Az alkotáson azon jelenet tárul elénk, amikor Szent Ferenc nyilvánosan lemond örökségéről, és a radikális Krisztus-követés útját járja. Ezen cselekedet erőteljes szimbolikus mozzanataként leveti minden ruháját és átadja atyjának, akit ezután a mennyei Atya vált fel az életében. A cselekedetét az Egyház képviselője, a püspök elfogadja és oltalmába veszi azáltal, hogy palástjával betakarja.
Ferenc ezen cselekedete kiemeli őt a világból, és az Istennek szenteltek útjára lép. A művész ezért már Ferencet a kléruscsoport élén helyezi el a festményen, aki nemcsak a világi csoporttal szemben foglal helyet, de egyúttal felfele mutat és tekint. A gesztusát az égből lenyúló Atya keze fogadja és megáldja. A kettészakadt tömeg elválását a háttérben lévő két épület közötti üresség is hangsúlyozza. Itt egy végérvényes szakításnak lehetünk tanúi, mely visszafordíthatatlan. A Szent Ferencet takaró palást színe, a kék szintén Isten jelenlétének a szimbóluma, amely kontrasztot képez a többi szereplő ruhájának és az épületeknek a meleg tónusával. A világiak csoportjának élén Ferenc apját láthatjuk, akit visszafog a mögötte álló férfi. A püspök védelme ebben az esetben Ferencet sérthetetlenné teszi, az Istenhez való tartozás ugyanis felülmúlja a családi kötelékeket. Az apa tehetetlen marad.
Ezen alkotás a sorozat legjelentősebb részének tekinthető abból a szempontból, hogy a végérvényes szakítást ábrázolja, de egyúttal egy teljesen új életút is megnyílik rajta Ferenc számára.
Az írás megjelent a Vasárnap erdélyi katolikus hetilap 2026/11-es számában.
Forrás: Romkat.ro
Fotó: Wikimedia Commons
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria

