Fülöp-szigetek – Magellán keresztje és az Eucharisztikus Világkongresszus logója

Kitekintő – 2016. január 26., kedd | 12:43

Január 24. és 31. között rendezik a Fülöp-szigeteki Cebuban az 51. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. Török Csaba teológus helyszínen írt jegyzetét olvashatják Magellán keresztjéről és az Eucharisztikus Világkongresszus logójáról.


A cebui városháza előtti téren áll egy nyolcszögletű építmény, amelyben egy fafeszületet láthatunk: ez Magellán keresztje, a Fülöp-szigetek megtérésének szimbóluma. Az épület mása, benne a kicsinyített kereszttel, ott áll az 51. Eucharisztikus Világkongresszus fő csarnokában, külön emelvényen, amelyet a négy evangélista képe díszít. Jelzi a hit örökségét, a hagyományként kapott evangéliumot, utal a szigetállam megtérésének közelgő 500. évfordulójára, de figyelmeztet is az evangélium megélésének és hirdetésének küldetésére – ez a kongresszus egyik központi szimbóluma.

A Föld körülhajózására útnak indult, Magellán által vezetett expedíció 1521-ben érkezett meg Cebu szigetére, annak azonos nevű fővárosába. Az indiai származású uralkodó jóindulattal fogadta az európaiakat, s nem sokkal kikötésük után feleségével, lányával és nyolcszáz főemberével együtt megkeresztelkedett. A hagyomány szerint ekkor állított fel a nagy felfedező egy fából készült feszületet a főtéren.

A harmonikus kezdetet nehéz idők követték. Magellánt a szomszédos Lapu-Lapu szigeten megölték a bennszülöttek (ma itt van Cebu repülőtere és a nagyvárosi agglomeráció egyik legszebb fövenyes strandja), a csapat nélküle hajózott vissza az Óvilág felé. A helyi villongások és harcok elpusztították a királyi fővárost is. Amikor 1565-ben visszatértek a spanyolok, hogy elkezdjék kiépíteni gyarmati uralmukat, akkor a 44 évvel korábbi partraszállás helyén romokat, üszkös fákat találtak.

A Miguel López de Legazpi konkvisztádor vezette csapat azonban három dologra is ráakadt kutakodása közben, ami kivételes értékkel bír a filippínó katolikusok számára mind a mai napig. A hagyomány szerint fellelték Magellán keresztjét, ám ez nehezen igazolható. Ami biztos, a mai kápolna közelében, egy romba dőlt házban ráakadtak a Santo Niño (Kis Jézus) szobrára – úgy tartják, ezt a frissen megkeresztelkedett királyné ajándékozta Magellánnak, ám a portugál felfedező halála után ott maradt Cebuban, majd a romok alá temetődött, ahol majd’ két generációval később megtalálták a spanyolok. Végül a sziget lelkipásztori ellátásában oroszlánrészt vállaló, az első helyi püspököket adó ágostonos rend templomában helyezték el.

Itt idővel szép bazilikát emeltek, s a zarándokok számára szabadtéri oltár, imahely is épült. A harmadik fontos emlék az első keresztény cebui király sírjának felnyitásakor került napvilágra: a jól mumifikálódott test egy szenvedő Krisztus-szobrot ölelt – így temették el a mélyen hívő uralkodót. A szobor szintén a népi jámborság kedves emléke lett.

 

Magellán legendás keresztje idővel Cebu, sőt a Fülöp-szigetek megtérésének szimbólumává nemesedett (a mai fővárost, Manilát csak később alapították meg a spanyolok). A helyi papság ápolta ezt az emléket, így épült fel 1725-ben a kis kápolna. Idővel az építményt is átalakították, újraemelték, a benne lévő kereszt is későbbi másolat – mégis emlékeztet mindenkit arra, hogyan érkezett meg az evangélium a világnak ebbe a szegletébe, s hogy az őslakosok közül sokan milyen szeretettel fogadták már az első pillanatban az új hitet.

Sajnálatos módon adódott példa erőszakos térítésre, fegyveres elnyomásra, gonoszságra és visszaélésekre is – ugyanakkor Magellán keresztje nem engedi elfelejtenünk, hogy a filippínó katolicizmus történetének csodálatos, fényes lapjai is vannak, amelyek reményt nyújtanak mindenki számára az új evangelizáció korában, amikor arra kapunk meghívást, hogy – II. János Pál szavai szerint – ugyanazt az ősi, talán a történelem viharaiban ledőlt keresztet ismét felegyenesítsük, újra a világ elé állítsuk. Ennek útja a keresztből fakadó remény felszítása, az eucharisztikus hit elmélyítése, valamint a valóság evangélium általi megtisztítása. Ezt az utat pedig mindig a keresztre feszített és feltámadott Krisztus örömének és a hívek élő tanúságtételének kell kísérnie – erre emlékeztet az 51. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szimbóluma is.

* * *

Az 51. Eucharisztikus Világkongresszus logójának elkészítésére pályázatot írtak ki, amelyet végül a 19 éves Jason Jaluag nyert meg, aki a Cebu szigetén található Mandaue Cityben lakik, és művészeti tanulmányokat végez. Alkotásának minden eleme szimbolikus jelentéssel bír.

A jelképek felfejtését a kehely fölötti félköríves alakzattal kezdhetjük. Ez a Szentostyára utal, de színével és vonalaival idézi a Napot is, amely a Fülöp-szigetek fő szimbóluma, elválaszthatatlan a filippínó identitástól, valamint a napfényben rejlő reménységtől. A logón hét sugár tör elő belőle: a Szentlélek hét ajándéka. Mindez együtt a kehellyel, középen a kereszttel az Oltáriszentség szimbóluma. A kehely kupáján feltűnik még a jól ismert IHS rövidítés, ami itt sajátos jelentőségre tesz szert: Cebu spanyol neve ugyanis Villa de Santísimo Nombre de Jesús (Jézus legszentebb nevének városa) volt.

Az eucharisztikus jelképektől balra egy hajó látható: utal ez a szigetek közötti közlekedés mindenki által használt eszközére, ezzel együtt az evangélium megérkezésére és átadására, az egész egyházra is. A hajó s a benne lévő három emberfigura színe szintén jelképes. A zöld a remény színe, amely a legnehezebb helyzetekben is újra kihajt. A sötétkék a hit színe – ebbe kapaszkodik bele a két másik alak. Leghátul a piros ember látható: ő jelzi a szeretetet, amely a hit és a remény hajtóereje. A csónak világoskékje mennyek felé tartó zarándoklásunk szimbóluma.

Fotó: Wikipédia

Török Csaba/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria