Giovanni Battista Re bíboros: Frassati példája időszerű a mai végtelenül embertelen világban

A szentmise helyszíne az a domonkos templom volt Róma szívében, ahol július 27. és augusztus 4. között a zarándokok leróhatták kegyeletüket a harmadrendi domonkos kihelyezett holtteste előtt.

Pier Giorgio Frassati egész életét az állandó imádság, Isten szavának hallgatása és a szentségekhez való járulás hatotta át. Evangéliumi szeretet és Mária-tisztelet jellemezte, őszinte barátságot ápolt Jézussal – emelte ki a hálaadó szentmisén szentbeszédében Giovanni Battista Re bíboros. – Mindig viselte a skapulárét, csak akkor vetette le, amikor a tengerben úszott. Közismert volt ugyanis a sport iránti szenvedélye, mint ahogy életszeretete is – ebben iránymutatást talált Szent Ágoston tanításából is.

Megmutatta, hogy Krisztust nem a világtól elvonulva kell szolgálni, hanem úgy, hogy az Istentől kapott ajándékokat érvényre juttatjuk, és ez igazi örömet ad.

A torinói fiatalember életét a nagylelkű testvéri szellem határozta meg, mely mind a szociális és társadalmi szerepvállalásában, mind a rászorulók megsegítésében megmutatkozott. Az egyetemisták példaképe volt, modern, erős és okos fiatal – a szépség és a művészet iránti érzékkel megáldva. Minden környezetben úgy működött, mint az evangélium motorja, melyben hite támogatta.

Az Eucharisztia állt napjai középpontjában, az Istennel való bensőséges találkozás, a mindennapi rózsafüzér imádság. Frassati példát mutatott abban, hogyan ne maradjunk közönyösek, ne adjuk föl az igazságtalanságok láttán, hogyan ne legyünk passzívak – mondta Re bíboros. – Ez a hozzáállása több vallási szervezet tagjává tette: a Szent Vince Konferencia, az Olasz Katolikus Egyetemi Szövetség, a Katolikus Akció keretein belül is tevékenykedett.

Folyamatosan gyakorolta a szolidaritást, figyelmesen, nem hivalkodóan. Ez nemcsak anyagi téren mutatkozott meg, hanem elsősorban

a közelség, a meghallgatás, az osztozás, a csönd révén.

Konkrét, prófétai, buzgó, másokat magával ragadó, gyakran harcos jegyeket mutató, mindenképpen kreatív szolidaritás – fogalmazott a bíborosi kollégium dékánja. – Frassati bányászati tanulmányait például az motiválta, hogy közel állhasson a bányászokhoz. Kiemelt figyelemmel fordult a munkásvilág felé egy olyan korban, amelyet súlyos szociális problémák jellemeztek. XIII. Leó pápa néhány évvel korábban írta ezzel kapcsolatos, Rerum novarum kezdetű enciklikáját.

A torinói fiatal szent erős ellenérzéssel viseltetett a fasizmus iránt, amely akkor vert gyökeret Olaszországban. Frassati az akkor született néppárt harcos híve volt, mivel meg volt győződve arról, hogy a katolikusoknak részt kell venniük a közéletben, felvállalva az emberek és a társadalom szükségleteit.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír