Futó Károly: Jézussal a szeretet útján

A szerző azt állítja, Jézus igazi lényege éppen az, amit nem tudunk róla. Tökéletesen majd csak a túlvilágon fogjuk Őt megismerni, de már itt is arra kell törekednünk, hogy minél jobban megtapasztaljuk végtelen jóságát.

A teológus szerző rámutat: Jézusnak a szenvedése az, ami legközelebb van az ember kicsinységéhez, ennek révén vagyunk képesek arra, hogy megértsük értünk hozott áldozatát. Azt a csodát, hogy Krisztus az egész világ Teremtője, Ura, enélkül nem tudnánk felfogni. A mindenséget teremtő Isten azért küldte egyszülött Fiát a földre, hogy „hírt adjon Önmagáról, megmutassa szándékát az emberekkel kapcsolatban, s ráébresszen bennünket arra, hogy Neki születtünk, miatta élünk, az Ő szeretetében valósulunk meg igazán”. Jézus Krisztus azért jött el közénk és öltött emberi alakot, hogy felismerjük Isten végtelen hatalmát, és azt, hogy a létezésünk ajándék, ami felelősséggel is jár, s hogy megértsük: „földi életünk csak egy röpke pillanat, a végső cél az üdvösségünk”.

Futó Károly kifejti, hogy ma is rengeteg szűk látókörű ember van, akik – akárcsak a Jézus korabeli farizeusok és írástudók – csak azt veszik észre, ami emberi szemmel látható, a tárgyakat, a személyeket, a természeti tájakat. Szív és lélek szükséges ahhoz, hogy meglássuk a megtapasztalhatón, az érzékelhető dolgon túli valóságot is. „A valódi értékeket, a jóságot, az igazságot, Isten végtelen szeretetét és irgalmát.”

Jézus a valódi szabadságot hozta el a számunkra. A kérdésre – Mi használ az embernek? – egyértelmű választ adott: „Ha a teremtő és mindenható Istent imádja. Ha a szüleit tiszteli, szereti. Emellett szereti önmagát is, nem lesz alkoholista, nem káromkodik, semmi olyat nem tesz, amivel kárt okoz saját lelkének. Nem tönkreteszi, hanem fölemeli, nemesebbé teszi a környezetét.”
A könyv írója kiemeli: Jézus minden területen mintát adott nekünk, hogyan éljünk Istennek tetsző életet. Minden helyzetben követhetjük őt. Ha dühösek vagyunk vagy neheztelünk valakire, mert megbántott bennünket, jusson eszünkbe, hogy Jézus megbocsátott a vétkezőnek, és még a keresztfán is azt kérte mennyei Atyjától, bocsásson meg gyilkosainak és az őt gúnyolódóknak. „Jézus kivétel nélkül mindenkit szeretett, megbocsátott mindenkinek, és aki megismeri Őt, igyekszik ebben is követni.”

A szerző nem él hamis illúzióban, a világ általános állapotát látva – a rengeteg gyűlölködés, háborúskodás, az erőszak terjedése – szomorúan állapítja meg, hogy a kétmilliárd kereszténynek talán öt-hat százaléka él valóban Krisztus tanításának szellemében. Isten szemében az az igazi szeretet, amikor hasonlítunk Jézushoz. Ehhez nem kell csodákat tennünk, elegendő, ha megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, ha kiűzzük a szívünkből a harag, a gyűlölködés minden formáját. „S ha mindezt őszintén tesszük, hitelesen hirdethetjük Krisztus tanítását. A kereszténységet nem megjátszani kell, hanem belülről fakadó tettekkel megmutatni.” Isten nem vár el tőlünk lehetetlen dolgokat, csupán annyit, hogy kihozzuk magunkból mindazt, amire a nekünk juttatott talentum képesít bennünket. Élhet valaki Krisztusnak tetsző életet akkor is, ha analfabéta, ezzel szemben egy tudós elme is tékozolhatja magát, ha a tudását nem Isten dicsőségére használja. „Az alázatosság hatalmas dolog a jó Isten szemében.”

Futó Károly figyelmeztet, hogy a szeretet nem érzelem kérdése. Idéz János evangélista első leveléből: „Abból tudjuk meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogy szeretjük az Istent, és megtesszük parancsait” (5,2). Ennek a mintájára mondhatjuk: ha valaki megteszi embertársának azt, amire annak az adott pillanatban a legnagyobb szüksége van, akkor szereti. Ám az igazi szeretet a felebarát iránt nem hangulat kérdése – nem mondhatjuk azt, hogy most éppen nincs kedvem, tehát nem szeretem –, hanem annak belátása: ha a másiknak szüksége van rám, segítek neki. „Ha beteg, ápolom, gondoskodom róla. Ha éhes, enni adok neki. Ha szomorú, megvigasztalom. Az igazi szeretet nem azt nézi, hogy nekem mihez van kedvem, hanem hogy a másiknak mire van szüksége.” A szeretet gyakorlása sokszor azért olyan nehéz, mert tele vagyunk előítéletekkel, így a számunkra nem szimpatikus embereknek nem szívesen segítünk, akkor sem, ha rászorulnak erre. Krisztus ebben is példát mutatott nekünk, válogatás nélkül segített azokon, akik szükségükben hozzá fordultak, pedig pontosan tudta, hogy kiben mi lakozik, ki a jó és ki a rossz ember. Mégis, szavai mindenkire, hívőre és hitetlenre egyaránt vonatkoznak: „Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket” (Mt 11,28).

A kötet szerzője tényként állapítja meg, hogy a világ önző, és pontosan az ellenkezőjét teszi annak, amit Isten kíván tőlünk. Ezzel szemben az igazi tanító Jézus, aki a tökéletességre hív bennünket. Ezt elérni nagyon nehéz – de Jézus sem ígért soha olyat, hogy könnyű lesz –, mindennapi küzdelem szükséges hozzá és az Úr kegyelme. A teljességet csak úgy érhetjük el, ha nem csupán magunkkal foglalkozunk, hanem mindenben követjük Isten akaratát, és az Úr szeretetében élünk. Ez azt jelenti, hogy senkinek nem kell félnie a másiktól, mert Isten egyetemes szeretete mindenkire kiterjed, kivétel nélkül. „S akkor együtt szeretjük Istent, embertársainkat és magunkat.”

(Szent Gellért Kiadó, 2015)

Bodnár Dániel/Magyar Kurír