Frissen sült kenyérrel fogadják Ferenc pápát a budapesti repülőtéren

Liszt, víz, só és az ezekből gondosan érlelt kovász – ilyen egyszerű alapanyagokból születik meg létfenntartásunk legalapvetőbb tápláléka, melynek elkészítése azonban kiemelt törődést igényel. Kéri az ember idejét és keze munkáját. Aki már próbálta a folyamatot, tudja,

ezt a munkát szeretettel kell végezni. A sütés az egész tésztának életet adó kovász nevelésével indul. Türelem és figyelem kell hozzá.

A liszt és víz keverékében természetes erjedés indul, tejsav és ecetsav képződik benne, és lassan, ezen a fermentációs folyamaton keresztül alakul ki a kovász állaga. A kovászt – amit a magyar néphagyományban anyakovászként, anyatésztaként emlegetnek – a kenyér tervezett sütése előtt liszttel és vízzel „meg kell etetni”, ez a kovászérlelés, s időt kell adni neki, hogy néhány óra alatt két-, háromszorosára nőhessen.

Április 25-én Szent Márk napját ünnepeljük. Egyházunk az evangélista ünnepéhez kapcsolódóan végzi a búzaszentelést, áldja meg a vetést. Megérintő egybeesés, hogy ma számolhatunk be a Szentatyának készülő kenyérről.

A sütés április 24-én az MKPK Titkársága épületében történt. Sümeghy Kata a bemutatóra otthon nevelt kovászt hozott. Az MKPK Titkárságának munkatársai adták a kenyérhez a többi alapanyagot, valamint a sütéshez és szervírozáshoz szükséges eszközöket.

Kata a bemutatón a már megkelt tésztával dolgozott. Ennek kidagasztása fárasztó munka, akkor elég alapos, ha lyukak keletkeznek a tésztában, s elválik a tál oldalától. A dagasztás a kenyér készítéséhez kapcsolódó munkák közül az egyik legnehezebb. Kata mozdulatain láthattuk, gyakorlott kenyérsütő, kiválóan ismeri a tésztát. Bemutatta a gyúrás, hajtogatás menetét, előttünk tette sütőbe – és beszélgetésünk közben meg is sült a kenyér, vastag, ropogós héjú cipó került ki a sütőből.

Sümeghy Kata az őseink által alkalmazott kenyérsütési módot követi. „Családommal három éve kezdtünk kenyeret sütni. Édesanyám és nagybátyám már évek óta keresték a tökéletes kenyér titkát és receptjét. 2020 karácsonyán megleptem őket egy tanfolyammal, melyen együtt vettünk részt. Ott kaptunk kovászmagot, azt nevelgetjük azóta, hetente többször sütünk belőle kenyeret.”

„Örültem nagyon Tóth Tamás, az MKPK titkára, a pápalátogatás általános koordinátora felkérésének. Tamás atya ötlete volt a kenyér. Olyan szimbólumot keresett, ami jól illik Ferenc pápa egyszerűségéhez, és mint szimbólum, összetett és mély tartalmat hordoz.

Így Ferenc pápa a vendéglátás fontos szimbólumával találkozik érkezésekor, mellyel a magyar nép nevében szeretnénk fogadni; és reménykedünk benne, hogy meg fogja kóstolni.

Úgy nyújtjuk majd át – népviseletbe öltözött gyerekek –, hogy törni tud belőle” – mondta el Kata.

A sajtómunkatárs személyes érintettségét is megfogalmazta: „Amikor tíz évvel ezelőtt Rómában tanultam, a Szentatya Konrad Krajewski bíboroson keresztül segítette utamat, mondhatni vendégül látott. Megtisztelő számomra, hogy ezzel a kenyérrel, hacsak szimbolikusan is, megköszönhetem számára jóindulatát és kedvességét.”

*

Ahogy minden nép, a magyarság is Isten áldásának tekintette, ha kenyér kerül az étkezőasztalra. Bálint Sándor néprajzkutató írja a kenyérről: „A kenyér, becéző alakjában »kinyérke«, »kinyerke« a legtiszteltebb eledele népünknek.

Az idősebbek a földre ejtett kenyeret még ma is fölveszik, majd megcsókolják, sőt meg is eszik.

Kenyeret, kenyérmorzsát nem szabad szemétre vetni, egyes házaknál kutyának adni, a kenyérhéjat disznók moslékába vetni, hanem más jószágnak szokták odaszórni. Amikor a gyerek leejti, vagy eldobja a kenyeret, az idősebbek rászólnak: »Így köll bánni a Jézuska testivel?« Olykor meg is fenyítik miatta. E kultikus jellegű tisztelet kialakulásába a szakrális hagyomány, az utolsó vacsora képzetvilága is belejátszott.

A kenyér kultuszára az is jellemző, hogy az új esztendőt, az önálló családi életet egész kenyérrel kell megkezdeni. Új házba, új lakásba egész kenyérrel szokás beköltözni. Fiatal házasok önállósága akkor kezdődik, amikor már a maguk »kinyerin« vannak.

S hogy mennyire a magyar élet része a kenyér, a következő szólások elárulják: Nem kinyere a dolog (nem szeret dolgozni). Olyan mint égy falat kinyér (szelíd, jó ember). Mögötte mán kinyere javát (öregedő emberre, alaposan elhasznált tárgyra, szerszámra mondják). Még a kinyérbül se öszik öleget (nagyon szegény). Egy kinyérön vannak (fiatal házasok, akik szüleikkel még közös háztartásban élnek). Lösz még cipó, lágy kinyér. Lösz még szöllő, lágy kinyér (lesz még jó világ is). Kőcsönkinyér visszajár (a rossz cselekedetnek hasonló a viszonzása). Nyáron ruhádat, télön kinyeredet el né hagyd! (légy mindig előrelátó). Másutt is ösznek fehér kinyeret (máshol is meg lehet élni, nem csak itt).”

A kenyér és a só az élet örökkévalóságának és folytonosságának szimbólumai.

Aki kenyeret és sót ajándékoz valakinek, az óvni akarja a másik embert a szerencsétlenségtől és a betegségektől. Magyarországon a kenyér a család jólétét, bőségét, termékenységét szimbolizáló és biztosító alapvető táplálék, általában valaminek a kezdetekor kap szerepet.

Közép-Európában szokás, hogy a Szentatyának kenyeret sütnek. Kenyérrel és sóval fogadták 2021-es szlovákiai látogatásakor a pozsonyi repülőtéren, ez a szokás ugyanis a szláv népeknél nagyon elterjedt.

Ferenc pápa hazájában kiemelt Szent Kajetán kultusza, akit Argentínában a kenyér és a munka védőszentjeként tisztelnek: a munka, amely lehetővé teszi, hogy kenyeret vigyünk haza, méltóságot ad, illetve az otthonnal és a földdel együtt az emberi jogok alapját jelenti. A munka gyümölcsét, a kenyeret hazavinni méltóságot ad az ember számára – üzeni az évről évre megült ünnep.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír