Gondolatok a keresztény hitről címmel Márfi Gyula érsek tartott előadást Körmenden

Nézőpont – 2024. november 16., szombat | 13:02

Márfi Gyula nyugalmazott veszprémi érsek Gondolatok a keresztény hitről címmel a körmendi Batthyány Örökségközpont Színház aulájában tartott előadást a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) Körmendi Csoportja meghívására október 29-én.

„Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1,15). „Hit nélkül nem lehet senki sem kedves, aki ugyanis az Istenhez járul, hinnie kell, hogy Ő van, és megjutalmazza azt, aki Őt keresi” (Zsid 11,6). Jézus szavainak a célja a hit ébresztése és jutalmazása – mutatott rá az előadó. – Ezért gyógyítja meg a kafarnaumi pogány százados szolgáját, mert „ekkora hittel még Izraelben sem találkoztam” (Lk 7,9). A kánaáni pogány asszony leányát ezekkel a szavakkal gyógyítja meg: „Asszony, nagy a te hited. Legyen hát akaratod szerint!” (Mt 15,28). A ruháját megérintő, vérfolyásos asszonynak pedig ezt mondja: „Leányom, hited meggyógyított. Menj békével, és maradj egészséges!” (Mk 5,34)

A Római Birodalomban Kr. u. 313-ig, a milánói edictum kiadásáig üldözték a keresztényeket: vadállatok elé dobták, keresztre feszítették, illetve elégették őket. A 18. század  második felében elterjedt „felvilágosodás” egyúttal a szellemi elsötétedés korszaka  is volt: az evangéliumokat  hazugságok és tévedések gyűjteményének minősítve. Az 1789-es nagy francia forradalomban ugyancsak véres keresztényüldözés történt. Az 1950-es évektől Kelet–Európában a proletárdiktatúra és az azt követő kommunizmus már nemcsak a keresztény hitet, hanem Isten létezését is tagadta...

Jelenleg 73 országban körülbelül 360 millió keresztény szenved üldözést, átlagosan naponta 16 keresztényt ölnek meg. Az erőszakos cselekményeknek közel  háromnegyed részét a világ lakosságának egyharmadát sem kitevő keresztények ellen követik el. De vértelen, ideológiai alapú üldözés folyik az Európai Unióban is. 

Megállapítható, hogy a szeretet elszakadt a hittől, és ezért elszakadt a tízparancsolattól is. A „szeretet nevében” abortálunk magzatokat, megáldjuk az egyneműek „házasságát”, az élettársak kapcsolatát, megszabadítjuk szenvedéseiktől a gyógyíthatatlan betegeket eutanáziával...

Előadása második felében Márfi Gyula hitünk alapvető igazságaival foglalkozott: hiszek a mindenható Atyában; hiszek Isten egyszülött Fiában, aki harmadnapon feltámadt a halálból; hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben.

Jézus a hatalmas Római Birodalom egyik eldugott gyarmatának, Palesztinának azon részén élt, Galileában, amelyre a júdeai zsidók is gyanús szemmel néztek, tanítása pedig tele volt kortársai által elfogadhatatlannak tűnő állításokkal: „Jézus Istenné tette magát.” (Jn10,33) „Én és az Atya egy vagyunk.” „Aki engem látott, az Atyát is látta.” „Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.” (vö. Jn10,30; 14,9; 8,58).

De Jézus akkor is „Istenné teszi magát”, amikor bűnöket bocsát meg, például egy bénának vagy egy rosszhírű asszonynak (vö. Lk 5,30–7,48). Ugyancsak Istennel való egyenlőségét fejezi ki, amikor tanítását egy szintre helyezi Isten tanításával (vö. Mt 5,21–48). Alaposan megbotránkoztak hallgatói akkor is, amikor testét az örök élet kenyerének nevezte: „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom az utolsó napon.” (Jn 6,54–55)

De Jézus erkölcsi tanítása is elfogadhatatlannak látszott: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét mindennap, és úgy kövessen.” (Lk 9,24) „Szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok üldözőitekért.” (Mt 5,44) „Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa.” (Lk 6,20) Az általa végrehajtott csodák (a víz borrá változtatása, a kenyérszaporítás, betegek gyógyítása, halottak föltámasztása) hatására tömegek tolongtak Jézus körül, de később a tömegek kihátráltak mögüle, az Olajfák hegyén pedig még tanítványai is magára hagyták (vö. Mk 14,50)

Aztán a tanítványok mégis elindultak hirdetni az evangéliumot. Igehirdetésük centrumában – Jézus szenvedése és kereszthalála mellett – elsősorban  a feltámadásról szóló tanúságtételek álltak (vö. ApCsel 10,39-43; 1Kor 15,3-9; 1Jn 1,1). Ha Jézus nem támad fel a halálból és nem győzi meg tanítványait, a kereszténység nem születhetett volna meg. A hit birtoklásához mégis elengedhetetlen a Szentlélek Isten „megvilágosító és megerősítő kegyelme”.  „De azt sem mondhatja senki: »Jézus az Úr«, csak a Szentlélek által” (1Kor 12,3) – mutatott rá Márfi Gyula.

Az előadásról szóló bővebb beszámoló ITT olvasható.

Szöveg: Márfi Gyula és Szigeti Lajosné 

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria