„Garázshittan” Ferenc pápával: Az idősek a bölcsesség, a gyermekek a remény

Ez alkalommal nem egy plébániai teremben, hanem egy társasház garázsa mellett, falak, fák és kúszónövények között jött létre a harmadik „imádság iskolája” találkozó, a 2025-ös szentévre készülve. Középre egy karosszéket helyeztek az előkelő vendégnek; vele szemben pedig székeket a rendhagyó hittanóra résztvevőinek. Családok, kisgyerekek, fiatalok, a közeli Svéd Szent Brigitta-templom plébániai közösségének tagjai, nagyszülők, szenegáli bevándorló asszonyok vettek részt a pápával való váratlan találkozáson, valamint egy ortodox férfi és a XIV. lakókerület, Palmarola vezetője.

Ferenc pápa a család kihívásairól, nehézségeiről, szépségeiről, az Egyház és a társadalom számára benne rejlő lehetőségekről beszélt a mintegy háromnegyed órás „prédikációjában” – ahogy ő maga nevezte tréfásan.

Védjük a családot, amely oxigén a gyerekneveléshez

– emelte ki a Szentatya. – Persze vannak veszekedések, viták, olykor különválás. Viharok, amelyek azonban ne keserítsenek el. Normális, ha a szülők veszekednek, de legyen lehetőség kibékülni, mielőtt véget ér a nap, mert szörnyű a mindennapos hidegháború” – fogalmazott a pápa. Ezt többször is elismételte, emlékeztetve a három egyszerű, de annál lényegesebb kulcsszóra, amitől működik egy kapcsolat: „bocsánat”, „kérem” és „köszönöm”. Akár olyan egyszerű köszönet, mint: „Köszönöm, hogy ilyen finom vacsorát főztél...” Ahova pedig nem érnek el a szavak, elég egy apró gesztus, hogy kibéküljünk, és másnap újrakezdjük.

Ezek az apró, hétköznapi lépések főként a kisgyerekeknek fontosak. „A gyermekek figyelnek bennünket – idézte Ferenc pápa Vittorio De Sica 1944-es filmjének címét. Hozzáfűzte:

A gyerekek figyelik az apát és az anyát, és szenvednek, amikor látják, hogy nem jönnek ki egymással.

A pápa az elvált szülők lelkére kötötte, hogy soha ne mondjanak rosszat a másikról, hanem neveljék tiszteletre a gyerekeiket.

A közeli plébániaközösséghez tartozó négy fiatal azt a kérdést tette fel a Szentatyának, hogy miként lehet ma növelni a hitet. „Az egyedüli út a tanúságtétel” – válaszolta Ferenc pápa. A fiatalokra pedig fontos küldetést bízott: „A ti felelősségetek előrevinni a történelmet”, úgy, hogy közben ne maradjanak a földön „elesve”. Ez az egyik szép dolog a fiatalokban, hogy újra felállnak. „Mindannyian elesünk az életben, a lényeg az, hogy ne maradjunk a földön akkor sem, ha elcsúszunk.”

A találkozón az egyik férfi elmondta, hogy nagyobb templomot szeretne a környéken, ahol a városnegyed minden lakója találkozhat egymással. Ennek kapcsán szó volt az Egyházról mint a személyek közösségéről – nemcsak istentiszteleti helyként, amely Rómának ezen a részén kevesebb van, mint másutt.

Az egyik asszony háláját fejezte ki a pápának. Elmondta, hogy a gyermekek világnapja óta Ferenc pápa beszédeiből „az, ami hozzánk eljut, olyan, mint egy apa, aki húzza előre a nagy közösséget az apró dolgokban, a valós dolgokban. Itt látni a pápát, egy téglafal előtt a legmeghatóbb… Holnap lesz a plébániai ünnep, mindig beesik az eső, nincs is leaszfaltozva, de kit érdekel, akkor is megtartjuk. A Szentatya jelenléte azt érezteti velünk, hogy része a mi közösségünknek”.

Mosoly és taps fogadta a pápa szavait, aki a közösség szóhoz kapcsolódva megállapította: „Az Egyház a közösségben születik.” Aztán újra visszatért a felhíváshoz, hogy ne hanyagolják el az időseket, és gondoskodjanak a gyerekekről. „A két végpont… Egy olyan plébánia, ahol nem hallgatják meg a gyerekeket, és ahonnan kitörlik az időseket, nem igazi keresztény közösség. Ne feledjétek, az öregek az emlékezet, a gyerekek pedig az ígéret. (…) Ne feledkezzetek el az öregekről, akik Isten népének az emlékezete” – hangsúlyozta a Szentatya, majd hozzátette:

Igaz, hogy az öregek unalmasak, sőt unalmasak vagyunk. Mindig ugyanarról beszélnek: a háborúról, és így tovább.... de nagy gyöngédség van bennünk.” A gyerekek pedig „értenek a gyengédség nyelvén”.

A gyerekek kapcsán két édesapa – közülük az egyik ikergyermekeivel volt jelen a találkozón –, megkérdezte a pápát, hogyan lehet megtartani a hitet ezekben a nehéz időkben, és hogyan tartsák a gyerekeiket közel az Egyházhoz a bérmálás után is, amely a „búcsú szentsége”. „A tanúságtétellel – hangzott a válasz. – Elsősorban azzal, ami a családban születik. Az első tanács, hogy

a szülők között legyen szeretet, mert a gyerekeknek érezniük kell, hogy anya és apa szeretik egymást. Ha veszekednetek kell, ne a kicsik előtt tegyétek, fektessétek le őket, aztán veszekedjetek, amennyit akartok”

– tanácsolta Ferenc pápa.

Szintén alapvetően fontos a párbeszéd a gyerekekkel. „Sose hagyjátok abba a beszélgetést velük!” A nevelés párbeszéddel történik, sose hagyjátok magukra őket, ne botránkozzatok meg, ne gyakoroljatok rájuk nyomást, hagyjatok nekik szabadságot. Így lehet szabadságra nevelni.

Értessétek meg velük, hogy mindenről lehet beszélni. Mindenről.

Az élet dolgait otthon tanulják meg, ne pedig másoktól, akik ki tudja, mit tanítanak” – hangsúlyozta a pápa.

A találkozó végén Ferenc pápa egyenként köszöntött minden jelenlévőt, rózsafüzért osztogatott nekik, közös fotók készültek. A Szentatya egy képet ajándékozott a plébániai családoknak, amely Szűz Máriát ábrázolja a gyermek Jézussal. „Így az épületben őrizhetitek a képet”, kézzelfogható emlékként egy olyan találkozóról, amelyről az itt lakók biztosan nem is álmodtak.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír