Gabriele Amorth: Egy ördögűző tapasztalatai

Gabriele Amorth atya állítja: az ördögűzés egy egyéni ima vagy rituálé, amely „néhány perctől” egészen „sok óráig” terjed. Könyvének megírásában az a cél vezette, hogy az érdekeltekkel megossza tapasztalatainak gyümölcsét, amelynek jelentős része az előszót jegyző Candido Amantinié.

Gabriele Amorth ördögűző szolgálata hivatalosan csak 61 éves korában kezdődött, amikor 1986-ban váratlanul kinevezték a Római Egyházmegye ördögűzője, Candido Amantini atya asszisztensének. Amikor Candido Amantini 1992-ben meghalt, Amorth atyát nevezték ki utódjának. Az ezt követő években „vatikáni ördögűzőként”, „Róma fő ördögűzőjeként” emlegették. Gabriele Amorth könyvének megírásával elsősorban az ördögűzőknek és paptestvéreinek szeretett volna szolgálatot tenni, mert vallja: ahogyan minden általános orvosnak tudnia kell, hogy betegét milyen szakorvoshoz küldje, ugyanígy egy papnak is kell némi tudással rendelkeznie ahhoz, hogy eldönthesse: egy adott személynek ördögűzőhöz kell-e fordulnia. Állítása szerint az általa végrehajtott ördögűzések közül csak körülbelül száz történt démoni megszállás miatt.

Amorth atya sajnálattal állapítja meg és aggasztónak tartja, hogy az Egyházban nem mindenki hisz a sátán létezésében. Pedig az ördög is Isten teremtménye. Az ördögökre számos evangéliumi szakasz vonatkozik. Krisztus keresztje révén megdöntötte a sátán birodalmát, és helyreállította Isten országát. A gerazai megszállottak így kiáltanak: „Mi bajod velünk, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?” (Mt 8,29). „Ez világosan mutatja, hogy a sátán hatalmát Krisztus később töri meg. Ezért áll még fenn és fog még fennállni az üdvösség beteljesedéséig”, mert ahogyan a Jelenések könyve írja, akkor „taszítják le testvéreink vádlóját” (12,10). Gabriele Amorth kiemeli: Krisztus központi szerepének fényében tisztán láthatjuk Isten tervét, aki minden dolgot jónak teremtett. Ugyanakkor világosan látjuk a sátán művét is, aki az ellenség, a vádló és a kísértő, és akinek a sugallatára megjelent a világban a rossz, a fájdalom, a bűn és a halál. „Így állítja helyre Krisztus saját vére árán Isten megváltó tervét” – írja a szerző, ám hozzáteszi: világosan áll ekkor elénk a sátán hatalmának mibenléte. Jézus „a világ fejedelmének” nevezi (Jn 14,30). Szent Pál úgy mutat rá, mint „e világ istenére” (2Kor 4,4). János azt állítja: „az egész világ a gonosz hatalma alatt áll” (1Jn 5,19). Világ alatt itt azt kell értenünk, ami szembeszáll Istennel. A sátán volt a legragyogóbb angyal, s ő lett a leggonoszabb ördög és az ördögök fejedelme.

Gabriele Armoth felhívja a figyelmünket: világosan kell látnunk, hogy a rossz, a fájdalom, a halál, az örök kárhozat, vagyis a véget nem érő szenvedés nem Istentől van. Felidézi: egy nap Candido Amantini ördögöt űzött, és az exorcizmus végén ironikusan szólt a gonosz szellemhez: „Menj innen, az Úr úgyis készített neked egy jól fűtött lakást!” Mire az ördög azt felelte: „Te nem tudsz semmit! Nem Ő (az Isten) készítette a poklot, a mi művünk az. Neki eszébe sem jutott.” Amorth atya hasonló helyzetben megkérdezett egy ördögöt, közreműködött-e a pokol készítésénél, és ő így válaszolt: „Mindnyájan építettük.”

A Vatikán ördögűzője arra is felhívja a figyelmünket:

Krisztus központi szerepe a teremtés tervében és helyreállításában azt jelenti: csak az Ő nevében üdvözülhetünk. Csak az Ő nevében győzhetjük le a sátánt, csak vele szabadulhatunk meg attól, aki üdvösségünk ellensége.

A világban a Krisztus által legyőzött sátán küzd Krisztus követői ellen. A harc „a sötétség hatalmai ellen… az Úr tanítása szerint az utolsó napig fog tartani” – írja a II. Vatikáni Zsinat Gaudium et Spes (Öröm és Remény) kezdetű lelkipásztori konstitúciója.

Amorth atya arra is figyelmeztet bennünket, hogy a Szentírás valóban úgy szól az angyalokról és ördögökről (különösen a sátánról), mint szellemi lények, de személyesek is: van értelmük, akaratuk, szabadságuk és vállalkozó kedvük. „Teljesen tévúton járnak azok a modern teológusok, akik a sátánt a rossz elvont fogalmával azonosítják: ez már eretnekség, nyilvánvalóan szemben áll a Bibliával, az atyák tanításával és az Egyház tanítóhivatalával.”

Gabriele Amorth arra is kitér, hogy napjainkban az ördögtől való megszállottságot össze lehet keverni a pszichikus problémákkal. Nehéz megkülönböztetni az ördöngöst az elmebetegtől. A gyakorlott ördögűző mégis képes erre, jobban, mint a pszichiáter, mivel előbbi minden lehetőséget szem előtt tart, míg utóbbi az esetek többségében nem hisz az ördögtől való megszállottság lehetőségében, és ezért nem veszi tekintetbe ennek eshetőségét. A negatív jelenségek, vagyis

az ördögi befolyás öt területen szokta megtámadni az embert, az ok súlyosságától függő mértékben: egészségében, érzelmeiben, üzleti életében, életkedvében és a halál utáni vágyakozásban. Amit nagyon fontos tudatosítani, hogy a sátán mindig a leggyengébb ponton támad.

Amorth atya az exorcizmus során legtöbbször Jézus Krisztus nevét hívta segítségül, de szentek égi közbenjárásáért is gyakran fohászkodott. A leghatalmasabb közbenjáró a Szűzanya. „Ó, amikor a Szűzanyát hívja segítségül az ember! Egyszer azt is megkérdeztem a gonosz lélektől, miért fél jobban, ha a Szűzanyát szólítom, mint ha Jézus Krisztust. Azt felelte, azért, mert jobban megalázza, ha egy ember győzi le, mint ha Krisztus.”

Gabriele Amorth atya az ördög közösségre gyakorolt hatását rendkívül súlyosnak nevezi. Ezért is beszélt róla különös hangsúllyal az időközben szentté avatott két pápa, VI. Pál és II. János Pál – emlékeztet Amorth atya. Leszögezi: „A sátán a mi legádázabb ellenségünk, és az is marad az idők végezetéig. Ezért arra használja értelmét és hatalmát, hogy meggátolja Isten tervének érvényesülését, vagyis a mindnyájunknak szánt üdvösséget. A mi erőnk Krisztus keresztje, az ő vére, az ő sebei, valamint az ő szavai és Egyháza iránti engedelmesség.”

A könyvet Domokos György fordította.

Gabriele Amorth: Egy ördögűző tapasztalatai
Ecclesia Kiadó, 2023

Fotó: Aleteia; ABCNews

Bodnár Dániel/Magyar Kurír