökösei, ezért nekünk nem kell megkérdeznünk, hogy mit tegyünk, mint Keresztelő Szent János követőinek. „Mi tudjuk, hogy ebben a világban az örökségünkre hivatkozva mi a dolgunk, mit kell tennünk egymásért és legfőképpen azokért, akik nagy bajban vannak. Nemcsak feladataink vannak, hanem küldetésünk is, amit Jézus Krisztus bízott ránk.”

A szeretetszolgálat alapító elnöke hangsúlyozta, a máltaiak különösképpen tudják, hogy hol találkozhatnak Jézussal. „Nyilvánvalóan a legkisebbek között és a legnagyobb bajban lévők között. Sokszor a keresztény ember is biztatja magát, hogy keresi Jézust. Pedig ő elmondta, hogy hol található. Itt Magyarországon is vannak ám ilyen helyek, ahol megtalálhatjuk Jézus Krisztust a küldetésünk során. Elsősorban a ma is még nagy szegénységben élő cigány testvéreink körében, valamint nagyon sok kiszolgáltatott emberben, például a hajléktalanokban. Szent Lászlóra hivatkozva magyar keresztények vagyunk. Ez a kiállítás sokaknak lehet találkozási lehetőség azokkal, akiknek mindenkinél jobban szükségük van ránk.”

A kiállítás koncepciójáról Győri-Dani Lajos, a szeretetszolgálat ügyvezető alelnöke elmondta, a tárlat Bielik István fotográfus 2013–2014-ben, a háború alatt készült képeiből és Solymári Dániel humanitárius szakember 2016–2017-ben készült képeiből áll, melyek bár egymástól függetlenül készültek, egymásra épülnek.

„A komor háborús világ, amelyet István képei mutatnak, változik át egy nagyon komor, de színesebb és talán reménytelibb világgá, amiben azt szeretnénk megmutatni, mi módon tudunk segíteni és mi módon próbálunk közelíteni ehhez a kérdéshez, mely talán a világ egyik legnehezebb kérdése. Azok az emberek, akiket a képeken látunk, nagyon irigylik a mi problémáinkat. Ez a tárlat abban is segít eligazodni, melyek az igazi értékek, melyek a legfontosabb emberi kihívások, melyek a valódi szenvedések. És arra is rámutat, hogy mennyire szerencsések vagyunk, hogy mindezt csak egy kiállításon nézzük meg.”

Az ügyvezető alelnök arról is beszélt, hogy a kiállítás az imagyűjtő kampány része: „Mindenki hozzátehet egy szép gondolatot, fohászt vagy egy együtt érző imát azoknak az embereknek az életéhez, akik ott élnek. Az ő lelkükért, boldogulásukért. Azért kérjük, hogy csatlakozzanak ehhez a segítő programhoz, az imagyűjtéshez, mert az valódi segítséggé válik, mert el tudjuk küldeni azokat a gondolatokat, imádságokat ezeknek az embereknek, és azt reméljük, hogy megváltozhat a világ sorsa.”

Virágvölgyi István, a Capa-nagydíj titkára arról beszélt a kiállítás megnyitóján, hogy amikor olyan nagy világégésekről beszélünk, mint aminek a Szíriában zajló háború is része, akkor általában sok emberről beszélünk, a nagy szereplőket látjuk. „A fotográfia sajátja, hogy a makró, vagyis a nagy helyett, mikro szinten mutatja be, mi történik. Közel lépünk azokhoz az emberekhez, akik a nagy képet kirajzolják. Ebben segít ez a két fotográfus.” A képszerkesztő azt is kiemelte, hogy fontos, milyen közegben jelenik meg a kép, mert az befolyásolhatja a jelentését. „Egy kép tudja saját maga ellenkezőjét is jelenteni, ha áttesszük egy másik kontextusba. Ezért fontos az, hogy ezeknek a képeknek a hátterét egyrészt a Máltai Szeretetszolgálat adja, másrészt a Szent István-bazilika megszentelt tere.”

A kiállítási program több tekintetben is egyedülálló: a Magyar Máltai Szeretetszolgálat azon kevés nyugati szervezetek egyike, akik politikailag független segítőként jelentek meg a szíriai polgárháború alatt és kezdtek hiánypótló karitatív munkába. A kiállítás képei között látható Bielik István egy fotósorozata egy elmegyógyintézet lakóiról. Az intézményből elmenekültek az orvosok és ápolók, csupán néhány ember maradt a betegeken kívül, akik étellel el tudták látni őket. Láthatók képek a gyermekkatonákról is, az elveszített szeretteiket gyászoló emberekről, valamint a háború sújtotta Aleppóról. Solymári Dániel képein mindaz jelenik meg, amit a drámai események maguk mögött hagytak: üres utcák, düledező, omladozó házak, szétlőtt terek; az élet, egy vitális és virágzó város egykori elemei. A sorozat második részén azonban már ötvöződik mindez a visszaköltöző, visszatérést tervező menekültekkel, az újrakezdés reményével. Amíg a fotóriporter képei jellemzően sötétebb tónusúak, a máltai szakember anyagában már ott a napfény, a mosoly, a béke és az új életbe vetett hit. Képei az üres tereken túl az élettel újra megtelő lakásokat, helyszíneket mutatják be. Tartalma és kerete a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által Aleppóban elkezdett karitatív munka, amely az ország egy talán új fejezetébe vezet.

A kiállításban Szíria egyik különleges sivatagi szerzetesközössége is főszerepet kap. Az eredetileg libanoni származású kármelita nővér, Agnes Mariam de la Croix 1994-ben elhatározta, hogy újjáépíti a Damaszkusztól 30 kilométerre található és akkor még romokban állt, Feldarabolt Szent Jakabról (elhunyt 421-ben) elnevezett Mar Yakub kolostorát. Elhatározta, hogy egy keleti monasztikus hagyományokban gyökerező, de modern szellemiségű, befogadó, karitativitásra épülő görögkeleti, melkita szerzetesi közösséggel tölti meg azt. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat hosszú ideje működik együtt e szerzetesi közösséggel. Imádságban támogatja, humanitárius és fejlesztési eszközökkel segíti programjaikat. E közös munkának kiemelt projektje a 2016-ban körvonalazódott, majd 2017-ben elkezdett kórházfejlesztés Kelet-Aleppó talán legszegényebb, Al-Nayrab nevű városrészében.

Forrás és fotó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat

Magyar Kurír