Gábor Csilla székfoglaló előadást tartott a Szent István Tudományos Akadémián

Az alábbiakban Gábor Csilla „Ó, kolozsváriak, kolozsváriak, miért nem nyitjátok fel egyszer szemeteket?” – Történelemteológia és szentírásmagyarázat Káldi Márton prédikációiban (1623, 1626) című székfoglaló előadásának rövid összefoglalóját adjuk közre.

Az előadás visszanézhető az akadémia YouTube-csatornáján.

Az utóbbi évek egyház- és irodalomtörténeti kutatásai a jezsuiták kora újkori magyarországi működésével kapcsolatban is számos új információval, összefüggéssel gazdagították tudásunkat, de még jócskán vannak további feltáratlan területek, ismeretlen szövegek.

Káldi Márton (1568–1632) a bibliafordító Káldi György testvérbátyja, Pázmány Péter kortársa, maga is jezsuita szerzetes. Életpályájáról, tevékenységének helyszíneiről a rendtörténeti forrásokból számos információ kinyerhető: különféle beosztásokban működött többek között Gyulafehérváron, Kolozsvárott, Kassán, Brünnben, Bécsben, a Szepességben.

Prédikációszerzői tevékenységéről az irodalomtörténeti kutatásnak korábban nem volt tudomása. Néhány évvel ezelőtt a gyulafehérvári Batthyaneumban rátaláltam az 1623-ban összeállított, az évközi idő vasár- és ünnepnapjaira írt kéziratos prédikációira, majd a budapesti Egyetemi Könyvtárban őrzött, a szentek ünnepeire írt beszédeket tartalmazó, 1626-ban lezárt gyűjteményt is alkalmam volt behatóan tanulmányozni.

A szövegek gondos felépítése, nyelvi ereje okán fontos, hogy e prédikációknak helyet találjunk a kora újkori irodalomtörténeti kánonban. A tiszta, rendezett kéziratok kiadásra történő előkészítést sejtetnek, a beszédek azonban tudomásunk szerint nem jelentek meg nyomtatásban.

Az előadás a két kéziratot mutatja be és helyezi el a 17. század első felének irodalom- és lelkiségtörténeti folyamataiban, figyelve a szövegek jellegzetes és következetesen jelzett kéttagú szerkesztésmódjára: a tudós bibliamagyarázattal megalapozott, többnyire árnyalt dogmatikai tanításra, amelyet mindenkor valamely erkölcstani kérdés körüljárása követ.

A beszédek jellegzetes, a szerkesztésmódra utaló mondata: „De lássunk az evangéliomhoz, melynek először bötűjét magyarázom meg, és oszton egynehány tanúságot adok mind erkölcsünknek megjobbítására hasznost, s mind hitünknek megerősítésére.” A teológiai tanítás esetenként a protestáns nézetek cáfolatát is jelenti, így e prédikációkban vissza-visszatér a polémia: amikor a vitázó részeket vizsgáljuk, az érvelés eszközeire valamint a különböző felekezetek közötti megértés felületeire és akadályaira érdemes figyelnünk.

Az elemzés külön kitér a beszédeknek az aktuális történelmi-politikai helyzetekre adott reflexióira: Káldi Márton több prédikációban is foglalkozik a magyarság katasztrofálisként bemutatott jelenével, amelyet szembeállít a dicsőséges múlttal, a romlást pedig a nemzet bűneivel és Isten iránti hűtlenségével magyarázza.

Helyzetleírásaiban Káldi Márton gyakran a Szentírás történeti illetve prófétai könyveinek a nemzeti bűn és nemzeti büntetés logikájára épülő elbeszéléseit imitálja, a romlás okait kereső eszmefuttatásoknak tehát van egy hangsúlyos biblikus és teológiai beágyazottsága – ebben bizonyos értelemben a protestáns gyökerű, úgynevezett wittenbergi történelemszemlélet hagyományához kapcsolódik.

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír