Giotto di Bondone: Szent Ferenc élete freskósorozat 6.

A három társ legendája így írja le Ferenc élményét:

„(…) a Keresztrefeszített képe előtt buzgó imádságba merült. És íme, a feszület megszólalt, s jósággal és szelídséggel ezt mondta neki: »Ferenc, nem látod, hogy házam omladozik? Menj tehát és javítsd meg nekem!«”

Szent Ferenc készségesen engedelmeskedve a felhívásnak, a roskadozó templomot elkezdte újjáépíteni. Az életrajzírók hozzáteszik, hogy küldetése tulajdonképpen az Egyház megújítására vonatkozott, amit ő csak a későbbiekben értett meg. A jelen kor szemüvegén keresztül teljesen világos számunkra, hogy ez utóbbi volt Szent Ferenc igazi küldetése.

Giotto a jelenetet egy romos templomba helyezi, amely a San Damiano. A hiányzó falrészek betekintést engednek a jelenet bensőségességébe. A kereszt a szentélyben helyezkedik el, az oltár mögött, és szemmagasságban Ferenchez viszonyítva. Ferenc karja kitárt, így befogadásra kész Isten üzenete iránt. Rózsaszín ruhája az örömet jelképezi, amelyet az esemény gyújtott a szívében. Mivel nem szerzetesi ruhában van, feltételezhető az életrajzhoz képest kezdeti esemény. A szentély apszisának kékes-zöldes árnyalata a földet juttathatja eszünkbe.

Szent Ferenc ezen története minden Istennek szentelt ember hivatását idézi elénk, akiket megszólított az Úr, és válaszoltak erre a hívásra. Ferenchez hasonlóan ők sem tudták, hogy tulajdonképpen mire is szól a küldetésük, ennek ellenére tették azt, amire a szívük és a körülmények hívták őket.

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír