„Adjunk hálát Istennek ezért a társunkért, aki sokféle erényét a fiatalok és a munkások rendelkezésére bocsátotta, szolidaritást tanúsítva irántuk és Krisztust jelenlévővé téve a rendkívül nehéz körülmények között” – buzdított Arturo Sosa generális a Jézus Társasága minden tagjának küldött körlevelében.
Victor Dillard (1897–1945) bátorságáról híres hadnagyként fejezte be az első világháborút, majd 1919-ben belépett a Jézus Társaságába, 1931-ben pedig pappá szentelték. Komolyan vette az egyház társadalmi tanítását, a szociálisan rászorulók és a munkások között szolgált Párizsban. Amikor a németek által megszállt Franciaországból kényszermunkára küldtek fiatalokat, más egyháziak mellett ő is munkára jelentkezett, hogy titokban lelkipásztoruk legyen. Tizenkét órás műszakokat teljesített maga is, majd utána hirdette ezeknek a fiataloknak Krisztust, míg be nem börtönözték. A dachaui koncentrációs táborban halt meg.
„Victor Dillard határozottan a fiatalok szolgálatában álló pedagógus volt, akiket írásaiban, előadásaiban, csoportjaiban és a táborokban energiájával és hatalmas általános műveltségével inspirált. Miközben szigorú maradt, mindig arra törekedett, hogy az iskolai fegyelmet a diákok elfogadják, és ne erőszakkal vagy büntetéssel kényszerítsék rájuk. Amikor egy fiatalemberrel találkozott, azt kérdezte magától: Mit mondhatok, hogy segítsek neki a fejlődésben?
Elismert közgazdász szakértőként mindössze tizenkét évnyi szolgálata alatt hat könyvet, több száz cikket írt, és számtalan előadást tartott. Ugyanakkor, figyelembe véve a körülötte lévő mindennapi valóságot, a legegyszerűbb megoldásokat részesítette előnyben. Néhány példa: háborús tisztként alkonyatkor elrejtette rangját, és azoknak ment segítségére, akiket a legkevésbé tartottak számon. Az Egyesült Államokban pedig képes volt Roosevelt elnökkel együttműködni pénzügyi ügyekben, és ugyanakkor élvezte a karácsony ünneplését egy szegény fekete plébánián” – méltatta őt a jezsuita generális.
Forrás és fotó: Jezsuita.hu
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria
