Gázában feléledt a remény Izrael és a Hamász megállapodása után

„A hivatalos közleményt kövesse a megvalósítás. Szeretném remélni, hogy vasárnaptól valóban megkezdődik a túszok és a foglyok kiszabadítása, és hogy innentől kezdve elindul a stabilizáció – minden bizonnyal hosszú – útja, amely újra élhetővé és egyúttal kormányozhatóvá teszi Gázát” – mondta Francesco Patton szentföldi kusztos a SIR hírügynökségnek, kommentálva az Izrael és a Hamász között létrejött megállapodást a tűzszünetről, valamint az izraeli túszok és palesztin foglyok szabadon bocsátásáról.

Olyan megállapodás ez, amely szerinte „új lendületet kapott Donald Trump megválasztásával. Meglátjuk, hogy ez az irányváltás az izraeli kormány szintjén is új politikai szakaszt jelent-e”. Úgy érzi, „fontos, hogy ebben a szakaszban a két szemben álló fél ne maradjon magára.

A nemzetközi közösségnek, amely a háború e hosszú hónapjai alatt feltűnően távol maradt, most mindenki számára világossá kell tennie, hogy még mindig létezik, és képes konstruktívan fellépni”.

Francesco Patton arra is figyelmeztet, hogy „a gázai tűzszünet nem adhat okot arra, hogy Ciszjordániát új Gázává tegyék”. Szavai figyelmeztetésként szólnak a jelenleg Ciszjordániában aktív radikális palesztin csoportokhoz, akiket arra kér, tanuljanak abból, ami Gázában történt a háború hónapjaiban. Abban reménykednek az emberek, hogy „a gázai tűzszünet hatása Ciszjordániában is pozitív irányba mutat”.

A kusztos az izraeli túszok családjairól is beszélt: „A megállapodás megnyithatja a reményt, miután hosszú hónapokig meghiúsult minden olyan kísérlet, amely ezeknek az embereknek a kiszabadítására irányult. De fontos lenne az is, hogy az érintett felek ebből a szörnyű és nagyon fájdalmas ügyből megtanulják, hogy nem mehet így tovább, mert ha így folytatják, az azt jelenti, hogy újabb szenvedéssel tetézik a szenvedést, újabb félelemmel a félelmet, és újabb bizonytalansággal a bizonytalanságot a jövővel kapcsolatban.

Ha mindenkinek jövőt akarunk biztosítani, akkor az egyetlen kiút ebből a helyzetből egymás kölcsönös elfogadása. Ezt mondták a túszok családjai is,

gondolok itt Rachel Goldberg-Polin, a gázai fogság idején megölt túsz, Hersh édesanyja, valamint sok Izraelben élő, gondolkodó ember vallomására. Ez azoknak az embereknek a realitás talaján kialakult álláspontja, akik a szenvedésből egy másfajta gondolkodást érleltek ki magukban: a közös és elismert szenvedésből út vezethet a kölcsönös elfogadáshoz.”

A megállapodás fontos eleme a Gáza lakosságának nyújtott humanitárius segély. Ezzel kapcsolatban Francesco Patton figyelmeztet annak veszélyére, hogy „a segélyek fegyveres bandák fosztogatásának és lopásának célpontjaivá válnak. Ennek elkerülése érdekében szükséges, hogy Gázában legyen valamiféle kormányzás, minimális struktúra a közigazgatás és rendőrség szintjén. A lakosság – mutatott rá a kusztos – „a végsőkig kimerült, ezért kell lennie valakinek, aki nem csak engedélyezi a teherautók bejutását, hanem el is kíséri őket, és gondoskodik a teherautók által hozott javak rendezett elosztásáról. Egy ilyen fázisban ez az ENSZ vagy a libanoni UNIFIL mintájára működő nemzetközi szervezetek lehetnek, amelyek képesek elnyerni a lakosság bizalmát, és megakadályozni, hogy a tűzszünetet szabotálják azok, akik az egyik vagy másik oldalon még mindig nem értették meg, hogy meg kell változtatni a rendszert”.

Ünneplés kezdődött Gázában a Hamász és Izrael között az USA, Katar és Egyiptom közvetítésével létrejött tűzszüneti megállapodás bejelentése után. Sok palesztin – különböző ügynökségek jelentése szerint – az utcára vonult ünnepelni. Emberek tömegei gyűltek össze a Deir el-Balah-i al-Aksza kórház előtt, valamint a palesztin enklávé más területein.

Örültek a Szent Család-plébánián is, amely az egyetlen katolikus plébánia az övezetben, ahol mintegy ötszáz menekültet fogadtak be. A plébános, Gabriel Romanelli atya január 15-én megerősítette a SIR-nek: „Itt Gázában mindannyian nagyon boldogok vagyunk. Az emberek kezdik táplálni magukban a reményt, hogy visszatérhetnek az otthonaikba – akiknek még megvan az otthonuk –, megnézhetik, mi maradt meg, felmérhetik, hogyan lehet újjáépíteni és újrakezdeni. Ez mindenki számára azt jelenti, hogy visszatérhetünk az életbe, ahol nem a repülőgépek, a bombák, a harcok és az erőszak állandó rémálmával kell szembenéznünk.

Mindenki bízik abban, hogy a fegyverszünet kitart, bár tudjuk, hogy ez egy nagyon hosszú és bonyolult út lesz.

A megállapodás bejelentésekor imádkoztunk a békéért, és holnap reggel hálaadó szentmisét fogunk tartani a fegyverszünetért, és békét kérünk mindazok számára, akik az emberek szenvedésének enyhítésén dolgoznak.

Köszönetet mondunk mindazoknak a millióknak világszerte, akik tesznek ezért, és akiket ezért Isten fiainak mondanak.”

Forrás és fotó: AgenSIR

Magyar Kurír
(tzs)