Gondoskodáspolitikai konferencia a Pázmányon: professzionalizmus és lelkiség

A PPKE konferenciája átfogóan foglalkozik a gondoskodáspolitikával; szekciói tematikájában szerepel a karitásztudomány, az ESG (Environment, Social, Governance), a fenntarthatóság és teremtésvédelem, a statisztika és adattudományok – mint egymást kiegészítő és hatékonyabbá tevő területek. A konferencia elő kívánja mozdítani, hogy a felebaráti szeretetből végzett segítő tevékenység mindinkább professzionálissá váljon – fogalmazta meg a célkitűzést Birher Nándor, a PPKE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának dékánja.

A szervező PPKE, látva az egyre növekvő kihívásokat világunkban, vallja: mivel komplex, az egész földet érintő problémát kell kezelni, elkötelezettnek kell lennünk a gondoskodáspolitikai terület, kiemelten a felsőoktatás szereplői együttműködésének erősítésében. A konferencia az első közös fórum ebben az együttműködésben, mely az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem (EKKE), a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE), a Milton Friedman Egyetem (MFE) és az Universität Freiburg között valósul meg. A Gondoskodás. Lelkiség és vezetés konferencia szekcióiban jelen van a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet (NSZI), a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Katolikus Karitász, a Veszprémi Érseki Főiskola, a Károli Gáspár Református Egyetem, a Katolikus Szeretetszolgálat, a Pécsi Tudományegyetem, az Universität Passau, az Universität Witten/Herdecke, az ESG-tudatos vezetés szekcióban pedig a Magyar Gazdaságfejlesztési Ügynökség (volt IFKA), a Szerencsejáték Zrt., az MNB Intézet Fenntarthatósági Pénzügyek Központja, és a CBRE Hungary.

A megnyitón Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke, a PPKE nagykancellárja arra mutatott rá, az Egyházat a magukat nem vallásosnak mondó emberek szociálisan gondoskodó közösségként fogadják szívesen, sokan ebben a szolgálatban látják létjogosultságát. Ugyanakkor az Egyház feladata elsődlegesen az evangelizáció, éppen az evangélium elfogadása készteti tagjait a szeretetet cselekedeteire. Azok, akik elvárják az Egyháztól a szociális tevékenységet, elvitatják társadalmi szerepvállalásának szükségességét, mondván, nem tartozik kompetenciájába. Veres András szerint a hívő ember számára nemcsak jog részt vállalni a társadalom tökéletesítésében, hanem kötelesség, mégpedig az Egyház társadalmi tanításának szellemében irányt kell mutatnia társadalmi kérdésekben, fel kell emelnie a hangját a társadalmi igazságtalanságok láttán, sőt, tevékenyen részt kell vennie annak felszámolásában.

Veres András megállapította, az MKPK 1996-ban kiadott, óriási visszhangot kiváltott Igazságosabb és testvériesebb világot! című körlevele mára csaknem feledésbe merült, holott a diagnózis, amit akkor veszélyként vizionált, mára valósággá vált: sajnálatos, hogy több alapvető kérdésben sem sikerült közmegegyezésre jutni, nem jött létre valódi társadalmi összefogás az ország hosszú távú érdekeinek figyelembevételével – mondta a püspök.

Jézus tanítása szerint szegények mindig lesznek velünk. Tudjuk, hogy nem lehetséges az igazságos társadalom megvalósítása a világban, nekünk, hívő embereknek mégis törekednünk kell a szeretetben kibontakozó igazságosság megvalósításra. Éppen a szeretetre épülő közösségek – házasság, család, lakóközösségek, nemzetállamok – széthullásának lehetünk tanúi. Minden törekvésünk ellenére nincs előttünk hatékony szociális ellátás, ezt sem a szocializmus, sem a szociáldemokrácia, sem az Egyház néhány próbálkozása – az ősegyház vagyonközössége, a jezsuita redukció Dél-Amerikában, a lelkiségi mozgalmak – sem tudta evangéliumi alapon megvalósítani. A gondoskodás alapvető megváltoztatására van szükségünk. Az Egyház feladata nem a szakadozó szociális háló foltozgatása, hanem egy gyökerében új társadalom létrehozása, amit Szent II. János Pál a szeretet civilizációjának nevezett, ahol a gondoskodás, a valódi szolidaritás a szeretetre épül. Mit tudunk tenni a minket körülvevő szenvedésáradattal? Áldozatos segítő szeretettel kell élnünk. Ne passzív belenyugvással nézzünk a megváltoztathatatlannak hitt dolgokra, hanem a kereszt együtt viselésével és azzal az elszántsággal, hogy az igazságtalanságot gyökerében orvosolni kell. Ezért naponta meg kell küzdeni a beletörődés, a reményvesztettség, a megalkuvás, a mindent feladás kísértésével, a szeretet végső győzelmébe vetett hitből táplálkozva.

„A jövő az egyetemeken múlik” – mutatott rá Fülöp Attila gondoskodáspolitikáért felelős államtitkár annak a jelentőségére, hogy szeptembertől gondoskodáspolitikai mesterképzés indul a PPKE-n egy olyan időszakban, melyben a jólét háttérbe szorítja a segítő szakmákat. A jó társadalmi élet záloga azonban az – hangsúlyozta az államtitkár –, ha tudunk közösségben gondolkodni egymásról. Rámutatott az egyházak szerepének fontosságára, amit akkor tudnak hatékonyan gyakorolni, ha ehhez forrást kapnak az államtól, amivel pedig a társadalom, a rászoruló ember jár jól.

Kuminetz Géza, a PPKE rektora arra hívta fel a figyelmet, hogy az ember alaptermészete, hogy védelmezi a rábízottakat, ehhez azonban helyesen kell szocializálódnia: „Jó neveléssel és jó vezetéssel válunk jól gondolkodó és ezért gondoskodó magatartású emberekké.”

Novák István, az EKKE delegált általános rektorhelyettese arra emlékeztetett, a gondoskodás akkor működik jól, ha azt az Isten iránti szeretetből teszik az emberek. Figyelmeztetett, hogy világunk két állandóan változó területéről – az oktatás és az egészségügy – gondolkodva soha nem szabad elfeledkezni arról, hogy Egyházként ebben szerepet vállalva olyat kell adnunk, amit a világ nem tud.

Kuminetz Géza előadása a vezetés művészetével foglalkozott, arra tekintve, hogy a sokféle vezetéselmélet közül mi felel meg leginkább a gondoskodáspolitikának. Értelmezésében ez a vezetés „fejlesztve történő gondoskodás”, melynek mibenlétét Szent Benedek Regulája alapján mutatta be, és segítségül hívta Notker Wolf OSB, a nemrég elhunyt emeritus főapát embervezetés művészete tárgyú írásait.

Azt hangsúlyozta, ilyen gondoskodó vezetőre van az embernek szüksége ahhoz, hogy saját vezetője – „az én vezérem bensőmből vezérel” – a jó felé vigye. A jó vezetőnek tekintélye van, fel akarja emelni munkatársait, hogy autentikusabb életet tudjanak élni. Eszköze a vonzás, a tanítás, motiválás; ha kell, a kényszerítés is. Ez a vezető józan gondolkodású, mértéktartó ember, kitartó, higgadt és őszinte. Megvan benne a következmények vállalásának elkötelezettsége, az újratervezés képessége, és ellen tud állni a hatalom csábításának. Tudja, hogy feladata az intézmény céljának megvalósítása. Megvan benne továbbá az alázat, hogy az eredményt nem saját sikerének tartja, így nem veszíti el kapcsolatát a valósággal. Keresi munkatársaival a közösséget, meg tudja teremteni a félelemmentes légkört, melyben elhangozhat kritika, ellentétes álláspont, adott a párbeszéd lehetősége. Önállóságot ad munkatársainak, akik kompetens módon tudnak így tevékenykedni, és nem végrehajtók, hanem együttműködő partnerek. Karizmatikus ember, jó, ha példakép is, amire többek között élettapasztalata teszi alkalmassá. A jó vezető ugyanakkor erőt sugároz, képes a valódi cél felé vezetni, és meg tud küzdeni a tekintélyért.

Birher Nándor dékán előadásában azt hangsúlyozta, a gondoskodáspolitika gondolkodásváltást – fokozott professzionalizmust és lelkiséget igényel. A Pázmány idén szeptembertől bevezetve a gondoskodáspolitikai mesterképzést, azt tűzte ki célul, hogy olyan szakembereket képezzen, akik a rászorulók segítésén túl a gondoskodó közösség összetartására és irányítására is képesek, megfelelő vezetői attitűdök alkalmazásával.

A gondoskodás lényege egyszerre a személyes elköteleződés a másik ember, az élet megismételhetetlen értéke mellett, és az a techné, gyakorlat, amely lehetővé teszi a hatékony társadalmi beavatkozást. Ehhez egyre újabb és újabb eszközök állnak rendelkezésünkre, amelyeket az új kihívásoknak megfelelően kell használnunk. Ide tartoznak a társadalomszervezés innovatív eszközei, a vezetés és irányítás új eszközei, a segítő kapcsolati rendszerek tudatos formálása, a kapcsolattartás eszközeinek kialakítása és összekapcsolása, de ide tartoznak az olyan új eszközök alkalmazásai is, mint például a robotok, virtuális technológiák, a mesterséges intelligencia napi szintű felhasználása. A gondoskodás tudományának ezekre a szempontokra kell elsődlegesen figyelemmel lennie.

A további előadók a szekciók munkájába vezettek be. Trautmann László, a BCE tanára a gazdaság és gondoskodáspolitika összefüggéseire hívta fel a figyelmet. Kifejtette, a 20. század elején amerikai filozófusok, közgazdászok, teológusok megfogalmazták, hogy a vallási élmény segíti a piacgazdaságok működését.

Az előadó Michael J. Sandel Az érdem zsarnoksága címmel írt művére hivatkozott, aki arról ír, hogy az úgynevezett elit elszakadt a társadalomtól, a saját érdemének tekinti pozícióját, vagyonát, nincs benne alázat a közjó iránt, és nincs benne szolidaritás. Sandel nem vitatja el a meritokrácia szerepét, és nem mondja, hogy nem lenne szükség arisztokráciára, de annak lényege, hogy feltétlenül követi az erényt.

Mit kell tenni a közgazdásznak? Foglalkoznia kell a hatalom tudományával, azzal, hogyan szerezzük meg és hogyan bánjunk vele. Továbbá azt is meg kell tanulnia, hogyan lehet leginkább ösztönözni a társadalmat. Az öngondoskodás azt jelenti, hogy a társadalom által biztosított technológiát helyesen használjuk, hogy az a saját fejlődésünket szolgálja. Társadalmi-technológiai környezet az, amit a közgazdásznak meg kell teremtenie, ezt a katolikus gondolkodó az irgalom és kegyelem fogalompárosával írja le.

Tóth Tibor, az NSZI főigazgatója szerint nagy gondokkal küzd a szociális terület: magas a pályaelhagyók és a nyugdíj előtt állók száma, és nincs utánpótlás. Egy új modell létrehozásában gondolkodtak, így indult el a gondoskodáspolitikai menedzserképzés az EKKE-n tavaly, és indul szeptemberben – 140 jelentkezővel – a Pázmányon is. A jövő feladata vonzó alapképzést elindítani az érettségizők számára, tudományos területen is továbblépést kínálni a végzetteknek.

Szatmári Péter, az MFE rektorhelyettese egyetemük működésmódját mutatta be. Elmondta: a Milton Friedman Egyetem a felsőoktatási intézmények együttműködésében az ESG – tudatos vezetés területért felelős.

Pillók Péter, a PPKE BTK Szociológiai Intézetének tanszékvezetője Adatvezéreltség a hétköznapi életben című előadásában az adatokkal kapcsolatos munkával, dilemmákkal foglalkozott. Mindenről van adatunk, de ez mit is jelent? – tette fel a kérdést. Hogyan lesz az adatból interpretáció? Hátradőlhetünk, ha vannak adataink? Nem esünk-e abba a hibába, hogy adatokkal pótolunk elméleteket, koncepciókat? Felhívta a figyelmet az Adatalapú Döntéshozatal Kutatócsoport munkájára, amely arra törekszik, hogy a kari, egyetemi szakmai és tudományos kompetenciát becsatolja a magas szintű döntéshozatalba.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír