Frans Bouwen Jeruzsálemben élő belga misszionárius: A nemzetközi közösségre súlyos felelősség hárul

„Teljesen tehetetlennek érezzük magunkat. Csak az ima maradt nekünk.” Így írja le a Fidesnek, az Evangelizációs Dikasztérium hírügynökségének Frans Bouwen, a Fehér Atyák belga misszionáriusa, aki több mint ötve éve él Jeruzsálemben azt a hangulatot, amellyel sok keresztény a Szent Városban megélte az október 17-i ima- és böjti napot. „A pátriárka, Pierbattista Pizzaballa bíboros felhívása a Szentföld összes katolikus püspöke nevében, hogy október 17-ét a böjt és a békéért való imádság napjává tegyük, egészen különleges hatással volt a plébániákra és a közösségekre. Széles körű volt a visszhang” – hangsúlyozza. „Még más egyházakból is csatlakoztak a közös imához” – teszi hozzá a misszionárius, aki 46 éven át, 1969-től 2015-ig volt a Proche Orient Chretien című neves folyóirat főszerkesztője. (Az ökumenikus tanulmányi és információs periodikát 1951-ben alapították a fehér atyák és Jeruzsálemben adják ki – a szerk.) „Nem tudjuk pontosan, hogy a palesztin területeken hogyan fogadták ezt az imafelhívást. Sok helyen a palesztin keresztények mozgásszabadsága nagyon korlátozott az izraeli hadsereg által elrendelt blokádok miatt, és a jelenlegi helyzetben nehéz nagy számban összegyűlniük. Bátorító számunkra, hogy ezt a felhívást Ferenc pápa és a világ számos egyháza felkarolta.”

A belga misszionárius, aki évtizedek óta elkötelezett a keresztények egységét előmozdító ökumenikus párbeszéd mellett, mindig is szenvedélyesen követte a közel-keleti népek élethelyzetét. „Most nehéz és aggódó várakozásban élünk mindazzal kapcsolatban, ami az elkövetkező napokban történhet, különösen az izraeli hadsereg szárazföldi offenzívája miatt a Gázai övezetben. Jeruzsálem óvárosának utcái gyakorlatilag üresek, az emberek csak akkor mennek ki, ha szükséges. Az utolsó zarándokok a konfliktus kezdete óta eltűntek Jeruzsálemből” – festi le a kialakult helyzetet a belga pap.

Ami az egyházak és egyházi közösségek kezdeményezéseit illeti, Frans Bouwen hangsúlyozza, hogy a jeruzsálemi pátriárkák és egyházi vezetők „számos felhívást tettek közzé, hogy hagyják abba az erőszakot és tartsák tiszteletben a civil lakosságot. Ferenc pápa is nagyon világos szavakkal tette ezt. A Szentszék politikájával szembeni minden kritika igazságtalannak tűnik számunkra.” A Hamász támogatói és más, a Gázai övezetben jelen lévő csoportok által elkövetett mészárlásokra, valamint az azt követő és az elkövetkezendő megtorlásokra reflektálva a misszionárius megdöbbentőnek tartja, hogy milyen kegyetlen módon zajlott az erőszak a Szentföldön: „Egyértelmű – mondja –, hogy a Hamásznak az izraeli polgári lakosság elleni brutális erőszakos támadása sajnálatos és elítélendő. De Izrael jogos önvédelmi válaszlépéseinek cserében tiszteletben kell tartaniuk az ártatlan emberek életét, különösen a Gázai övezetben élő 2,2 millió civilét, akiknek a fele gyermek. Legtöbbjük nem azonosul a Hamásszal. Mindig a kicsinyek és a szegények fizetik meg a legnagyobb árat.”

Bouwen atya a múlt és a közelmúlt történelmének fényében vizsgálja a mai eseményeket. „Az erőszak egy olyan körforgásának vagyunk tanúi, amely közel ötven éve rendszeresen ismétlődik, és amely – több mint ötven éves jeruzsálemi tapasztalatom szerint – egyre véresebbé válik. Ahogy Ferenc pápa többször is hangsúlyozza, sem a háború, sem az erőszak nem jelenthet megoldást, nem vezethet valódi békéhez. Csak az izraeli–palesztin probléma politikai megoldása vethetne véget az erőszak spiráljának. De úgy tűnik, ettől még messze vagyunk.” „Úgy tűnik, hogy hiányzik a bátorság és a politikai akarat” – teszi hozzá. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozza: „úgy tűnik, hiányoznak azok a vezetők, akik képesek lennének népük nevében beszélni, elmondani az igazságot népüknek, és megteszik a megállapodáshoz szükséges engedményeket”. „Úgy tűnik – fűzi hozzá –, hogy az izraeliek és a palesztinok nem képesek egyedül megoldást találni. Túl nagy a különbség az egyik ereje és a másik gyengesége között. A nemzetközi közösségre súlyos felelősség hárul. Egyfelől hagyta, hogy a helyzet a mai helyzetig romoljon. Másrészt az a felelőssége, hogy mindkét felet támogassa és segítse a megoldás megtalálásában.”

Fordította: Kuzmányi István

Forrás: Fides

Fotó: KTO

Magyar Kurír